Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-436
Ilii 636. országos ülés IQQk június 11-én, szombaton. kivinni, hogy az ilyen visszaélésekkel szemben megfelelő törvényt hozzon Ausztria. Ilyen viszonyok mellett, ha látja a nemzet, hogy minden vonalon, minden körülmények között rövidséget szenved, hogy az utolsó falat kenyerétől is megfosztják, ne méltóztassék akkor csodálkozni, ha ez a nemzet el fog keseredni és ha elkeseredik, akkor ezek a körülmények igen borús következményekkel járhatnak. Én nem teszem fel a kormányról, hogy nem akarja megvédeni. Teljesen elhiszem, hogy meg akarja védeni. De a mint én érzem, a kontingentálás eszméjét akarják meghonosítani és megengedni azt, hogy bizonyos mennyiségű bor házasitás czéljából olcsóbban hozathassák be az országba. Ha ez meg fog történni, akkor borainknak hírneve sújtatni fog, még pedig erősei), mert ezen borházasitásra behozott borok legjobb borainkat fogják megrontani és ez által azokat értéktelenekké tenni. Tehát a bortermelők és borkereskedők kiváló kívánsága az, hogy kedvezménymellett ne legyen ide egy kanálnyi bor se behozható. Hiszen ha végignézünk Magyarország bortermelő vidékein, látjuk azt, hogy az a szegény nép, mely annyi sok munkával és szorgalommal állította ismét jókarba, állította helyre szőlejét, mennyire fél a jövőtől. Tehát ne engedjük meg, hogy ez bekövetkezhessek. És ha mégis olyan javaslat terjesztetnék elénk, mely azt megengedné, akkor a magyar társadalomnak talpra kell állania, résen kell lennie és együtt kell küzdenie az ellen, hogy ilyen módon borainknak értéke ne csökkentessék. Ez a nemzetnek becsületbeli kérdése és nem szabad ezt semmiféle politikai vagy nagyhatalmi kérdésekkel elütni engedni, banem e kérdést a nemzet javára kell megoldani, még pedig sikerrel. Midőn mi, az országnak bortermelői és borkereskedői 8-án összejöttünk Budapesten és egy tiltakozó népgyűlést tartottunk, kifejeztük ott, hogy mennyire aggódnak bortermelőink ós borkereskedőink, hogy ez a baj a hazára be ne következhessek. Azért én ismételten figyelmébe ajánlom a t. kormánynak, hogy ne engedje meg, bármily csekély vámengedély mellett is, hogy akár csak egy liternyi bor is behozható legyen és ennélfogva a legnagyobb melegséggel pártolom a benyújtott határozati javaslatot. (Zajos helyeslés balfelöl.i Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs feljegyezve, kérdem: kíván-e még valaki szólni? Miután senki sem kivan, a vitát bezárom. Következik a határozathozatal. Előbb azonban a miniszterelnök ur kivan még szólni. (Halljuk! Malijuk.' jobbfelöl.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Méltóztassék megengedni, hogy csak egész röviden ismételjem azokat a kijelentéseket, a melyeket egy más alkalommal, nem e házban tettem, s a mely kijelentéseket a jelen vita folyamán a kereskedelemügyi miniszter ur is megtenni szíves volt. (Halljuk! Halljuk! jobb felöl.) A dolog teljesen ugy áll, hogy azok után a nagy és sikeres áldozatok után, a melyeket Magyarország, még pedig ugy az állam, mint a tátsadalotn, a fillosera által elpusztított szőlők rekonstrukcziőjára tett, az előttünk álló legfontosabb feladat a borok értékesítési viszonyait szabályozni ugy, hogy azután az a bormennyiség, a mely most már, hála Istennek, ismét megterem ebben az országban, megfelelő áron állandó vevőkre találjon. (Helyeslés jobbfelöl.) Hiba volna itt kizárólag a vámvédelemre helyezni a súlyt. Mert hiszen nincs messze az idő, a midőn Magyarország borfeleslege a vámterületen belül nem fog már elhelyezést találni és a midőn kielégítő boráralakulás csak azon esetre remélhető, ha boraink exportálásának feltóteleit is biztosítjuk . . . Buzáth Ferencz: Az az export: becsukni a borhamisítókat! (Egy hang bal felöl: Es megvédeni a magyar érdeket! Zaj, Elnök csenget.) Gr. Tisza István miniszterelnök: ... ugy hogy kormánynak és társadalomnak fokozott erővel kell mindazon akadályok elhárítására törekedni, a mely akadályok a borok megfelelő áron való kivitelének útjában állanak. (Mozgás a baloldalon.) Ebben a tekintetben a természet megtette a magáét, kormánynak és társadalomnak kell most már befejeznie a munkát azzal, hogy egyfelől a borhamisítást meggátolja, (Helyeslés a baloldalon.) másfelől a magyar borok kezelésénél mindazon vívmányait a modern technikának érvényesítse, a melyek által azután nagy mennyiségű, egyenlő minőségű, piaczkópes, a külföld igényeinek megfelelő borokat lehessen szállítani. Ez igen nagyfontosságú feladat, nagy tévedés volna ezt szem elől téveszteni és kizárólag a borvám kérdésére fordítani a figyelmet. Tagadhatatlan azonban és kétségtelen, hogy a borvámkérdésnek is igen nagy súlya és fontossága van. Hogy a kormány ezt belátja és átérzi, azt, ugy hiszem, tanúsította azzal a magatartásával már, a melyet az olasz szerződés ideiglenes meghosszabbítása alkalmával szem előtt tartott és ugyanazok a nézetek, ugyanazok a felfogások vezetik a kormányt most is az Olaszországgal folytatott tárgyalásoknál. (Helyeslés a jobboldalon.) T. képviselőház! Most a tárgyalások küszöbén állunk. Méltóztassék megnézni, mindenütt a kerek világon sem kormány, sem parlament, a mely valóban az ügyet kívánja szolgálni, nem köti meg kezét a tárgyalások kezdetén oly nyilatkozatokkal, a melyek egyenesen elvennék a lehetőségét egy kielégítő eredmény kivívásának. Szederkényi Nándor: Meg kell kötni! Az ország életkérdése. (Zaj. Halljuk! halljuk! a jobboldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ha a képviselőház többsége a képviselő urnak véleményét fogadná el, akkor majd oly kormány fog
