Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-437

Í37. országos ülés 1904 június 13-án, héifőii. 181 a mely megkeresi az igaz jogot, s azt azután kérlelhetetlen méltányossággal és szigorúsággal, sehová nem nézve, keresztül is viszi. Hát talán nem méltóztatott gondolni akkor, t. miniszter­elnök ur, a házszabályoknak letörésére, a mikor a szabadelvüségnek ezt a gondolatát emlegette? (Derültség a szélsőbaloldalon,) Nem méltózta­tott arra gondolni akkor, hogy a vasutasokat összetöri a szólási és gyülekezési szabadság jo­gának elkobzásával? Vagy nem méltóztatott talán azt érteni, t. miniszterelnök ur, hogy a szabadelvűség szempontjából az embereket sem az udvari tanácsosi, Bem a valóságos bel BŐ titkos tanácsosi, sem a kamarási, sem a na­gyobb méltóságokból és nemesi czimekből nem kell kizárni, hanem minél nagyobb tömegben kell oda őket bevinni? Ha ez az igazi szabad­elvűség, ebben az értelemben elismerem, hogy a t. miniszterelnök ur hét hónap alatt leghűsége­sebben hajtja végre ezen programmpontozatát. De itt van a másik, a nemzeti szempont. (Halljak! Halljuk!) A mikor elolvastam tegnap újra programmbeszédét, mindjárt eszembe jutott Faust és Mefisztó jelenete. Ott azt mondja Mefisztó: Ha elfogytak a fogalmak, a legjobbkor ott terem a szó. Szóból rendszert lehet csinálni. A szóra esküdni lehet, a szót magyarázgatni lehet. A szót egy pontig védheted! Az igen t. miniszterelnök ur is elmondja, hogy fő a nem­zeti szempont és mindjárt hozzáteszi, hogy soha­sem felejthetjük, hogy ezt az államot a magyar nemzet hozta létre, a magyar nemzetnek leg­sajátosabb vonásai 'vannak rajta és e magyar jelleget a jövőben ez a kormány fogja kidom­borítani. (Derültség a szélsöbaloldalon.) Hát, t. miniszterelnök ur, én csak egyet mondok, hogy ezt igy elmondva a házban, vagy a főrendiházban, — ámbár a méltóságos fő­rendek egy kissé talán hüledeztek tőle — de itt a házban szavait tapsorkánnal fogadták. Hanem én csak azt kérdezem, hogy igazság van-e benne? Képzeljük el, hogy ezt a monda­tát a t. miniszterelnök ur a delegáczióban, szembeállva Pitreich és báró Beck úrral és a többi kegyelmes és méltóságos pereputytyal, el merné e mondani? Nessi Pál: Nagyon jó, nagyon helyes! Rátkay László: T. képviselőház, befejezem felszólalásomat; lesz alkalmam, nemcsak nekem, hanem az ellenzék többi tagjainak is a költ­ségvetésnél a t. kormány működését bővebben megbírálni. Én rám, t. képviselőház, ezek az események, a melyek a t. kormánynak és a t. miniszterelnök urnak kormányra lépte óta a mai napig lefolytak, ugy hatottak, hogy a leg­nagyobb kétségbeesésből leesem a legnagyobb keserűségbe. És igy van a nemzet is! Nem tudja tájékozni magát: Ígéreteket kap, és hét hónap alatt azt látja, hogy azokat nem teljesi­tik. Nekem az egész nemzet és az egész állam mai helyzete ugy tűnik fel, mint Harold Har­fagar király, Heine egy költeményének hőse, a kit lehúztak a hullámok alá, a hol egy vizi tündér tartja őt bűvöletben, szemét a zöld hul­lámok lecsukják. A király fel-felébred, mintha hallaná a tenger hullámzását, feljajdul, gondo­latok czikáznak agyán keresztül, normán hajó­sok énekét hallja, de mikor fel akar kelni, újra ott a varázslat, mely csók bűvöletben tartja. A magyar nemzet is igy van. Saját­ságos bűvölet nehezedik rá, bár egy-egy pilla­natra eszébe jut, hogy egykor nagy, hatalmas nemzet volt, önálló volt, a ki a világ eseményei­ben is számított! Hiszi, hogy nemcsak múltja volt, de jövendőjének is kell lennie! Talán ke­resztülmennek agyán azok a gondolatok, hogy egykor a szabadságért villogottjíardja ! De hajh, most vergődve haszontalanul, gyomként napról­napra tengődik; ébredne már, de akkor jönnek az állatok és hozzák a delegáczióhoz az öreg király üzenetét, hogy nagyon meg van elégedve; a delegáczió kézcsókkal megy a külügyminisz­terhez és a miniszterekhez, (ügy van! a szélsÖ­balóldalon.) köszönetet szavaz és a nemzet a zöld hullámok árján ismét elmerül, a habok betemetik őt, mindaddig, mig valami segítség nem jön, nem innen, hanem a külső események­ből, mert minket, magyar nemzetet nem a nagy győzelmek, nem a 450 milliós felszerelt hadsereg, hanem a nagy vereségek tudnak csak megmen­teni. A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Elénk éljenzés a szélsőbáloldalon. Szónokot számosan üdvözlik.) Sturman György jegyző: Nessi Pál! Nessi Pál: T. ház! Tekintettel arra, hogy csak három perez választ el háromfertály kettő­től és hogy a ház határozatához képest az elnöknek még jelentést kell tenni a ma meg­ejtett választások eredményéről, kérem a t. házat, méltóztassék megengedni, hogy beszéde­met holnap mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni, hogy Nessi Pál képviselő ur beszédét holnap mondja el? (Igen!) B szerint a tanácskozást félbe­szakítjuk. Méltóztassanak megengedni, hogy a ma megejtett választás eredményét a ház tudomá­sára hozzam. Beadatott összessn 114 szavazat. Egy szavazólap üresen. A horvát-szlavón pénz­ügyi egyezmény előkészítésére kiküldött országos bizottságba megválasztattak Komjáthy Béla 113 szavazattal, Münnich Aurél 111 szavazattal. E szerint nevezetteket ezen bizottságba megválasz­tottaknak jelentem ki. Megválasztatott továbbá a kilenczedik biráló bizottságba Trauschenfels Emil 113 szavazattal. E szerint tehát Trauschen­fels Emil képviselő urat a kilenczedik biráló bizottságba megválasztott tagul jelentem ki, miről az illető képviselő ur és az illető bizott­ság elnöke jegyzőkönyvi kivonatban értesíttetni fognak. A házszabályok 36. §-a értelmében Trau­schenfels Emil t. képviselő urnak esküt kell letennie. Itt van a képviselő ur ? (Nincs itt.')

Next

/
Thumbnails
Contents