Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

Í38. országos ülés 190í június lk-én, kedden. 189 kérdést említek fel, melynél a legszembetűnőbb az ellentét a kormány programmja és eljárása között: és ez a kormány pénzügyi politikája. Még nem volt olyan kormány, illetőleg miniszterelnök ebben az országban, a ki oly erős hangsúlyozással emiitette volna az ország súlyos pénzügyi helyzetét és erre való tekintettel a takarékosságnak a legnagyobb szigorúsággal való alkalmazását helyezte volna kilátásba, mint a mostani. Ezen takarékossági szempontokkal indokolva visszavon egyes Széli-féle javaslatokat, mint a minők az állami tisztviselők fizetésének javítására czélzó, továbbá a beruházásokra vonatkozó törvényjavaslatok. De ezeknek visszavonása után nemsokára előterjesztett olyan javaslatokat, melyeknek érdemleges részét nem akarom most diffikultálni, de a melyek, mint az ujabb beruházási törvényjavaslat stb., az ország pénzügyi erejét kétszer te, háromszorta jobban veszik igénybe, mint az igénybe vétetett volna a Széll Kálmán javaslatai által. Jellemző, hogy a tüdőbetegek részére egy második szanatórium építésének költségeit, melyre mindössze körülbelül 50 —100,000 korona volt felvéve, a jelen kormány törülte a költségvetésből takarékossági szempontból, de másrészről azután a legnagyobb pazarlással és könnyelműséggel engedte megszavaztatni a delegácziókban száz és száz milliókra rugó kiadásokat a túlterjeszkedő és már most h túltengésben szenvedő hadügyi követelések fedezésére. (Ugy van! balfelől.) Hát én őszintén megvallom, hogy én ma és itt sem jellemezhetem másképen a t. miniszterelnök ur kormányzati politikáját, mintákként, a mint jellemeztem húsvéti beszámolómban, a melynek lényege és értelme az volt, hogy ez kétlaki politika, a mely felfelé sárga-fekete szint mutat, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) az udvari kegyek megnyerésére és ez által a hatalom megtarthatására, lefelé pedig nemzeti szint játszik a nemzeti közvélemény kápráztatására, elaltatására és megtévesztésére. (Igaz! Ugy van! baloldalon.) Nemzeti államot, t. miniszterelnök ur, ezen az utón, ezzel a politikával kiépíteni, tekintélyessé, hatalmassá tenni, megerősíteni nem lehet. De ez a politika egyúttal a legnagyobb ellensége is a 67-es alapnak, (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) mert épen ennek a politikának a tapasztalatai és következményei visznek ahhoz a felfogáshoz ós erősitik azt a nézetet, hogy a 67-es alap nem lehet megfelelő alapja a nemzeti fejlődésnek és erősödésnek, de annak minden áron elhárítandó akadálya. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon-) Pedig, t. barátaim a szélsőbalon, méltóztassanak meggyőződve lenni arról, hogy ez épen olyan tévedés, mint a hogy tévedés az a kormányi felfogás, a mely a közjogi konzervativizmus alapjából kiindulva, azt vitatja, hogy a paritás keresztülvitele ellentétben áll a 67-es kiegyezési alappal. Hiszen a 67-es kiegyezésben kifejezésre jutott dualizmus alapköve, sarkköve a paritás, ez annak lényeges alkateleme, és szükségképeni logikai folyománya. És a t. szélsőbaloldalnak azt az egyet ajánlom mérlegelésre, megfontolásra, hogy ha a nemzetet nem tartják elég erősnek a mai viszonyok közt és e mellett a kormányzati szellem mellett a paritás kivivására: hogyan méltóztatnak elég erősnek tartani puszta alkotmányos eszközökkel a sokkal nagyobb erőt igénylő, sokkal messzebb menő tiszta perszonális unió kivivására ? (Mozgás és zaj a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) A ki ma gyakorlati politikát akar folytatni, olyan politikát, a mely a nemzetet a nemzeti megerősödés, a nemzeti állam kiépítése terén, habár csak lassankint, ha csak fokrólfokra is, de valóban előbbre vigye, a ki ezt komolyan akarja, annak elsősorban arra kell törekednie, hogy a paritás elve az állami élet összes szerveiben, összes közintézményeiben a maga teljességében kidomborittassék és megvalósittassék. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Csak ezzel és vele kapcsolatban, ha a nemzet anyagi megerősödését és gazdasági függetlenségét kivívjuk, csak igy válhatik a nemzeti erő oly hatalmassá, hogy az esetleg messzebbmenő követelések is megvalósithatók, a nemzet messzebbmenő czéljai is megoldhatók legyenek. Ezt az irányt tűzte ki vezérem, gr. Apponyi Albert jászberényi beszámolójában és programmbeszédében. Az abban jelzett konkrét ezélok megvalósítására valóban itt volna az ideje, hogy az ország jobbjai tömörüljenek. Tudom és érzem, hogy ma még kevesen vagyunk e zászló alatt, kevesen vagyunk harczosai, apostolai ez eszméknek, de erős a hitem eszméink igazságában és rendithetlen a reményem, hogy az igazságnak előbb-utóbb győznie kell. Mert lehet ideig-óráig elhomályosítani az igazságot, lehet hosszabb vagy rövidebb ideig annak győzelmét megakadályozni, de az igazságot örökre eltemetni, annak diadalát örökre meggátolni soha senkinek sem sikerült. Meg vagyok győződve, hogy eljön az idő, mikor azok, a kik ma Apponyira és eszméire a sajtónak egy elfogult vagy félrevezetett részével együtt feszítsd meg-et kiáltanak, és mert nem tudják, hogy mit cselekszenek, ezen eszmék ellen küzdenek, majd a nemzettel örömmámorban fognak úszni, ha azok egyszer diadalra jutnak. Mivel azt óhajtom, hogy ez mielőbb bekövetkezzék, nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Sturman György jegyző: Marjay Péter! Marjay Péter: T. képviselőház! Lehetetlen, hogy a komolyan gondolkozó férfiak előtt feltűnő ne legyen az, hogy a mi kormányunk folytonosan indemmtásokért kunyorál, rendes költségvetés alapján alig kormányoz éä az esztendőnek háromnegyed részére felhatalmazást kér. Az elmúlt esztendőben nem épsn a kormány volt az oka ennek, mert egy kis baleset érte, bizonyos akadályokkal kellett neki megküzdenie, de hogy ebben az esztendőben a négy hónapra ter-