Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-437
182 4.37. országos ülés 19UÍ június 13-án, hétfőn. Akkor méltóztassék megengedni, hogy a legközelebbi ülés idejére nézve előterjesztést tehessek. Lengyel Zoltán: A házszabályokhoz kérek szót. Csak az ülés végén jöttem be a házba, de arról értesültem, hogy Rátkay László képviselőtársam beszéde közben azt mondotta, hogy az elnökség egyszer, s mindenkorra határozatot hozott, hogy ezentúl^ napirend előtti felszólalást nem enged meg- Én tisztelettel kérem az elnök urat, méltóztassék felvilágosítást adni arra nézve, hogy érvényben vannak-e a házszabályok ismét, vagy nincsenek érvényben ? Ha érvényben vannak, akkor méltóztassék minden egyes kérelem előterjesztése alkalmával a házszabályokban lefektetett diskreczionális jognál fogva megadni az engedélyt, vagy meg nem adni, de külön-külön minden egyes esetben, ha pedig az illető képviselő azt kéri, hogy az elnökség a kérelmének elutasítására vonatkozó határozatot a ház elé terjeszsze, hát ezt is megtenni. Gr. Tisza István miniszterelnök: Természetes! Lengyel Zoltán : Ha pedig nincsenek érvényben a hárszabályok, méltóztassék ezt egyszer, s mindenkorra kijelenteni, akkor mi is erre az alapra fogunk helyezkedni. De a mig a házszabályok érvényben vannak, méltóztassék azokat betartani, s nem egyszer, s mindenkorra szóló határozatot hozni. Elnök: Rátkay László képviselő ur nem tőlem, hanem kollégámtól kért, gondolom a szombati ülést megelőzőleg engedélyt napirendelőtti felszólalásra. Hogy milyen tárgyban, nem tudom ; de annyi bizonyos, hogy az elnök diskreczionális jogánál fogva a kérést megtagadhatta. Azt azonban, ha a képviselő ur kívánja,' az elnök ur készségesen, sőt a házszabályok szerint kötelessége szerint megtette volna, hogy a kérdést eldöntés végett a ház elé terjeszsze. Ugy látszik, Rátkay képviselő ur ettől elállott, mert különben a kérdés a ház elé terjesztetett volna. Nessi Pál: Az a kérdés, van-e elvi megállapodás vagy nincs? Elnök: A mi azt a kérdést illeti, van-e elvi megállapodás, erre vonatkozólag megjegyzem, hogy az elnök diszkréczionális jogánál fogva minden olyan kérdésben, a mikor megadhatónak tartja, meg fogja adni, a mikor pedig nem tartja megadhatónak, meg fogja tagadni a felszólalási jog engedélyezését. (Helyeslés jobbfelöl.) Rátkay László: Méltóztassék megengedni, hogy akár a házszabályokhoz való szólás czimén, akár személyes kérdés czimén felszólaljak. Én a szombati napon reggel Feilitzsck Arthur képviselőházi alelnök úrtól kértem napirend előtti felszólalásra jogot. Az a kérdés, hogy megadatik- e vagy sem, szóba sem került. Én csak azért állottam el a napirend előtti felszólalástól, mert értesültem, hogy a t. miniszterelnök ur később jön be, a mennyiben pedig felszólalásom épen a delegácziók határozataira vonatkozott és így választ óhajtottam, ezen a czimén állottam el a napirend előtti felszólalástól. Ma azonban élni akartam ezzel a joggal, de mielőtt bementem volna az elnök úrhoz, jött Pap Zoltán képviselőtársam és tudatta, hogy ő kért napirend előtti felszólalásra jogot és közölték vele, hogy az elnökségnek megállapodása, hogy a jövőben napirend előtti felszólalásra jogot nem adnak. Én tehát nem akartam kitenni magam a visszautasításnak, meg fogom majd találni az alkalmat és módot, hogy nem napirend előtt, hanem máskor hozzam a dolgot a ház tudomására. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Elnök: Pap Zoltán képviselő ur nálam volt és előadta az ügyet, a mely miatt ő napirend előtti felszólalásra kórt engedéljt. Azt az ügyet én nem tartottam sürgős természetűnek és olyannak, hogy neki arra nézve a napirend előtt való felszólalásra az engedélyt megadhassam, a mire kijelentettem, hogy minden olyan esetben, midőn én nem tartom sürgősnek, hogy napirend előtti felszólalás történjék, elvileg engedélyt adni nem fogok. Ez az én elvi álláspontom, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) és a ház elé fogom minden egyes esetben a kérdést hozni, de valahányszor meggyőződésem, hogy a kérdés nem sürgős természetű, diszkréczionális jogomnál fogva a napirend előtti szólásra az engedélyt megadni nem fogom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Lengyel Zoltán : A házszabályokhoz kívánok szólani, T. képviselőház! Itt elvi álláspontról nem lehet szó. Az elnök ur indokolni nem tartozik, hogy miért adja meg vagy miért tagadja meg a házszabályokhoz való szólást. Itt csak arról van szó, hogy az elnök urnak minden egyes esetben külön lelkiismeret szerinti és indokolás nélküli kötelessége az, hogy döntsön e kérdésben. Itt általános határozatokat hozni sem a háznak, sem az elnök urnak nincs jogában, hanem minden egyes esetben tessék meghozni a határozatot és valahányszor az illető képviselőnek az elnöki határozat nem tetszik, tessék a ház elé hozni a kérdést. így áll a dolog. Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani! Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Ez az egész fejtegetés és az elnökségnek ez az egész kitanitása merőben felesleges, mert azt mindnyájan nagyon jól tudjuk, és elsősorban a ház elnöksége tudja, a ki alkalmazza a házszabályt, hogyha bárki is napirend előtt kíván felszólalni, ezt az elnöknek jelenti be; ha az elnök nem tartja megadhatónak, a házat tartozik megkérdezni, kivévén, ha az illető képviselő ur maga megnyugszik az elnök határozatában. Ez a kérdés, ezt senki nem homályosította el és egészen felesleges dolog volt itt e felett vitatkozni. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Lovászy Márton: Épen arról volt szó, hogy nem igy van!