Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

198 438. országos ülés 190í június ih-én, kedden. Gr. Tisza István miniszterelnök: Nálam megvan ! Várady Károly: Esetleg elhozom legközelebbi alkalommal és tessék válaszolni, hogy hol van pl. a magyar tárgyalási nyelv kérdése ? Tessék megmondani, mikor fogja behozni ? Itt van, azt mondja, a beszéde; de ne a beszédét mutassa, hanem cselekedeteit, azzal tessék előállani. Folyton azt mondani, hogy még tárgyalunk, még ez meg az van hátra, ez bujkálás, a mely a miniszterelnök úrhoz nem illik és nem illik azokhoz az Ígéretekhez, a melyeket a nemzet szine előtt tett. Elsősorban bűnéül rovom fel a kormánynak és a t. miniszterelnök urnak, hogy az igereteket, a melyekre világosan vállalkozott, nem tud^a megoldani, hogy azokból immár nyolezadik hónapja nem látunk semmit. Hogy pár tanórára behozták a magyar nyelvet és be fogják hozni, az csak nem elég ? Csak tessék megnézni a saját ígéreteit. Talán tudja, vagy ha nem tudja, olvassa el még egyszer, hiszen kezében van a beszéde. Itt látni fogja, hogy ez az ügy tulajdonképen minimális kis része annak, a mit igért. És ha súlyt fektet egyéniségére és reputácziójára, akkor ne halogassa a dolgot, lépjen elő és valósítsa meg ígéreteit. Beszélni könnyű, (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások: Azt látjuk!) de tessék cselekedni. Nemcsak a katonai kérdésekkel vagyunk igy a miniszterelnök ígéretei tekintetében, hanem a takarékosság kérdésében is, a mit sokszor, pl. márcziusban is, az indemnitási vita alkalmával, kétszer is megismételt, hogy ő igen nagy súlyt helyez a takarékosság elvére, az Isten világáért semmi módon ki nem fog adni egy garast sem semmiféle czélra és ő teljesen egy véleményen van velünk a tekintetben, hogy improduktív czélokra kiadást teljesíteni nem szabad

; Aztán mit látunk? Jön a második delegáczió, szórja a pénzt és minden számlálás nélkül 400—450 milliót csak ugy szórogat hadügyi kiadásokra, pedig tudja a miniszterelnök ur és minden művelt ember, hogy a katonai kiadásokat produktív kiadásnak tekinteni nem lehet. A miniszterelnök ur legutóbb márcziusban az első indemnitás kérésénél két kijelentést tett a takarékosság elvére vonatkozólag. Hogy pontosabb legyek, szószerint fogom a szavait idézni, méltóztassék belőle megítélni, vájjon a miniszterelnök ur szótartó férfi-e, megtartja-e, a mit akkor ígért? Márczius 12-én tárgyaltuk az első indemnitási törvényjavaslatot s akkor a miniszterelnök ur egy sokak szerint nagy, szerintem hosszú beszédet mondott, a melyben többek közt a következők foglaltatnak: »Azon számos szemrehányás között, a melyben a kormány programmja a mai napig is osztozott, találtam a fukarsági szempont kérdését. És itt mindkét képviselőtársam azt mondta, hogy takarékoskodni nagyon szép, de az improduktív kiadásoknál kell takarékoskodni és a produktív kiadásoknál nem. Itt azután abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a teljes egyetértést konstatálhatom és egyszerűen arra kérhetem képviselőtársaimat, hogy mindazon nyilatkozatokat, melyeket a kormány nevében tenni szerencsém volt, szíves figyelmükre méltassák, mert én magam is mindig hangsúlyoztam, hogy az államháztartásnak és az államgazdaságnak óriási veszedelmét látom az improduktív kiadások nagyarányú emelkedésében.« Hát tessék megmondani, t. miniszterelnök ur, mondta-e ezt vagy nem, nincs-e világosan benne, hogy egyetért velünk az improduktív kiadások emelkedésének helytelenségében ? Vájjon konzekvens dolog az, hogy ön most engedte előállni Pitreichot a delegáczióban egy 400 milliós improduktív kiadással? Helyes az, hogy ön azt ott képviselte és arra vette rá támogatóit, hogy azt megszavazzák? Az a nagy büszkeség,melyet a miniszterelnök ur magában egyesit, semmi alappal nem bir, ha a miniszterelnök ur katonai kérdésekben tesz Ígéretet és nem teljesiti. Itt van a másik nyilatkozat, A miniszterelnök ur annyira igyekezett bennünket meggyőzni, hogy a katonaság részére nem fog nagy kiadásokat megszavaztatni, hogy rá is dujjlázott kijelentésére. Ezt is leszek bátor röviden felolvasni: »Mondom, a mi a takarékosságot illeti, közöttünk nézeteltérés nincs, És a kormánynak eddigi egész magatartása bizonyítja — gondolom, erről lesz alkalmam a t. háznak is bővebb bizonyítékokkal szolgálni — magának a költségvetésnek az átdolgozása és felállítása, valamint a kormánynak egész adminisztratív és kormányzati tevékenysége azt a jogos törekvést fogja beigazolni, hogy igyekezünk a meddő kiadások lefaragásával szaporítani a produktív czélokra rendelkezésre álló összeget.« Ez a második kijelentés is csak azt jelenti, hogy a miniszterelnök ur igyekezett bennünket abban a hitben ringatni, hogy ők nem fognak a katonai követelések előtt meghajolni, hanem igyekezni fognak azt minden tekintetben hátraszorítani. Ezek szerint én, t. ház, a kormány első politikai bűnének tartom a szószegést. A t. kormánynak, a mit kimond, azt meg kell tartania; ha meg nem tartja, akkor, t, ház, nem érdemli azt meg, hogy bárki bizalommal viseltessék iránta, nemcsak hogy mi ne viseltessünk iránta, de saját pártja se. Mert, mondom, arra mégis csak a kormányszékek nem adnak liczencziát, szabadalmat, hogy ott valaki mindent összevissza beszéljen, hanem arra köteleznek erkölcsileg, hogy a mit kimondott valamely kormányférfiu, az illető be is váltsa szavát. Gabányi Miklós: Ha nem képes beváltani, mondjon le. Várady Károly: A közjogi állásponton kívül az indemnitás meg nem szavazásának további oka az a viselkedés is, melyet a t. miniszterelnök ur és a kormány a parlamenttel szemben