Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-437

174 437. országos ülés 1904 június 13-án, hétfon. Lovászy Márton: Ebből vonom le azt a konzekvencziát, hogy ha — mind a mellett, hogy a mi kicsiny pártunk, a mely ily nehéz helyzetben van a kormánynyal szemben, megtette kötelességét — a leszámolás ideje erről az alkalmas pillanatról elhalasztódott későbbi időre, a melyre nézve, őszintén megvallom, attól tartok, hogy alkalmatlanabb lesz, akkor ez iránt minket szemrehányás nem érhet, mert mi, mondom, ebben a tekintetben kötelességünket megtettük. Az eredmények előttünk feküsznek, a melyek abból eredtek, hogy mi azt a harczot magunkrahagyatottságunkban eredményesen befejezni nem tudtuk. Itt van mindjárt, a mi ellen az a nagy küzdelem folyt, a létszämelés kérdése, úgyszólván az egyetlen kézzelfogható eredmény, a melyre ez a nagy küzdelem hivatkozhatott és a melyIvel a nemzet a választók elé léphetett. Nessi Pál: Nem vonták vissza még most sem ! Lovászy Márton: Nemcsak visszavonva nincs, de immár igenis hivatalosan be van jelentve, (Igaz! TJgy van! balfelöl,) hogy a legközelebbi véderő-törvényjavaslat, a mely pedig, azt hiszem, már igen rövid idő alatt, alighanem már az idén elő fog, terjesztetni, jelentékeny létszámemelést fog tartalmazni. Ott van annak a küzdelemnek egy másik czélja: hogy a nemzetet megmentse a súlyos és improduktív katonai terhektől. A mint látták azt, hogy a parlamentben az ellenállási erő meggyengült, ezt az igen t. kormány a legnagyobb fürgeséggel és ügyességgel zsákmányolja ki és ugyancsak halad előre az elhagyott területen, és nemcsak a régibb katonai terheket, a melyekről már volt tudomása a nemzetnek, az ágyuknak és efféléknek költségeit igyekezett azonnal megszavaztatni, hanem felhasználta az alkalmat arra, hogy ezen hadügyi költségeket még egy előre nem látott mintegy száz millióval megtetézze, hogy ez által hosszabb időre juttassa a hadügyi kormányzatot abba a kényelmes helyzetbe, hogy ne legyen kénytelen ujabb áldozatkérésekkel a nemzet elé lépni és ne legyen kénytelen ezek fejében a nemzetnek konczessziókat tenni. Látjuk azoknak az önmagukban véve nem túlságos jelentékeny nemzeti reformoknak minden téren való visszacsinálását. Ebbe én most bővebben belemenni nem akarok, csak egyetlen jellemző tényt akarok itt felhozni, nem azért, mintha magára a dolog lényegére valami túlságos súlyt fektetnék, de mivel ez a körülmény olyan jellemző oldalát tünteti fel a dolognak, a mely teljes világosságot vet az igen t. kormánynak úgynevezett nemzeti politikájára. A kaszárnyafeliratok kérdésének nem tulajdonitok túlságos fontosságot és nem tekintem valami nagy vívmánynak azt, hogy a magyar feliratot paritásosán a német mellé odaírják. De ez a kis dolog is integráns része volt az igen t. kormány úgynevezett nemzeti politikájának. Határozott igéret hangzott el nemcsak itt a képviselőházban, hanem hivatalos iratokban is. Hívathozhatom Münnich Aurél t. képviselőtársamra, a ki a múlt delegáczió alkalmával a hadügyi albizottság jelentésébe belefoglalta azt, hogy a feliratok meg fognak változtattatni s a kaszárnyákra a magyar felirat felkerül. A most lefolyt delegáczió tárgyalásai alkalmával a hadügyi albizottságban egy egészen szerény és ártatlan kérdést intéztem az igen t. miniszterelnök úrhoz, hogy vájjon mi is lesz ezekkel a feliratokkal, folyamatban van-e már azoknak kicserélése? Tévednek t. képviselőtársaim, nem azt a feleletet nyertem, hogy majd ha jó idő lesz, hanem azt felelte az igen t. miniszterelnök ur, hogy ő pedig egy, habár ártatlan, de ízléstelen tüntetésbe bele nem megy . . . (Zaj a szélsőbaloldalon,) Nessi Pál: Hallatlan czinizmus. Lovászy Márton:... mert ő nem akarja magát a nemzeti hős poziturájába helyezni. Ezt csak azért hoztam fel, mert jellemzőnek tartottam. Már most gondoljuk meg, hogy ezen vívmányoknak végrehajtása, — a melyekről gondolkozhatik bárki akárhogyan, tulajdonithat azoknak csekélyebb vagy nagyobb értéket, de abban mindenki teljesen egyetért, hogy azoknak teljes mértékükben végre kell hajtatniok és azokhoz a jelenlegi kormány politikai reputácziója van hozzákötve — és köztük a legfontosabbnak, a katonai nevelés ügyének a végrehajtása oly kormány kezébe van letéve, a melynek feje borzad attól a gondolattól, hogy ő valaha a nemzeti hős poziturájába kerüljön. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Hiszen akkor minden egyes kérdésnél, a melyet végre kell hajtani, ezen egész vívmánykomplexum végrehajtásának minden egyes tételénél erőt vehet a miniszterelnök úron ez a borzadás a nemzeti hős poziturájától és akkor kérdezem: hogyan lesznek ezek végrehajtva, hogy fogja beváltani a t. kormány azt a kötelezettséget, a melyhez politikai reputáczióját kötötte? (Mozgás és zaj.) A hiba megtörtént, következményeit is látjuk magunk előtt, csak egy pillantást kell vetni arra az apátiára, vagy hogy más kifejezést használjak, arra a züllésre, a melyben ez a parlament jelenleg van. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) És akkor látjuk, hogy egy örvény szélén állunk, hogy összeomlás fenyegeti mindazt, a mihez akár a múlt esztendőben, akár az utolső négy-öt év folyamán reményeinket fűztük, és küszöbén állunk egy teljes megfordulásnak, egy teljes katonai és udvari reakcziónak, a mely a nemzet minden erejét a militárizmusban fejti ki, a mely az összes hitelforrásokat erre az egy czélra foglalja le, a mely azonban az országnak gazdasági és kulturális fejlődését teljesen megbénítja és a jövőre lehetetlenné teszi. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezzel szemben a kormány arra hivatkozik, hogy erős kézre van szükség, mert az országban