Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

152 436. országos ülés 1904- június 11-én, szombaton. nak, akkor egy lehetetlen probléma előtt állunk. Nevezetesen az iratok szerint a Rátkay-párt a felkonczolás veszélyének volt kitéve, a csendőröket megtámadták, szuronyaikat megfogták stb. és ezek ezért használták a fegyvert. Ha ez igy volna, akkor a csendőröknek választókat kellett volna agjonlőniök, olyanokat bántalmazni, a kik rájuk rohantak, de nincs egyetlenegy Rátkay- párti sem, a kinek valami baja történt volna. Egyetlenegy Rátkay-pártit nem tudnak megnevezni, a kinek ott baja esett volna. Nem is esett egynek sem baja, nem is bántotta őket senki a világon. Az pedig nem bántalmazás, nem közvetlen veszély, ha részeg gyermekek a katonák háta mögül kavicsokkal dobálnak. Ilyesmi előfordul minden választásnál. Hogy tényleg ezek a gyerekek voltak a tettesek, a kik ellen a csendőrök fegyvert használtak, mutatja az a körülmény, hogy őket lőtték agyon a csendőrök, a kik rögtönitélő birósággá alakulva végeztek a tettesekkel. Abban van a hiba, hogy az ilyen támadásra mindjárt nekikment a csendőrség a Manlicher-jraskával. Ebben van az embertelenség és ebben volt igaza annak a szocziálista Írónak. Mert én tudom, hogy az esküdtbíróság előtt az a szerencsétlen ember védekezni nem tudott, hímezett és hámozott és igy ítélte el az esküdtbíróság. Ha az az ember ugy tudta volna a tényállást, a hogy én, ha hozzám folyamodott volna: akkor az esküdtbíróság felmentette volna; de az az ember nem tudta ugy, a hogy én tudom a tényállást, nem tudott bizonyítani semmit és igy elitélték. (FelMáltások jobbfelöl; Elég volt! Halljuk! Halljuk! balfelöl.) A t. miniszter ur, mikor a tanuk vallomására volt szives reflektálni, egy nagyon fontos tanúnak a vallomását, ugy látszik, elfelejtette ismertetni a ház előtt. Ez a nagyon fontos tanú pedig maga a választási elnök volt. A választási elnök a bünperben mint tanú szerepelt. Megkérdeztetvén az iránt, hogy mi okozta a veszedelmet, mikor következett az be és mi történt azután és miért függesztette fel a szavazást és igy a választást is, ugy hogy uj választás rendeltetett el, a következőképen válaszolt: A választás egészen a lövésig ugy folyt le, mint minden egyéb választás. Semmiféle zavar vagy rendetlenség, nem volt. Apróbb stiklirozások történtek — engedelmet, hogy ezt németül mondom — de ezt is — mint mondja — csak hallomásból tudom, a mint jelentették; semmiféle zavar azonban nem volt. Az az ut, a hol az a három csendőr a választókat felvezette, tilos ut volt. Én eltiltottam, hogy bármely párt azt használhassa. Minden pártnak más és más felvonuló utat jelöltem ki; ezt az utat azonban a választóknak eltiltottam és olyasnak jeleztem, hogy azon a pártok nem mehetnek, hanem csak esetleg más magánegyének használhatják, de a tömeg azon az utón nem mehet. Azért tiltottam el az utat, hogy az a két párt egymással még csak ne is találkozhassak. Az én tudtom és beleegyezésemen kivül történt, hogy a Rátkay-pártból egy pár választót a csendőrök azon az utón kisértek. Én kivül nem ivoltam, nem tudom, mi történt és hogyan történt. Én hajlandó vagyok annak tulajdonítani ezt a sajnos eseményt, hogy azok a Rátkay-pártiak, a kik ezen a tilos utón mentek, mintegy hivalkodva mentek ott és mintegy provokálták a néppártiakat, hogy támadjanak. Ezt csak színezésül mondta el a választási elnök; a veleje azonban ennek a tanúvallomásnak az, hogy a választás folyamatát abszolúte semmi nem zavarta előbb és semmi sem történt, a mi az ő közbelépését provokálta volna. A lövést a szavazás megejtése közben hallottam — mondja — és kérdeztem, hogy mi történt. Ekkor mondták, hogy a csendőrök fegyvert használtak. Erre felfüggesztettem a választást; mert óriási kavarodás támadt. Mindkét párt részéről tódultak be a választási terembe és tiltakozva követelték a választás felfüggesztését. Az egyik párt a másikat okozta, hogy a csendőrök fegyvert használtak és tulajdonképen senki sem tudta, hogy miért történt a lövés. A néppártiak a Rátkay - pártiakra fogták, a Rátkay-pártiak pedig a néppártra. A választás felfüggesztésére az elnököt nem egyesek kényszeritették, mert hiszen a vád az volt, hogy egyesek fizikailag kényszeritették az elnököt; a választási elnök pedig azt mondja, senki sem kényszeritette egyénileg, hanem kényszeritették a körülmények, kényszeritette a bölcseség, mert látta, hogy oly izgatott mindkét párt, hogy ezen izgatottság mellett a választást folytatni nem lehet. Erre az esetre nézve ez nagyon fontos, mert ebből ismét csak az igazság hámozható ki, a mint előbb mondottam, hogy a néppártiak, mint ilyenek nem voltak bűnösök, hanem ártatlanok, mert a választásnál a lövésig semmi sem történt; ki van zárva a lehetősége annak, hogy egyik vagy másik párt erőszakoskodott volna, hogy egyik a másikat bántalmazta volna, hanem igenis a bajt maga a lövés okozta, ennek pedig előző oka a választáson nem volt. A lövés okozta a bajt, mert a mikor látták az apák és anyák, — az apák bizonyára látták — hogy gyermekük meg van sebezve, vagy a lövés halálát is okozta, akkor elkeseredtek, mert a kiben emberi érzés és gondolkodás van, az megértheti az elkeseredést. Tudok esetet és a t. miniszter urnak tudomására hozom, hogy egy apa látva, hogy fiát keresztüllőtte az egyik csendőr, felpofozta azzal, hogy: »Grazember, hogy merted a fiamat meglőni?!« És a csendőr ott állott mint a bárány; nem mozdult, nem volt már vitéz, a mikor felpofozták, mert érezte bűnét. Ezt az embert a bíróság felmentette, a csendőr nem panaszkodott, hallgatott. Az az ember mondta el nekem négyszemközt. Ily vitézek voltak a csendőrök. (Mozgás a haloldalon. Felkiáltások: Ki volt az, a kit felpofoztak ?)