Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-437

Í37. országos ütés Í90í a bomlás jelei mutatkoznak. De vájjon mi okozza ezen bomlási jelenségeket? Épen az a körülmény, hogy a hivatalos Magyarország teljes ellentétben áll a nemzettel, hogy a hivatalos Magyarország, a kormány, mereven szembeszegzi magát mindazon vágyakkal és törekvésekkel, melyeket a nemzet akar és nem engedi érvényesülni a nemzet akaratát. Természetes dolog, hogy ez diszharmóniát, bomlást idéz elő és ha iljenkor egy erős kéz jő, a mely ezt a bomlást elsimítani, a nemzetet a teljes némaságra kárhoztatni akarja : akkor az ily kezet mindenütt az egész világon nem erős kéznek, hanem zsarnokságnak szokták nevezni. (Elénk helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon. Felkiáltások : Szünetet kérünk!) Elnök: Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: T. ház! Az ülést újból megnyitom. Ki következik? Sturman György jegyző: Rátkay László! Rátkay László: T. képviselőház ! Nem akarok vitatkozni a felett, vájjon az indemnitás a bizalom kérdése-e, vagy sem? Szerintem a hivatkozás önálló nemzetek parlamentjének szokásaira nálunk soha helyt nem foghat. Nekünk nemcsak a 67-es kormányokkal szemben, de minden kormánynyal szemben, legkivált pedig a 67-es alapon álló kormánynyal szemben bizalmatlannak kell lennünk. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én tehát más szempontból kezdem meg beszédemet és azt a kérdést intézem a t. kormányhoz, illetőleg intézném a miniszterelnök úrhoz, ha személyesen szerencsénk volna, hozzá, hogy vájjon tartozik-e a kormány teljesíteni azt a programmot, a melynek alapján a kormányzást megkezdette? Azt fogom aztán fejtegetni, hogy vájjon Tisza István kormánya teljesítette-e vagy akarja-e teljesíteni mindazt, a minek alapján a kormányzásra vállalkozott ? Méltóztassanak ennélfogva megengedni nekem, hogy e czélból röviden emlékezetbe idézzem a nemzet hangulatát abban az időpontban, a mikor, mintegy bölcsőben, ez a t. kormány megszületett. (Halljuk! Halljuk!) Megbukott a Széli-kormány, meg a KhuenHéderváry-kormány és az egész nemzet, tehát nemcsak a nemzetnek egy nagy rétege követelte, mint a t. kormányelnök ur mondja, a magyar vezényszót. A t. többség szükségesnek látta, hogy katonai programmot készítsen. Ki is küldte a 9-es bizottságot, a mely munkáját elkészítette. Hogy egymás közt ennek tagjai mire kötelezték magukat, ez most még függöny alatt lévő titok, a melyet a jövendő fog tisztába hozói. De egy tény: az, hogy a 9 es bizottságból mindenki inkább mehetett volna kormány elnöknek ajánlkozni, mint gróf Tisza István, (Igaz! TJqy van! a szélsobaloldalon.) a ki után, mint üstökös után június 13-án, hétfőn. 175 az uszály, húzódott a hadügyi kérdésekben évekkel visszamenőleg ismeretes programmja, a mely álláspontja a legelkeseredettebben konzervatív álláspont volt, a mely mindent jónak lát ugy, a mint van és nemzeti szempontból javításokat, előbbrevitelt nem kivan. Csodálatos, hogy gróf Tisza István mégis egy fejhoszszal előzte meg minden ajánlkozó társait odafenn. Igaz, hogy akkor még az okokat nem tudtuk, de később arra is rájöttünk, hogy mi ennek a magyarázata ? Az, hogy gróf Tisza István még abból is, a mire a 9-es bizottság elhatározta magát, leengedett, biztos lévén abban hogy a 9-es bizottság és a többség ebbe is bele fog nyugodni, mert nem ugy áll a dolog, hogy az érvényesül, a mit a többség akar és hogy a többségnek van kormánya, hanem nálunk mindig kormány van és annak van többsége. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Gróf Tisza István ebben jól számított, ismerte az ő többségét, el is fogadta a megbízatást, a többséget meg is kapta, programmjával odaällott, nem ugyan a képviselőház elé, hanem a főrendek elé, mert az első kormány ez volt, a mely beköszöntőjét a főrendiházban mondotta el. Szó szerint fogom idézni gróf Tisza István kormányelnök urnak ugy a hadügyi, a gazdasági, mint a szabadelvüségi és nemzeti szempontokra vonatkozólag tett kormányelnöki kijelentéseit. És pedig azért szó szerint, mert nem akarnám fölkelteni azt a látszatot, mintha nem hiven idézném szavait, de azután egyenkint rá akarok mutatni a tényekre és levonni azokból a következtetést, vájjon nemcsak az ellenzék, hanem a t. többség is odaát viseltethetik-e bizalommal a jelenlegi kormány iránt ? (Zaj és felkiáltások a szélsobaloldalon: Ók minden kormány iránt bizalommal viseltetnek /) Csodálatos, hogy gróf Tisza István is a hadügyi kérdésekben adott először programmot a főrendiháznak. Miért? Mert, mint már előbb rámutattam, a nemzet hangulata abban az időben ezekre a kérdésekre kivánt első sorban feleletet és komoly Ígéretet. Komjáthy Béla képviselőtársam az imént már érintette, hogy gróf Tisza István akként kezdte programmbeszédét a főrendiházban: »Az egész nemzet óhajtja a magyar vezényleti nyelvet és az egész nemzet óhajtja a nemzeti kedvezményeket a hadsereg kérdésében, azonban most nyugvó pontokra jutottunk, mert a nemzet egy része, a nemzet többsége nem akar összeütközéseket korona és nemzet között.« így van a mondat eleje és igy a mondat befejezése. Természetesen ebben benne rejlik az, a mit már előbb feszegettünk, hogy a király volt a jelen alkalommal az, a ki ellentállott a nemzet egyhangú óhajtásának. Nemcsak én hivatkozom a királyra ebben az esetben, hiszen én jól tudom, hogy a parlamenti illem azt hozza magával, hogy a király személyét a parlamenti vitákból vonjuk ki, hanem hivatkozik rá a t. kormányelnök ur,