Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-437
178 Í37. országos ülés lÖOi- június 13-án, hétfőn. hogy talán emelni fogják, előállanak 450 millió korona követeléssel. A delegáczió némi keserűség, sopánkádás és jajgatás után ezeket a kiadásokat megszavazta. Nem tudom: ismeri-e a miniszterelnök ur Othellónak azt a jelenetét, a mikor Jágó beszélget Rodrigóval. A végszó mindig a pénz! Jágó csitítja B,odrigót, hogy: minden vágyai teljesítve lesznek, de nem kell siettetni, hiszen az eseményeknek keresztül kell menni a virágzás fokán és azután jönnek csak a gyümölcsök, minden jó lesz, lehetetlen, hogy egy hű szerelemnek meg ne legyen a jutalma, azonban hozz mentül több pénzt magaddal. El akarod magadat emészteni ? Hiszen férfi vagy, csak bizalom és kitartás, azonban hozz pénzt magaddal. Sok pénzt! Igen sok pénzt! Nos: Jágó szerepét játszotta a közös hadügyminiszter és a becsületes, hiszékeny Rodrigó szerepét a magyar delegáczió. (Derültség.) A mikor pedig ez egyszer akadékoskodni akart, a jámbor delegáczió, akkor odakünn bizonyos színpadi mennydörgést idéztek elő. Mikor kapkodott az a becsületes Rodrigó és azt mondta: mitől féljünk, hiszen hármas szövetségünk van, Oroszországgal jó viszonyban vagyunk, Angliával nincs bajunk Francziaországtól nem félünk, Törökországot megfenyegetjük, tehát kitől féljünk ? Jágó Pittreich csak ismételte: Becsületes Rodrigo, azt mondom, hogy te csak hozz pénzt magaddal, mentül több pénzt és mindig csak pénzt. A becsületes Rodrigo a pénzt oda is adta és a mikor a delegáczió azt megszavazta, akkor a közös hadügyminiszter megint elmondta Jágóval: igy kell a ficzkókkal elbánni, mert hiába csak nem töltjük velők az időt. (Derültség.) Engedje meg a t. ház, hogy itt a delegáczió tárgyalásai során reámutassak még két kérdésre, melyet napirend előtti felszólalás alakjában akartam a ház elé hozni, de ugy értesültem róla, hogy a legutóbbi megállapodás az, hogy napirend előtti felszólalásokat nem fognak megengedni. Nessi Pál: Vájjon ? Hát a házszabályok mirevalók ? Rátkay László: A delegácziók tárgyalásai során ugyanis a közös pénzügyminiszter, mikor arról volt szó, hogy Bosznia és Herczegovinának kezelése, kormányzata miért nem változtattatik meg és miért nem lesz az alkotmányos keretbe beillesztve, hogy legalább ott óhajtásaikat, vágyaikat kifejezhessék, akkor a közös pénzügyminiszter ur ezt mondta: »ha a parlamenti eredményeket nézzük, azt óhajtom és kívánom, hogy ebben az áldásban mentül későbben részesüljenek!« (Mozgás balfelöl.) Felületesen nézve a dolgot, talán el is lehet felette siklani, a mint a delegáczió és a t. miniszterelnök ur jónak is látta elsiklani felette; de bocsánatot kérek, államokban, a melyekről azt mondjuk, hogy bennük teljes alkotmányosság van; delegácziókban, amelyek nem egyebek, mint a parlament kiküldöttei, egy közös miniszter, a ki két alkotmányos államnak tisztviselője, a mikor parlamentről és alkotmányosságról ekként nyilatkozik, ily czinizmussal, a melyet még tréfa keretében sem szabad megengedni: hű mutatója annak, hogyan állunk alkotmányosság dolgában Magyarországon és odaát; hű mutatója annak, hogy a közös miniszterek nem szolgái a két parlamentnek, de urai, a kik parancsokat osztogatnak és a két parlament kézcsókkal tudomásul veszi és teljesiti azokat. (Igaz! Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Még más nyilatkozatot is tett a közös pénzügyminiszter. Bocsánatot kérek a t. háztól, ha ez nem tartozik egészen az indemnitás keretébe, (Ralijuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) de hiszen előre kijelentettem, hogy ugy értesültem, hogy napirendeló'tti felszólalás a jövőben nem engedtetik. A magyar delegáczió részéről ugyanis, gondolom, Okolicsányi László t. képviselő ur indítványt tett arra nézve, hogy a t. pénzügyminiszter ur terjeszszen a delegáczió elé kimutatást arról, hogy mi van a közös aktívákkal. A közös tartozások kérdését jól ismerjük, azt egész nyíltsággal megmutatják, de a közös aktívák kérdése, minthogy aktívákról van szó, bizonyos félhomályba van burkolva és a közös pénzügyminiszter ur jónak látta a következő nyilatkozatot tenni: »Elhatározhatja a magyar delegáczió, hogy én ezen kiadásokról terjeszszek be jelentést, de nem lesz eredménye, mert én csak akkor fogom ezt teljesíteni, ha az osztrák delegáczió is hasonló határozatot hoz; a nélkül ennek a kívánságnak eleget nem teszek*. A szuverén magyar nemzetnek, az önálló magyar államnak bizottsága felvilágosítást kér az Ő alkalmazottjától, a felelős minisztertől, a felelős miniszter meg azt mondja az önálló magyar parlament e kiküldöttjének: ne is blamirozd magad, ne hozd meg e határozatot, mert ugy sem fogom végrehajtani. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) A t. miniszterelnök ur a delegáczió egy ülésében ismertette azt a pénzügyi müveletet, hogy a 450 milliót hogyan fogják kifizetni. Ismerem a t. miniszterelnök urat; ő is tudja, hogy ebben a pénzügyi műveletben nem hisz senki, én is tudom, hogy ő sem hitt benne, a mikor előterjesztette, mert csak a Frimm-féle hülyeintézetben lévők előtt lehet komolyan tárgyalni ily pénzügyi lebonyolítási módot. Hogy ugyanis 450 milliót 27 milliós állandó tétellel fogunk visszafizetni, de arról nem biztosítjuk a nemzetet, hogy e mellett más kiadásokra nem kell-e majd másik 27 millió. Ez nem komoly dolog és mégis a t, miniszterelnök ur jónak látta azt mondani, és ebbe most kissé bele fogok kapaszkodni, jónak látta azt mondani: »Hát ágyuk nélkül, kellő, jó felszerelés nélkül magyar véreinket csak nem engedjük háborúba! Ezeket a köreteléseket meg nem szavazni hazaárulás!* (Zaj a széls'óbahldalon.)