Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

162 k-36. országos üíés 190-í június ii-éír, szombaton. hogy az ország törvényhozó testülete, a melyhez a nemzet akarata folyamodik, elzárkózik előle. Mikor a nemzeti akarat könyörög, kér és követel a nemzeti akaratot képviselő törvényhozástól, akkor még se járja, hogy a törvényhozás ridegen elzárkózik kérése elől és a kérvényi bizottság egy oly határozati javaslatot nyújt a ház elé, a mely nem jelent semmit. Mert az, hogy kiadatnak ezek a kérvények a kormánynak, nem egyéb, mint temetője mindannak a sok törekvésnek, fenséges és nemes gondolatnak, a mely ott 34 kérvényben az egész nemzet közvéleményének a hite szerint le van fektetve. Mikor annyi keserű panasz, annyi kétségbeesés, a jövőbe néző elméknek oly súlyos aggodalma áll a törvényhozás előtt, akkor a törvényhozási testületnek mégis csak kötelessége volna, hogy nagyobb tisztelettel viseltessék a közvélemény iránt, a mely hozzá fordul. Akármit mondjanak a t. képviselő urak, a kik az önálló vámterület programmjával ide bejutottak és ezt az önálló vámterületet most megtagadják, mégis csak az a közvélemény az ur, az a közvélemény minden hatalomnak forrása és ha ez a közvélemény erővel, önérzettel és határozottan majd a sarkára áll, akkor nem fog könyörögni önöktől, hanem követelni. En azt akarom, hogy ez a törvényhozó testület megfeleljen legalább annak, a mi e kérvényekben nyilvánul, a mi a közvélemény szava, a mi határozottan az ország akarata, ennélfogva a következő határozati javaslatot nyújtom be (Halljuk! Halljuk! Olvassa): >A kór vények ötödik sorjegyzékében foglalt kérvények különös figyelembevétel végett és azzal adatnak ki a kormányelnök utján a kormánynak, hogy az 1899-iki XXX. törvényczikkben foglalt intézkedésnek megfelelő módon az autonóm magyar vámtarifára vonatkozó javaslatot mielőbb terjeszsze be.« (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Sturman György jegyző: Barabás Béla! Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólani. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy azt a rövid időt, a mely még az ülés befejezéséig rendelkezésre áll, arra használjam fel, hogy az előttem szólott t. képviselő urnak beszédére néhány szóval reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Én is abban a vélekedésben vagyok, a melyben ő van és a melylyel beszédét kezdette, hogy nem ezen kérvények alkalmából és nem ma fogjuk ezt a nagy közgazdasági kérdést eldönteni. A t. képviselő ur beszédét azzal kezdte, hogy azt igyekezett bebizonyítani, hogy a nemzetnek közvéleménye ma az önálló vámterület, talán helyesebben kifejezve, a mellett van, hogy a gazdasági közösség Ausztriával megszüntettessék, és ennek igazolására felhozta azt, hogy számos kórvény fekszik már rég a képviselőház előtt, a mely mind az önálló vámterületet kéri, s hogy ujabban uj párt is alakult, a melynek pártpolitikai sarkpontja az önálló vámterület. Szabad országban, parlamentáris országban kétségtelenül a peticzionális jog, továbbá a helyhatóságok, nevezetesen a vármegyék gyűlései, mind alkalmasak arra, hogy kialakuljon a közvélemény, és természetes az is, hogy ott, a hol mindenki a maga meggyőződését és gondolkozását szabadon nyilváníthatja, különböző nézetek jutnak érvényre, több-kevesebb erővel. De attól a szemponttól mi soha el nem távolodhatunk, hogy Magyarország közvéleményének kifejezője ez a képviselőház és csak az juttatja igazán érvényre az ország nagy többségének véleményét. (Felkiáltások .a szélsőbaloldalon: Nem a mai választási rendszer mellett!) A ki ezt tagadja, parlamentarizmust ós aláássa azt az intézményt, a mely kétségtelenül egész állami létünk legerősebb oszlopát és alapját képezi. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Barabás Béla: A programmbeszédekben megígérte a többség; majd fejükre olvassuk! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Én nemcsak hogy meg nem ígértem, hanem programmbeszédem túlnyomó nagy részében épen azzal foglalkoztam és azt igyekeztem akkor is bebizonyítani, hogy az önálló vámterület, illetőleg az Ausztriával való gazdasági szakítás ma nem áll az ország érdekében. Madarász József: Szerencsétlen gondolkozás ! (Derültség.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: Madarász képviselő ur és én sokszor voltunk különböző véleményen; nekem azonban az a szatiszfakczió jutott mindig, hogy az események nekem adtak igazat és nem neki sok oly kérdésben, a melyben köztünk kontroverzia volt. Madarász József: Csak a többség! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter : Ismételve tehát, hogy meg vagyok arról győződve, hogy bármennyi peticzió feküdjék itt az önálló vámterület érdekében, az nem lehet reánk nézve irányadó; konstatálnom kell, hogy a t. képviselő ur az ő beszéde további folyamán tulajdonképen ugyanazokat mondta, a miknek én vallója vagyok. T. i. először azt, hogy Magyarország ilyen egyoldalú gazdasági politikával nem élhet többé, hogy nekünk okvetlenül át kell térnünk az ipari munkásságra, hogy nekünk ennélfogva ipart és kereskedelmet fejlesztenünk kell, hogy nekünk, a mi örvendetesen és folyton szaporodó népességünknek uj munka-alkalmakat kell adnunk. Mindaz, a mit a képviselő ur erre nézve mondott, az én hitvallásom is. Azonban a t. képviselő ur egyetlenegy argumentumot sem hozott fel a mellett, hogy ezeket a czélokat mi helyesen, a mi gazdasági helyzetünknek megfelelőleg gazdasági különválás utján érjük el. Mindig csak azt mondta, hogy először szegényedik az ország, azután hogy itt nagyon sok a munkanélküli ember és a refrén mindig az volt: ennélfogva önálló vámterület