Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-437

180 4-37. országos ülés 1904 június 13-án, hétfőn. fiai, hogy a külföld nem fog beleegyezni ily rövid időre terjedő szerződések megkötésébe. E szerint — igy szóltak — az egész törvény nem ad nekünk ebben az alakjában biztositékot. Én most nem akarom feszegetni a kérdést, majd elénk kerül. Csak rá akarok mutatni arra a véleménykülönbségre, a mely Széll Kálmán volt miniszterelnök nyilatkozatai és a t. jelenlegi kormány nyilatkozatai közt fenforog. A jelenlegi kormány minden lelkiismereti furdalás nélkül kér felhatalmazást arra, hogy tárgyalhasson, tekintet nélkül arra, meg van-e a vámszövetség, nincs-e, megvan-e az autonóm vámtarifa szavazva, nincs-e, ámbár bizonyára igen jól tudja, hogy odaát a Reichsrath bizottsága már is kiforgatta a közös tarifát valódi lényegéből. De a kormány ezzel nem törődve, az 1899 : XXX. törvénynek nemcsak szövegét, hanem igazi szellemét félredobva, egyszerűen azt kéri, hogy a tárgyalásokat megkezdhesse. Arra az álláspontra helyezkedik, hogy hiszen a vila'g feneke nem eshetik ki, nekünk szerződéseket kell kötni, mert a t. kormány azon az állásponton van, a mit a t. kereskedelemügyi miniszter nr szombaton olyan fényesen fejtegetett, hogy Magyarországnak vége volna, ha nem volna gazdasági közösségben. Hát én nem csodálom, hogy a t. kereskedelemügyi miniszter ur igy érvel, mert ha én volnék kereskedelemügyi miniszter most, az ő helyzetében, és miután tudnám, hogyha nem igy érvelek, már másnap nem vagyok kereskedelemügyi miniszter, mindenesetre én is igen szívesen igy érvelnék, mert kénytelen volnék vele. De nem akarok eltérni tárgyamtól; visszatérek oda, hogy ki akarom mutatni, minő különbség van a felfogásban Széll Kálmán nyilatkozatai és a t. kormány nyilatkozatai között. Mikor felvettetett, ismétlem, az a kérdés, hogy ez a törvény talán nem lesz végrehajtható, talán a külföldi hatalmak nem fognak rövid lejáratú kereskedelmi szerződéseket kötni, talán ezt a törvényt majd az események kényszere folytán a jövendő kormányok nem fogják végrehajtani, akkor Széll Kálmán a következőket mondotta 1899. június 22-én (olvassa) : » Minden törvény meghozatalánál erkölcsi és ethikai momentumokból kell kiindulni, abból, hogy az komolyan van értve, hogy az végre fog hajtatni, és én felelek is érte, hogy az végre fog hajtatni, mert az ország közvéleménye elsöpörné azt a kormányt, a mely azt nem hajtaná végre.« Minő tapsorkán zúgott ezen kijelentésután onnan a t. többségről, hogy elsöpörné a nemzet hatalma azt a kormányt ! Ezzel szemben látjuk a mai helyzetet, hogy nemcsak nem söpri el, hanem az egész nemzet tudomásul sem veszi, hogy mi történik az ő gazdasági kérdéseiben ... B. Kaas Ivor: És maga Széll Kálmán az ellenkezőjét támogatja! (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Rátkay László: ... éä a t. többség ugyanazon tapsorkánnal fogja majd fogadni a kereskedelemügyi miniszter urat és esetleg a miniszterelnök urat is, a mikor azt fogják fejtegetni, hogy egy tételes törvénynyel szemben a fő a salus reipublicae, s hogy, ha ez van veszélyben, akkor a tételes törvényen is keresztül kell gázolni. És én nem tartom magamat prófétának, de merem jósolni, hogy az őszszel tanúi leszünk majd annak, hogy az 1899 : XXX. törvényczikknek ezeket a biztosítékait hogyan fogja a t. kormány darabokra törni. De még egyet erre a kiegyezési kérdésre és a t. miniszterelnök ur ígéreteire vonatkozólag fel akarok említeni. Nevezetesen a t. miniszterelnök ur programmjában azt mondotta, hogy igenis, a kiegyezési törvényjavaslatokat egész keretükben és összességükben mentül előbb törvényerőre fogjuk emelni. Egész összességükben! Hát én csak egész tisztelettel kérdem a t. miniszterelnök urat: mi van a készfizetések felvételére vonatkozó törvényjavaslattal ? Azért kérdem egész tisztelettel, mert ugyancsak Széll Kálmán miniszterelnök ur 1903 január 19-ikén — a t. pénzügyminiszter ur épen ugy ott ült akkor mellette és szavatolt aj kijelentésért — azt mondotta, hogy 1903 február 28-ika után a törvényjavaslatok be lesznek nyújtva és ezt a megegyezést egyedül csak vis major — ebben a vis major fogalmában azonban sem odaát, sem ideát az obstrukczió nem volt benne — akadályozhatná meg. Hát én egész tisztelettel kérdem a t. miniszterelnök urat: hogy a programmigéret és a tények között hol van az összhang? Mert a t. miniszterelnök ur, bár nem az ő programmja ez, de utóda Széll Kálmánnak a miniszterelnökségben, s azért kezdte ezzel a kijelentéssel, hogy a kiegyezésnek összes tervezeteit és komplexumát átveszi és végrehajtja. Nessi Pál: De a kormány tagja most is az v akkori pénzügyminiszter! Rátkay László: Hát tiszteletteljes kérdést teszek, hogy a készfizetések felvétele hol késik ? (Helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Nem fogom igénybe venni a t. ház figyelmét hosszasan (Halljulc! Halljuk!) és még csak két részére akarok kiterjeszkedni a t. miniszterelnök ur u. n. irányelveinek. Az egyik a szabadelvüség, a másik a nemzeti szempont, (Halljulc! Halljulc!) Hát, t. képviselőház, erre a szabadelvüségre, a mikor az igy elhangzik, önkéntelenül azt mondja az ember: teringettét, olyan ismerős ez a szó, mintha hallottuk volna már! És akkor hosszas tanakodás után rájövünk: persze, hogy ismerős, hiszen a t. többségnek ez a czime, ezzel vergődik a világban immárom évtizedek óta! (Tetszés a szélsÖbaloldalon.) B. Kaas Ivor: A köpenyeg! Rátkay László: Csak hét hónap áll a t. miniszterelnök ur háta mögött, és ha a hét hónap eseményeit nézem, vájjon mit csinált a miniszterelnök ur a szabadelvüség kérdésével ? I Azt mondja, hogy olyan szabadelvüség az övé,