Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

h'Mj. országos ülés 190í j idejönni, a mely szintén abban a nézetben lesz, hogy meg kell kötni. Fischer Sándor: Grabányi lesz miniszter­elnök! (Derültség.) Gabányi Miklós: Grabányi jobban csinálná! (Derültség.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Magam részéről abban a meggyőződésben vagyok, hogy súlyos hibát követ el a kormány és súlyos hibát követ el a parlament is az ily időelőtti nyilat­kozatokkal. (Igaz! a jobboldalon.) Az országnak nagyon fontos érdekei, közgazdasági érdekei te­szik az olasz szerződés megkötését kívánatossá. Olaszországra nézve talán még fontosabb érde­kek kívánják ezt. Én tehát hiszem és remélem, hogy az a szerződés létre fog jönni a mi jogos érdekeinknek minden sérelme nélkül. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek a kormánynak _ közreműködésével csakis így fog létrejönni, (Elénk helyeslés a jobbolda­lon.) t. i. jogos érdekeink sérelme nélkül. De a dolog mai stádiumában ismételve arra kérem a t. házat, hogy semmi olyan határozati javasla­tot, a mely a szerződés létrejövetelének )gen nagy akadályát képezné, el ne fogadjon. (Elénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök : Következik a határozathozatal. A kér­vényi bizottság javaslatával szemben áll egy határozati javaslat. Mindenekelőtt a kérvényi bizottság javaslata bocsáttatik szavazásra és az­után a határozati javaslat. Kérdem a t. házat: elfogadj kérvényi bizottság javaslatát, hogy az olasz borvám felemelése tárgyában beadott kérvények kiadassanak a pénzügyi, kereskedelem­ügyi és földmivelésügyi minisztereknek ? (Igen! Nem!) A kik elfogadják, szíveskedjenek fel­állam. A ház többsége a kérvényi bizottság javaslatát fogadta el és a kérvények kiadatnak a pénzügyi, kereskedelemügyi és földmivelésügyi minisztereknek. Következik a határozati javaslat felett a szavazás. Rákosi Viktor jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Kérem azon t. képviselő urakat, a kik az imént felolvasott határozati javaslatot el­fogadják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. A ház a határozati javaslatot nem fogadja el. A ház előbbi határozatához képest áttérünk az interpellácziókra adandó válaszokra és azok­nak befejezése vagy be nem fejezése esetére in­dítványozom, hogy fél egy órakor a kérvények tárgyalására térjen át a ház. Hozzájárul a ház? (Helyeslés.) Akkor következik a honvédelmi miniszter ur válasza Darányi Ferencznek a pinczehelyi választáson fegyvert használt csendőrök kitün­tetése tárgyában hozzá intézett interpellácziójára. Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: T. kép­viselőház ! Darányi Ferencz t. képviselő ur múlt évi november 18-án egy öt pontból álló inter­iinius íí-én, szombaton. 14/ pellácziót intézett hozzám, a melyre bátor leszek a választ ma megadni. Megemlítem, hogy nem rajtam múlt, hogy ezen, már régebben benyújtott mterpelláczióra a választ eddig meg nem adtam és ezen ügy, mely amúgy; is már nagyon régi, még tovább húzódott. Én azonnal, a mint az obstrukczio megszűnt és a két ujoncztörvényjavaslat letár­gyaltatott, ugy ezen mterpelláczióra, mint a többi interpellácziókra, melyekre szerencsés leszek válaszolni, kijelentettem válaszadási szándéko­mat, napirendre is lett tűzve, de közbejött a vasúti sztrájk, a ház elnapolása, a delegáczió, és így legnagyobb sajnálatomra csak ma vagyok azon helyzetben, hogy a választ megadhassam. Mindenekelőtt leszek bátor az első három kérdést felolvasni. (Olvassa): 1. Való-e, hogy Németh István és Kasóh Ferencz akkor Ozorán (Tolnám.) állomásozó csendőrök kitüntetést nyertek azért, hogy az 1901 október 2-án eszközölt pinczehelyi válasz­tás alkalmával fegyvert használtak s hét embert agyonlőttek és 11-et megsebesítettek? 2. Mi szolgált okul a kitüntetésre? 3. Való-e, hogy az ezen kérdést vizsgáló katonai hatóság a fegyvert használt csendőrökön kívül senki mást ki nem hallgatott; s való-e, hogy ezek a lövés okául azt adták elő, hogy a két párt roppant ellenséges indulattal akart egymásra törni, ők pedig (t. i. a csendőrök) a két párt között állva, az agyonnyomatás veszé­lyének voltak kitéve és ezért lőttek a választók közé ? T. képviselőház! Mielőtt a negyedik és ötö­dik kérdést felolvasnám, engedje meg a t. ház, hogy a fegyverhasználatot, valamint az intézke­dések időpontját tekintve, mindenekelőtt a har­madik pontra adjam meg a választ. Tehát nem való az, hogy tisztán csak a csendőrök és más nem lett kihallgatva, hanem az való, hogy párt­állásra való tekintet nélkül 36 szemtanú lett kihallgatva, azonkívül pedig a karhatalomra ki­rendelt cs. és kir. dzsidások közül mindazok, a kik a kritikus időben a helyszínén lévén, ugy a fegyverhasználat közvetlen előzményét, vala­mint a fegyverhasználatot magát látták, tehát mint szemtanuk erre nézve kihallgattattak. ISTem való továbbá az sem, hogy a fegyver­használat okául a csendőrök azt hozták volna fel, hogy a két ellenpárt roppant ellenséges in­dulattal egymásra törvén, s ők a két párt közt lévén, az agyonnyomatás veszélyének voltak ki­téve és azért használták fegyverüket. A csend­őrök következőkép vallottak. Midőn a választás napján a tamásii függetlenségi pártiak a választó­helyre menendők voltak ezen csendőrök fedezete alatt és midőn a választás helyén, t. i. Pincze­helyen a keresztutczához értek, a Szüts-pártiak, a néppárti választók, köveket emeltek fel és do­báltak a párt felé, s a csendőrökre is, kiabálva és fenyegetve őket, hogy agyonverik. Midőn már a két párt mintegy tíz lépésnyi közelbe jutott 19*

Next

/
Thumbnails
Contents