Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-439

210 k39. országos ülés 1904 június 15-én, szerdán. az amerikai kongreszszus többsége teljes lojalitással helyes álláspontra helyezkedett és a javaslatot nem fogadta el: mindazonáltal a Cunard Line társaság teljesen spontán jött hozzám azzal az ajánlattal, hogy hajlandó a szerződés ezen pontját kihagyni a nélkül, hogy bárminemű ellenszolgáltatást kérjen is a kormánytól. Nagyon természetes dolog, hogy ezt a kormány csak köszönettel fogadhatta el és ennek folytán az a szerződés, mely a Cunard Line társasággal megköttetett, az államra abszolúte semminemű terhet és kötelezettséget nem hárit egyebet, mint azt, hogy a kivándorlási törvényt a maga szempontjából, ugy, a hogy állami szempontból jónak látja, szigorúan végrehajtsa. (Helyeslés jobbfelöl.) Ily körülmények közt a megerősítő jóváhagyást nem szükséges a szerződésre kikérnem; de tekintettel arra, hogy ez nagy port vert fel, alkalmilag, talán tárczám tárgyalása alkalmával, le fogom tenni a szerződést a ház asztalára azért, hogy az nyilvánosságra jusson, tárgyalás és kritika tárgyát képezze. (Helyeslés jobbfelöl.) De menjünk most már tovább mai beszédem tulajdonképeni folyamán. (Halljuk/ jobbfélül.) A t. képviselő ur azt is mondja, hogy a kormány a tanítókat 300 forintos fizetésre akarja leszorítani. A t. képviselő ur volt azon az ankéten, legalább ugy mondta, hogy ott volt, a melyen tárgyaltak egy erre vonatkozó előadói javaslatot, a melyben természetesen már jelezve van, ugy gondolom legalább, a kormánynak álláspontja is. (Halljuk! Halljuk!) Ez az előadói javaslat a tanitók fizetésének azon minimumát, melyet minden iskolafentartó köteles megállapítani, 400 írtban állapítja meg, de egyúttal kijelenti ama hajlandóságát, hogy a kezdő fizetés 500 frtra emeltessék és a tanítóknak oly korpótlékok adassanak, hogy azok fizetése idővel 800 frtra emelkedjék. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezzel szemben kérdem

1 a t. házat: megfelel-e a t. képviselőtársamnak az az állítása, hogy a tanítókat 300 forintos fizetésre akarja a kormány leszorítani ? (Mozgás balfelöl.) De még tovább is megy t. képviselőtársam és beszél a kormánynak a katonai kérdésekben való magatartásáról, illetőleg azon körülményről, hogy a kormány mennyiben váltotta be igéretét és itt nagy nyomatékkal emeli ki a képviselő ur, hogy szószerint fogja idézni a miniszterelnöknek nyilatkozatát és azután azt mondja, hogy a főrendiházban azt mondtam, hogy az egész nemzet óhajtja a magyar vezényszót, továbbá, hogy a jelvények nem felelnek meg a közjogi helyzetnek és hogy igérte a kormány, hogy: »a lehető leggyorsabban fogja rendezni a kérdést*; továbbá, hogy a büntető eljárásra nézve azt mondtam volna, hogy a kormány »gyorsan* fog segíteni. Hozzáteszi azonban a képviselő ur, hogy: »Jól méltóztassanak figyelni a szavakra: az előbbinél — t. i. a katonai kérdéseknél — azt mondta,

s hogy a lehető leggyorsabban ennél már csak azt, hogy gyorsan.« T., képviselőház, ez az idézés egy Szentivánéji álom

% (Felkiáltások a szélsobalóldon: Szentiványi Árpád!) Mert én e kifejezéseket abszolúte nem használtam a főrendiházban tartott beszédemben. Igenis utaltam arra, hogy a nemzet széles rétegei óhajtják a magyar vezényszót, de arra is, hogy a nemzet nagy tömege a magyar vezényszóért konfliktust nem akar, ezért a korona és a nemzet között való összhang nagy áldásait koczkára tenni nem akarja. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Konstatáltam programmomhoz hiven, (Zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) hogy a a jelvények mai helyzete a közjogi állapotnak meg nem felel. Azt azonban, hogy ezen a leggyorsabban kívánok segíteni, abszolúte nem mondtam. Polónyi^Géza: Csak azt mondta: mielőbb. (Derültség a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Véletlenül — mert hiszen mondhattam volna — de véletlenül azt sem mondtam, hogy mielőbb, hanem igenis azután, hogy a katonai büntető eljárásról beszéltem, azt mondtam, hogy az uj büntető eljárást lehetőleg mielőbb igyekezni fog a kormány előterjeszteni. Polónyi Géza: A lehetőleg szót nem tetszett használni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Itt van előttem. Polónyi Géza: Előttem is itt van. (Derültség a jobboldalon.) Gajáry Géza: Az ott újság, ez meg hiteles napló. (Mozgás a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Lehet az is, hogy más beszédem van a t. képviselő ur előtt. Polónyi Géza: Lehet. Gr. Tisza István miniszterelnök: Ez a főrendiházban elmondott programra. Polónyi Géza: Ez a programmbeszéd. (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Oda is adhatom. Gr. Tisza István miniszterelnök: Kénytelen leszek felolvasni. Ez a hiteles szöveg. Hiába mutat nekem akármit a t. képviselő ur. Hozzáteszem, hogy abszolúte nem revideáltam a szöveget, ugy van, amint a gyorsírók leírták. Kénytelen vagyok a két passzust felosvasni. (Halljuk! Halljuk! Olvassa): »Hogy mindenekelőtt azon kérdésekkel végezzek, a melyek már hivatalbeli elődeink alatt bizonyos kormány kijelentések tárgyát képezték, mi is azon állásponton állunk, hogy a hadsereg jelvényeinek mai állapota az ország közjogi helyzetének meg nem felel és hogy az revízióra, reformra szorul abban az irányban, hogy ott az ország közjogi állása ki-doinborittassék«. (Helyeslés a jobboldalon.) »Egy másik fontos, küszöbön álló reformkérdés a katonai judikatura megoldásának a kérdése, a hol a kormány törekvése is oda fog irányulni, hogy a katonai büntető eljárásról már oly rég kidolgozás alatt álló törvényjavaslat lehetőleg