Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-438

186 Í38. országos ülés 1904 június lk-én, kedden. sem képeztetné az, hogy az oktatásnak kizárólag és egyedül csak magyarnak volna szabad lenni. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És mi történik? Mézesmadzagot húznak a nemzet szájába és ugy tüntetik fel a dolgot, mintha a magyar oktatás érvényesülne, azért, mert talán a vivást, meg nem tudom, az úszást magyarul tanítják, mert magyarul tanítják a magyar nyelvet, de ha közelebbről vizsgáljuk meg e kérdést, csakhamar megfogunk róla győződni, hogy egy fontosabb tantárgyat sem fog a kormányelnök ur nekem megjelölni tudni, a mely magyar nyelven taníttatnék. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Itt van, mint kisebb kérdés, pl. a kaszárnyák felirata. Magyarországon még sehol sem változtatták meg a kaszárnyák feliratát. Csehországban azonban már megtették, hogy megmutassák, miszerint a magyarnak nincsen több joga, mint a csehnek, pedig Csehország nem külön állam, nem külön ország, hanem csak kiegészítő részi Ausztriának. Hogy a katonai kérdéseknél maradjak, megemlítem az idei delegáczió működését. Nagyon jól tudjuk, hogy már évek óta mindig a felszínen lebegett az a kerdes, hogy a katonásáig fegyvereire és különösen a tengerészeire körülbelül 400 millió koronát akarnak felhasználni. Az eddigi kormányoknak sikerült nagynehezen megértetni a militárizmussal és a koronával, hogy a nemzetnek ereje ezt a nagy terhet nem képes elviselni. A jelenlegi kormány azonban vállalkozott arra is, hogy ezt a 400 milliót megszavaztassa. Nem mondom én azt, t. kormánypárt, hogy talán abban a 400 millió kiadásban nincsen olyan, a melyet igazolni ne lehetne. Tudom, hogy ha már katonaságot fentartunk, akkor azt a szükséges fegyvernemekkel is el kell látni, de én mégis azt tartom, hogy addig, a mig valamely nemzet a saját szükségleteire sem képes a legszükségesebb eszközöket előteremteni, nem szabad a nagyhatalmi állás kedvéért ilyen óriási kiadásokba belemenni. Lehet, hogy önök e tekintetben másként gondolkoznak, egyben azonban véleménykülönbség nem lehet közöttünk és ez az, hogy minek nekünk a haditengerészetre 100 milliónyi összeget kidobni. Vájjon, ha kidobjuk ezt, azért lesz nekünk haditengerészetünk? Nem lesz, t. képviselőház. Nekünk nem is szabad a mi szegénységünkben és állapotunkban másra gondolnunk, mint a partvédelemre. Erre pedig elegendők jelenlegi tengeri hajóink, a melyekkel rendelkezünk. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldahn.) Mert ha még két jachttal több vagy kevesebbünk van, ez haditengerészeti erőnk tekintetében számítani nem fog. De a t, kormányelnök ur és a többség talán azt mondhatja erre, hogy hiába, nekünk meg kell alkudni a helyzettel és ha fenn akarunk állani, akkor Bécsnek kívánságait teljesítenünk kell. Én ugyan ezt veszélyes theoriának tartom, de ha így volna is, mondja meg a t. kormányelnök ur, miért vagyunk igy még a belügyi téren is? Én már többször felemiitettem, hogy Horvátországnak, a mi társországunknak, ennek a tőlünk függőben lévő országnak több joga van a belügyi téren, mint a magyar nemzetnek. A horvát nemzet már éveken át érvényesítette nyelvét az állami élet minden ágazatában, az elemi iskoláktól fel az egyetemig mindenütt. Mondja meg a t. kormányelnök ur: igaz-e az én feltevésem, hogy ez nálunk nem lehetséges, mert nem engedik Bécsben a nemzetiségekre való tekintetből. Ha nem igy volna, nem hiszem, hogy akadna kormányférfi, a kit magyar embernek tartok, a ki meg tudná védeni ezt az álláspontot, hogy ő nem képes a magyar nyelv jogát az államélet minden ágában, pl. az iskolákban érvényesíteni. Ha már a vezényszó kérdésében a többség, a kormánypárt nem akarja egyelőre érvényesíteni a magyar nemzet szent és az 1867 : XII. t.-cz. 14. § ában világosan kimondott jogát, mondja meg a t. kormányelnök ur, miért nem lehet a magyar nyelv jogosságát érvényre juttatni a magyar állam területén? Vagy mondja meg. hogy ha csakugyan a nemzet kifolyása akar lenni a magyar kormány, ha csakugyan a magyar államot akarja kormányozni, miért nem kezdi meg az állam kiépítésére vonatkozó intézkedéseket? Miért nem hat oda, hogy idegen ember ne szerezhessen itt földet, az az idegen pedig, a ki már szerzett, legyen köteles honosíttatni magát, (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) mert különben kisajátítják a földjét, hogy igy ez a föld magyarrá legyen. Ezer más ilyen intézkedéssel mutathatná meg a kormány, hogy csakugyan a magyar állam kiépítését czélozza, hacsak lassan is. De egyetlen lépéséből sem látom ezt. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldahn.) Igy vagyunk a közgazdaság kérdésével is, a melyet az 1867-iki kiegyezési törvény világosan a magyar állam jogának ismer el. Hát akkor hogy van az, hogy bár Ausztriával viszonosságban vagyunk, Ausztria mai napig sem engedi be a magyar lisztet és a kormány ez ellen hatályosan intézkedni nem mert, nem akart, vagy nem tudott? (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldahn.) Sokat beszéltek t. képviselőtársaim az olasz borvám kérdéséről, de egy fontos momentumot talán elfelejtettek. Nem a katonai kérdés, nem a hármas-szövetség annak az oka, hanem tisztán Ausztria érdeke. Hogy Ausztria rossz gyártmányait Olaszországba vihesse, nekünk tűrnünk kell, hogy csak ez év január 21-éig 1.400,000 hl. olasz bor jöjjön be 3 forint borvám mellett. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy is lehetnénk bizalommal a kormány iránt, mikor még abban a kérdésben sem nyilatkozott, hogy a 14. §. alapján meg fogja-e kötni a kiegyezést, vagy sem? Nagyon félek, hogy