Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

456'. országos ülés Wüí j csendőröket megtámadták volna, mert ha ezek részéről jött volna a támadás, akkor rájuk, nem pedig a mulatozó ifjúságra lőttek volna. En ki-jelentem, t. képviselőház, hogy azok a csendőrök azt, a mit elkövettek, csak részegségben követhették el. Ez nagyon világos. Másik két tanú pedig, a kikre előbb hivatkoztam, a csendőrök azon vallomásával szemben, hogy ők fegyverükhöz azért nyúltak, mert Gábriel József az egyik csendőr szuronyát megfogta, azt állitja, hogy ez nem áll, mert Gábriel József az ő társaságukban mintegy 15 lépésnyi távolságban volt a csendőröktől és igy egyik csendőr fegyveréhez sem nyúlhatott. Ha Gábriel megfogta volna azt a fegyvert, akkor vagy leszúrta volna, vagy lelőtte volna őt az a csendőr. Ez egészen természetes; ehhez joga és kötelessége lett volna. Pedig ennek a Gábrielnek, a kire azt ráfogják, semmi baja nem történt. Egyébiránt, miután bíróság elé került a csendőrök ezen vallomása alapján, őt a törvényszék a miniszter ur előadása szerint elsőfokulag elitélte, de a felsőbíróság bizonyára fel fogja menteni, mert nincs ellene semmiféle terhelő adat, sőt a tények kizárják bűnösségét. Ha a miniszter ur szives lett volna elolvasni Nagy Eerencz vallomását, a ki nagyon terhelőleg vallott a néppártiakra vonatkozólag, akkor álláspontom igazságáról még inkább meggyőződhetett volna. Nagy Ferencz tanú iparkodik a csendőrök segítségére lenni azon vallomásuk tekintetében, hogy ők kénytelenek voltak a fegyvert használni, mert Gábriel megfogta az egyiknek szuronyát. 0 akkor, midőn a csendőrök vallottak, nem volt a teremben, de később bejövén, nem tudta, hogy a csendőrök mit mondtak, hanem ugy látszik, hogy odakünn harangoztak előtte valamit. 0 azt mondja, hogy Horváth István csendőr háta mögött állott; az kétségtelen tény, hogy ő dirigálta a csendőröket. Az a Gábriel, Nagy Ferencz tanú vallomása szerint, a csendőrökre rohant és Horváth István csendőr szuronyát meg akarta ragadni, mit ő látván, a háttérből előre ugrott és gallérjánál megfogva, Gábrielt elrántotta onnan. Ekkor ez a Gábriel ráesett Horváth István csendőrre, és a csendőr ettől megijedvén, ijedtében sütötte rá fegyverét Gábrielre. Olyan világos, hogy Nagy Ferencz tanú ezen vallomásából egy szó sem igaz, hogy ezt a t. miniszter ur sem hitte el a tanúnak. Azért itt nem is foglalkozott ezen vallomással, pedig az igazság kiderítése czéljából ez szükséges lett volna. Ez a tanú a csendőröket kisegíteni iparkodik a hínárból, de nem éri el ezt a czélt, hanem épen ellenkezőleg,' bemártja a csendőröket és nekünk segit az igazság kihámozásában, a midőn egy mesét gondol ki, a melyből egy szó sem igaz, mert az összes mellékkörülmények, tények és a csendőrök előadása is homlokegyenest megczáfolja ezen mentő tanú vallomását. Ebből az következik, hogy lehetetlenség, hogy uuius 11-én, szombcüon. 151 Gábriel a csendőröket megtámadta és a szuronyt fel akarta volna fogni, de lehetetlenség az" iratokban erre vonatkozólag foglalt egyéb dolog is, a melynek alapján a t. miniszter ur itt a tényállást előadta. A t. miniszter ur ugyanis egész határozottsággal arról beszélt az iratok alapján, hogy a két párt mintegy tiz lépésnyire volt egymástól, a midőn a csendőrök a fegyvert használták, ós a Rátkay-párt azon veszélynek volt kitéve a néppártiak részéről, a kik követ hajigáltak feléjük, hogy ielkonczoltatnak, ugy hogy a csendőrség ezen kritikus pillanatban jogosítva, sőt kötelezve volt fegyverét használni. Elhiszem és tudom, hogy az iratokban igy van megírva a tényállás, de ebből egy szó sem igaz, és ennek bizonyítása volt interpelláczióm czélja; a t. miniszter ur azonban elzárja az igazság kimutatásának útját, midőn a bűnvizsgálatot nem rendelte el. Ott a két párt egymáshoz közel nem állt. Erre nézve, ha szükséges, kérem a választási elnököt vagy a járási főszolgabírót, s mindenkit, a ki csak ott volt és a kiben megbízik a miniszter ur, kihallgatni; ki fog tűnni, hogy igazam van. A két párt ott egymással szemben vagy egymáshoz közel nem állott. Hogy az iratokba hogyan csúszott bele, azt nem tudom. Hajlandó vagyok azt hinni, hogy a rossz stilizálás az oka és a rossz stilizálásnak pedig rossz értelmezés a következménye. Ebből csak egy igaz, hogy a néppártiak azon katonák háta mögött állottak, a kik kordont vontak az ut és a néppárt között, de messze a katonáktól. A párt előtt és a katonák között voltak az étkező-sátrak felállítva, a melyekben ettek-ittak azok, a kik, különösen pedig a fiatalok, a kik a lövések áldozatai lettek. Ismétlem tehát, hogy a néppárt tanyája az országút szélén álló csendőrök háta mögötti téren volt, de messze, A párt és a katonai kordon között voltak a sátrak felállítva. A Kátkay-párt egy negyedóra járásra volt a kanális partján; táborukból innen vezettettek fel egyes választók ezen az utoo, a mely a néppárt tábora előtt vonult el. Ezen kritikus időben történt, hogy 20—30 Rátkay-párti szavazó jött csendőrök vezetése alatt ezen az utón a választási urnához. Tehát nem áll az, a mint már mondtam, hogy a két párt 10—15 lépésre, tehát nagyon közel volt egymáshoz és hogy a Rátkay-pártiakat felkonczolhatták volna; csak annyi igaz, hogy a Rátkay-párti választókat kisebb csoportokban, mondjuk talán 20—20 embert, ez a három csendőr Nagy Ferencz tanító dirigálása mellett vezetett fel ezen az utón a katonák előtt az urnához szavazni. Ekkor történt, hogy a mulatozó ifjúság a katonák háta mögött kavicsokkal dobált át az országúton a katonák feje fölött és akkor történt, hogy egy kavics Horváth István csendőr kalapját érte, a ki e feletti dühében és Nagy Ferencz tanító biztatására használta a fegyvert. Ha ezt a tényállást nem fogadjuk elváló-