Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

í38. országos ülés 19ök június Ib-én, kedden. 199 elkövetett. Első helytelen és tiszteletlen lépése ^ volt a miniszterelnök urnak és a kormánynak az a dicstelen kísérlet, a melyet néhány hónappal ezelőtt kísérelt meg, midőn a parallel üléseket akarta behozni. T. ház! Igen számosan elmondották, én magam sem akarom azt különös fejtegetés tárgyává tenni, talán jobb szónokok, ha szükséges, meg fogják tenni, hogy Magyarország mai állapotában mégis egyik legnagyobb fegyver a házszabály és hogy minden oly cselekedet, a mely a mai házszabályokat megszorítani akarja, mind az Magyarország igaz érdekei ellen képezett helytelen lépést, mert azon nyomorúságos állapottal szemben, a melyben 37 év óta leledzünk, egyetlen hatalmas fegyvere Magyarországnak a parlament, annak teljes szólásszabadsága és különösen a házszabály, a mely két alkotmánybiztositéknak a budget és ujonczmegszavazásnak jogát teljesen lehetségessé teszi. T. ház! Nem szolgálja és nem Magyarország érdekeit istápolja az oly kormány, a mely megpróbálta parallel ülések szervezésével a házszabályt kijátszani, megpróbálta a mi akkori nemes nemzeti akcziónkat letörni. T. ház! Meg is járta vele, a mint láttuk, mert hisz minden törekvés, minden alakoskodás, minden furfangoskodás daczára teljesen dugába dőlt ezen törekvés, a t. kormánynak nem sikerült a parallel ülések eszméjével barmit is kivinni. T. ház! Ott van a második része a házszabálymódositásnak, a melylyel a t, kormány nem rég lépett elő, a mely azután még helytelenebb, még jobban nekitámad a magyar alkotmány részét képező házszabálynak, és csakugyan oly helyzetbe akar hozni bennünket, hogy a parlament tisztán és kizárólag egypár elsőrangú hivatalnoknak, a minisztériumnak járszalagán vezettessék, hogy itt a szólásszabadság elfojtássék és teljesen gúzsba legyen kötve a szólásszabadság, és mi akkor, mikor a magyar nemzeti ügyek szempontjából szükségesnek tartjuk, a szólásszabadság fegyverével ne élhessünk. Azt tartom, hogy a mi házszabályuuk, melyet igyekeztem megismerni, teljesen olyan, a melyből egy jottát sem szabad engedni, és én nem helyeslem azt, a mit pl. Apponyi képviselőtársain Jászberényben kifejtett, hogy bizonyos esetben hajlandó volna a házszabályt módosítani. (Felkiáltásaié bal felöl: Nem is helyes!) Magyarországon minél több szabadság kell a parlamentben, nem szabadosság, szabadság kell, hogy minden egyes alkalommal, ha kell ötször egy esztendőben megbuktassuk a kormányt, a mint tavaly is hármat vagy kettőt is megbuktattunk, mert hiába igyekeznek azt a régi, ósdi, rothadt rendszert fentartani, abból mi kinőttünk. Lehet néha egy pár napra vagy hétre visszaesni, lehet, hogy engedjük néha, hogy laboráljanak az urak, de nekem az az érzetem, az a tudatom, hogy Magyarország végre kinőtt abból, hogy ezekben az állapotokban benmaradjon. A miniszterelnök ur hiába spekulál arra, hogy a régi rendszer feltámadjon, hogy annak nyomorult elvei alapján kormányozni fognak tudni. Nem fognak tudni, t. miniszterelnök ur. Legyen meggyőződve róla, hogy akármiként tanulta ezt, nem tudom, édesatyjától vagy a megelőző idők történetéből, nem fog az az idő visszatérni. Mi megmutattuk másfél esztendeig, hogy megakadályoztuk a kormányzást, és nem fogunk semmitől megijedni ós a magam részéről mindig bele fogok menni a küzdelembe és rajta leszek a magam részéről ezen mindaddig, mig Magyarországnak közjoga teljesen ki nem építtetik és mig Magyarországnak minden érdeke teljes magyar vonatkozásban nem érvényesül, (Ugy van! a bál- és a szélsöbaloldahn.) a mig nem a magyar igazi közvélemény fogja önöket vezetni, mert a kormánynak az a kötelessége, hogy azt tegye meg, a mit a magyar közvélemény parancsol, azt, a mit mi itthon akarunk, nem pedig azt, a mit Bécsben lát. (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldahn.) Aztért én mint szentséget tekintem a mai házszabályt ós annak semmi jottáját nem tartom megváltoztathatónak. Láthatja az ellenzéki pártok összeszövetkezésőből, hogy ilyen kísérletekkel laborálni nem lehet, mert az a 180 tagú ellenzék, a mely ma önökkel szemben áll, képes annyi erőt kifejteni, hogy összeroppantsa pár nap vagy pár hét alatt, mihelyt azt a merényletet még egyszer megkísérli, a melyet már egyszer megkisérlett. Azért én ezt politikai bűnnek tartom Magyarországon. Ha a mi állapotaink teljesen rózsásak lennének, ha a mi közjogunk teljesen érvényesülne, ha egy hatalmi túlcsapongás nem érvényesülne fejünk tetején: akkor hajlandó volnék megfontolás tárgyává tenni, hogy ninc3-e valami szabadosság ebben a házszabályban. Madarász József: Akkor sem! Soha! Kubik Béla: Felkinálkozás az ! Gabányi Miklós: Majd akkor a szuronyt, golyót, akasztófát fogják hozni, de nem félünk attól sem. (Derültség jobbfelöl.) Várady Károly: Én határozott visszaélésnek tekintem azt is, a mit a minisztérium a vasúti sztrájk ügyében elkövetett. Magam is helytelennek tartom azt, ha a társadalomnak bármely rétege, ha a hivatalnoki karnak bármely rétege túlmegy az agitáczió terén és ha az erőszak terére akar lépni és így akarja a maga jogosult magánérdekét előmozdítani. De a társadalomnak bármely rétege vagy minden rétege, a hivatalnoki karnak is egyes részei vagy minden részei elhibázhatják a maguk dolgát. Hibából, helytelen felfogásból ráléphetnek az erőszak terére és azt nem lehet helyeselni senkinek, azt vissza kell szorítani, de a kormánynak lehetetlen, ha helyesen akar eljárni, az erőszak terére lépni. T. képviselőház! Ennél a vasúti sztrájknál először is belegázoltak az egyesületi és a gyülekezési jogba, a mely Magyarország politikai