Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

162 k-36. országos üíés 190-í június ii-éír, szombaton. hogy az ország törvényhozó testülete, a melyhez a nemzet akarata folyamodik, elzárkózik előle. Mikor a nemzeti akarat könyörög, kér és követel a nemzeti akaratot képviselő törvényhozástól, akkor még se járja, hogy a törvényhozás ridegen elzárkózik kérése elől és a kérvényi bizottság egy oly határozati javaslatot nyújt a ház elé, a mely nem jelent semmit. Mert az, hogy ki­adatnak ezek a kérvények a kormánynak, nem egyéb, mint temetője mindannak a sok törek­vésnek, fenséges és nemes gondolatnak, a mely ott 34 kérvényben az egész nemzet közvélemé­nyének a hite szerint le van fektetve. Mikor annyi keserű panasz, annyi kétségbe­esés, a jövőbe néző elméknek oly súlyos aggo­dalma áll a törvényhozás előtt, akkor a törvény­hozási testületnek mégis csak kötelessége volna, hogy nagyobb tisztelettel viseltessék a közvéle­mény iránt, a mely hozzá fordul. Akármit mondjanak a t. képviselő urak, a kik az önálló vámterület programmjával ide bejutottak és ezt az önálló vámterületet most megtagadják, mégis csak az a közvélemény az ur, az a közvélemény min­den hatalomnak forrása és ha ez a közvélemény erővel, önérzettel és határozottan majd a sar­kára áll, akkor nem fog könyörögni önöktől, hanem követelni. En azt akarom, hogy ez a törvényhozó tes­tület megfeleljen legalább annak, a mi e kér­vényekben nyilvánul, a mi a közvélemény szava, a mi határozottan az ország akarata, ennélfogva a következő határozati javaslatot nyújtom be (Halljuk! Halljuk! Olvassa): >A kór vények ötödik sorjegyzékében foglalt kérvények külö­nös figyelembevétel végett és azzal adatnak ki a kormányelnök utján a kormánynak, hogy az 1899-iki XXX. törvényczikkben foglalt intéz­kedésnek megfelelő módon az autonóm magyar vámtarifára vonatkozó javaslatot mielőbb ter­jeszsze be.« (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Sturman György jegyző: Barabás Béla! Elnök: A kereskedelemügyi miniszter ur kivan szólani. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy azt a rövid időt, a mely még az ülés befejezéséig rendelkezésre áll, arra használjam fel, hogy az előttem szólott t. képviselő urnak beszédére néhány szóval reflektáljak. (Halljuk! Halljuk!) Én is abban a vélekedésben vagyok, a mely­ben ő van és a melylyel beszédét kezdette, hogy nem ezen kérvények alkalmából és nem ma fog­juk ezt a nagy közgazdasági kérdést eldönteni. A t. képviselő ur beszédét azzal kezdte, hogy azt igyekezett bebizonyítani, hogy a nemzetnek közvéleménye ma az önálló vámterület, talán helyesebben kifejezve, a mellett van, hogy a gaz­dasági közösség Ausztriával megszüntettessék, és ennek igazolására felhozta azt, hogy számos kór­vény fekszik már rég a képviselőház előtt, a mely mind az önálló vámterületet kéri, s hogy ujab­ban uj párt is alakult, a melynek pártpolitikai sarkpontja az önálló vámterület. Szabad országban, parlamentáris országban kétségtelenül a peticzionális jog, továbbá a hely­hatóságok, nevezetesen a vármegyék gyűlései, mind alkalmasak arra, hogy kialakuljon a köz­vélemény, és természetes az is, hogy ott, a hol mindenki a maga meggyőződését és gondolkozá­sát szabadon nyilváníthatja, különböző nézetek jutnak érvényre, több-kevesebb erővel. De attól a szemponttól mi soha el nem távolodhatunk, hogy Magyarország közvéleményének kifejezője ez a képviselőház és csak az juttatja igazán érvényre az ország nagy többségének véleményét. (Felkiáltások .a szélsőbaloldalon: Nem a mai választási rendszer mellett!) A ki ezt tagadja, parlamentarizmust ós aláássa azt az intézményt, a mely kétségtelenül egész állami létünk legerősebb oszlopát és alapját képezi. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Barabás Béla: A programmbeszédekben megígérte a többség; majd fejükre olvassuk! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter : Én nemcsak hogy meg nem ígértem, hanem programmbeszédem túlnyomó nagy részében épen azzal foglalkoztam és azt igyekeztem akkor is bebizonyítani, hogy az önálló vámterület, illető­leg az Ausztriával való gazdasági szakítás ma nem áll az ország érdekében. Madarász József: Szerencsétlen gondolkozás ! (Derültség.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter: Madarász képviselő ur és én sokszor vol­tunk különböző véleményen; nekem azonban az a szatiszfakczió jutott mindig, hogy az események nekem adtak igazat és nem neki sok oly kér­désben, a melyben köztünk kontroverzia volt. Madarász József: Csak a többség! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minisz­ter : Ismételve tehát, hogy meg vagyok arról győződve, hogy bármennyi peticzió feküdjék itt az önálló vámterület érdekében, az nem lehet reánk nézve irányadó; konstatálnom kell, hogy a t. képviselő ur az ő beszéde további folyamán tulajdonképen ugyanazokat mondta, a miknek én vallója vagyok. T. i. először azt, hogy Magyar­ország ilyen egyoldalú gazdasági politikával nem élhet többé, hogy nekünk okvetlenül át kell tér­nünk az ipari munkásságra, hogy nekünk ennél­fogva ipart és kereskedelmet fejlesztenünk kell, hogy nekünk, a mi örvendetesen és folyton sza­porodó népességünknek uj munka-alkalmakat kell adnunk. Mindaz, a mit a képviselő ur erre nézve mondott, az én hitvallásom is. Azonban a t. képviselő ur egyetlenegy argumentumot sem hozott fel a mellett, hogy ezeket a czélokat mi helyesen, a mi gazdasági helyzetünknek megfelelőleg gazdasági különválás utján érjük el. Mindig csak azt mondta, hogy először szegényedik az ország, azután hogy itt nagyon sok a munkanélküli ember és a refrén mindig az volt: ennélfogva önálló vámterület

Next

/
Thumbnails
Contents