Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

í^8. országos ülés 19Ui június lk-én, kedden. 187 megköti, pedig akkor világosan megsérti az 1899 : XXX, törvényczikket. Nem nyilatkozott az iránt sem, hogy a véderő revíziójának kérdésénél a létszámemelés kérdése szóba kerül-e? Ha szóba kerülne és ha vállalkozott volna annak keresztülvitelére — a mit különben nem hiszek — vigyázzon, mert ebben a pártban és az ellenzék minden egyes tagjában egy oroszlánt fog találni, (TJgy van,! a szélsőbaloldalon. Derültség jobbfelöl.) a mely küzdeni fog ellene és nem fogja megengedni, hogy a nemzetet létkérdésében megsemmisítse, megölje! (TJgy van! a szélsöbáloldalon.) Majd meg fogja látni a t. kormány, hogy mennyire csalódik. Lehet, hogy egy-két embernek más a véleménye, de hogy a többség azon véleményen van, melyet én kifejtettem, arról meg vagyok győződve. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Hogy mosolyog! Azt mondja erre, hogy feloszlatom a házat! (Derültség a jobboldalon.) Olay Lajos: így vagyunk mi a t. kormánynyal a közszabadság kérdésében is. A közszabadság kérdésében sem felel tehát meg ez a kormány a magyar nemzet ideáljának, mert a közszabagsógot lépten-nyomon megsértve, elgázolva látom. Nem akarok a vasutasok dolgára kitérni, mert a vasúti sztrájkot én is elitéltem és hogy elnyomta a kormány az ország érdekében, helyesen tette, nincs ellene kifogásom. (Ellenmondásolt; a szélsöbáloldalon.) Bocsánatot kérek, ez nekem meggyőződésem. De ez ügyben is a közszabadság megsértését számon fogom kérni a t. kormánytól, mert nem fogom engedni, hogy azt eltiporja, mivel ha az ország érdekében szükséges volt is, hogy a vasúti sztrájkot elnyomja, a közszabadság megsértése, lábbal tiprása az ország érdekében nem állott. Még egyre akarok kitérni és ez a házszabályok kérdése. Ma már úgyszólván egyetlen biztositéka az alkotmánynak, a közszabadságnak a házszabály. Hiába mondanak önök ott a túloldalon akármit, mi rendes utón semmit sem tudunk megnyerni Bécstől, a mit a nemzet igazi érdeke követel; egyedül csak akkor birunk valamit, hogy ha mi is erélyesebb eszközökkel lépünk fel. Ezért hiába Ítélik el önök az obstrukcziót, a melyet én sem akarok most feléleszteni, mivel azt tartom, hogy az indemnitást nem is szabad megobstruálni, mert az az ország érdeke ellene van; de a mikor a nemzeti jogok ellen merénylet történik, a mikor a nemzet élete és fenmaradása veszélyeztetve van: akkor nemcsak joga, hanem kötelessége a nemzetnek az ellentállás terére lépni. (Helyeslés a szélsöbáloldalon.) Épen azért, mert én a kormány eljárásában még az igazi nemzeti irányt sem látom lefektetve, nem fogadom el az indemnitást és magam részéről az indemnitás ellen adom szavazatomat. (Élénk helyeslés a szélsöbáloldalon.) Sturman György jegyző: Sághy Gyula! Sághy Gyuía: T. képviselőház ! Annak tudatában, hogy egyrészt az ország érdeke követeli, hogy az abnormis hosszas költségvetés nélküli kormányzás mielőbb véget érjen és hogy ez okból az 1904. évi költségvetés letárgyalása mielőbb megtörténjék, másrészről pedig, hogy a vasutasok ezrei által epedve várt fizetésrendezési törvényjavaslat is időközben letárgyalható legyen: részemről a szőnyegen levő felhatalmazási javaslathoz ezúttal csak igen röviden óhajtok szólani. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Ezt előrebocsátva sietek kijelenteni, hogy én a felhatalmazási törvényjavaslatot, miként az ellenzék mindig, bizalmi kérdésnek tekintem, s ezért kijelentem, hogy az indemnitási törvényjavaslatot azon nagyfokú bizalmatlanságnál fogva, a melylyel a kormány iránt viseltetem, nem fogadhatom el, (Helyeslés a baloldalon.) s azt hiszem, — ha nem megbízásból szólok is, — hogy elvbarátaim ezen bizalmatlansági álláspontomat teljesen osztják. Ha volt valaha ok bizalmatlanságra valamely kormánynyal szemben, ugy a mai kormánynyal szemben nemcsak elég, de a soknál is több ok van erre. Nem akarok bizalmatlansági álláspontom indokolásában ma mélyebb részletekbe bocsátkozni, mert azt hiszem, hogy erre sokkal alkalmasabb időpont is fog kínálkozni, a mikor majd a kormány eddigi működése által elért eredmények felett részletes kritikát fogok gyakorolhatni. Most csak általánosságban és főbb vonásokban akarom kiemelni ezen nagyfokú, ezen legmesszebbre menő bizalmatlanság indokait. (Halljuk! balfelöl.) A jelen kormány egészben és nagyban véve — általánosságban beszélek, s azért hozzáteszem, hogy egyes részletkérdések tekintetében kivételek vannak — homlokegyenest ellenkezőjét tette mindannak, a mit programmjában kilátásba helyezett, a mit a miniszterelnök ur részben a szabadelvű párt értekezletein, részben itt a házban megígért. Ennek igazolására mindenekelőtt azzal a kérdéssel fogok foglalkozni, a melynek tekintetében, magam is elismerem, a kormány a legtöbb eredményt képes felmutatni, a mely eredmények nem tarthatók ugyan kielégítőnek és teljesen összhangban állónak sem azou programmal, a melyet annak idején a szabadelvű párt kilenczes bizottsága elfogadott, sem azzal, a mit ebből a t. miniszterelnök ur elfogadott, de a mely eredményt még sem kicsinylek, mert tudom és érzem, hogy a magyar katonai oktatás terén mindenesetre egy lépéssel előre haladtunk. És mégis hogy állunk itt is az eredmények dolgában? Azok messze mögötte maradnak annak, a mit a kormány kilátásba helyezett. Annyira vagyunk ma már, hogy alapos kilátásunk van rá, hogy a jövő tanév kezdetétől fogva 24*