Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-436

456'. országos ülés 190b június 11-én, szombaton. 145 volt!) — ne méltóztassék az elnököt kijelentésében félbeszakítani; ez a legelemibb dolog, a mit az elnöki székből követelhetünk — akkor láthatta volna, hogy a miniszter urak igenis itt voltak és épen azért, mert az interpellácziókat intézett képviselő urak megkérték a miniszter urakat, hogy jelenlétükben történjék a válasz megadása, hogy azokra esetleg reflektálhassanak: a ház határozta el azt, hogy a mig a képviselő urak megérkeznek, addig a kérvények tárgyalását folytatja. Én a ház határozata értelmében jár­tam el, ha azonban a t. ház azt kívánja, hogy a kérvények ezen részének tárgyalása előbb be­fejeztessék, nagyon természetes, hogy akkor foly­tatjuk ennek a kérdésnek tárgyalását és ennek befejezése után térnénk át az interpelláeziókra adandó válaszokra. Szederkényi Nándor: T. ház! Én jelen vol­tam, a midőn a t. elnök ur arra utalt, hogy sem a miniszter urak, (Zajos ellenmondások és felkiáltások jobbfelöl: Hisz itt voltak! A hon­védelmi miniszter ur itt volt! Zaj. Elnök csenget.) sem a választ váró képviselők nincsenek jelen. Megengedem, hogy a honvédelmi miniszter ur itt volt, de akkor a képviselő urak nem voltak itt. Erre való tekintettel azt javasolta az elnök ur, hogy térjünk át a kérvényekre és a kérvé­nyek tárgyalása után fog sor kerülni az inter­pelláeziókra. Én a t. elnök ur kijelentését igy hallottam és igy fogtam fel. De azt, hogy mihelyt belefogtunk egy olyan tárgy feletti tanácsko­zásba, mint a minő a borvám kérdése, azt nyomban megszakítsuk: (Mozgás a szélsőbal­oldalon.) ezt már azért is helytelennek tartanám, mert ezen borvám kérdése, különösen pedig ezen kérvények több mint egy hónapja napirenden vannak, tárgyalásuk a múltkor félbeszakittatott és tegnap ismét rátértünk a borvám kérdésé­nek tárgyalására, ma pedig az elnök ur akara­tából és kívánságára belenyugodtunk abba, hogy folytassuk a kérvények tárgyalását, és íme az elnök ur most ismét meg akarja azt szakítani. Kérem a t. házat, hogy legalább a kérvények ezen részének tárgyalását fejezzük be, s azután térjünk át az interpelláeziókra adandó vála­szokra. (Mozgcis a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon) Elnök: Á t. képviselő urnak csupán egy kijelentését vagyok kénytelen helyreigazítani. Én T. i. nem azt mondtam indítványomban, hogy a kérvények tárgyalása és befejezése után, hanem az illető interpelláló képviselők megérke­zésekor térjünk át az interpelláeziókra adandó válaszokra. Különben, a mennyiben ez a ház kí­vánságával találkozott, magam is azt indítvá­nyoztam most, hogy fejezzük be ezen kérvények tárgyalását, s azután térjünk át az interpellá­eziókra, hogy az időt kelleténél tovább ne vesz­tegessük. Bernáth Béla ur következik szólásra. Bernáth Béla: T. ház! Ezen borvámklauzula kérdése igen fontos azért, mert a lapokban ol­vastam, hogy a napokban fog összeülni az a KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXV. KÖTET. bizottság, a mely az Olaszországgal megkötendő végleges szerződés dolgában tanácskozni fog. ügy tudom, hogy e kérdés felett már a napok­ban fognak határozni, szükségesnek tartom tehát, hogy a közvélemény megnyilatkozzék most kapu­zárás előtt is. Szükségesnek tartom azt, hogy a közvélemény kifejezze a bortermelők és a szőlő­termelők nézeteit ez alkalommal itt illetékes helyen: a képviselőházban. Hiszen méltóztatnak azt tudni, hogy ebben a kérdésben az egész ország felszólalt és nincsen hazánkban borvidék, a mely nem nyilatkozott volna és mindenki egy­formán ugy érez, hogy ha ez a borvámklauzula fentartatik és ha egy kanálnyi olasz bor is be­jön Magyarországba, ez Magyarország bortermelé­sének halála lesz. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Ez ellen mi lépéseket teszünk, hogy Magyar­ország bortermelését megmentsük. Hiszen méltóztatnak tudni, hogy mikor a filloxera pusztítása bekövetkezett, az ország bor­termelő vidékei egy csapásra koldussá lettek. A társadalom és az állam sietett ekkor a szeren­csétlen bortermelők megmentésére és talán már 15 év óta nagy áldozatokat, nagy tőkebefekte­téseket eszközölt a nemzet ugy pénzben, mint munkaszorgalomban és szakértelemben, hogy Magyarország szőlőtermelését ismét régi hír­nevére emelje. Ezen szorgalmat, ezen munkát, mondhatni, igen nagy eredmény kisérte. Mert nincsen már Magyarországon filloxera által el­pusztított borvidék, a szőlők legnagyobb része regenerálva van és midőn ezen fáradságos, sok zaklatással és költséggel járó munkát a nemzet megtette, akkor az a nagy veszély fenyeget bennünket, hogy Olaszországból majd beözönlik a bor és a népnek ezen keserves ke­resményét tönkre fogja tenni, elértékteleníti és ez által egy ujabb, a filloxeracsapásnál egy nagyobb csapást fog az országra mérni, az ország ismét koldusbotra fog jutni és a bor­termelők vándorbotot vehetnek kezükbe és me­hetnek a többi után Amerikába. Köztudomású dolog, hogy az olasz bor a mi hegyi boraink­kal való házasitásra használtatik és ezáltal a mi boraink elértéktelenittetnek és igy hitelünket a külföldön megsemmisítik. A magyar nem­zetnek becsületbeli kérdése, hogy ne engedje meg, hogy egy kanálnyi olasz bor is bejöjjön az országba. (Elénk helyeslés balfelöl.) Mit látunk? Azt, hogy a külföldön derüre­borura pancsolják a mi borainkat és Magyar­ország nem birta keresztülvinni azt sem, hogy pl. Ausztriában egy megfelő műborgyártási törvényt hozzanak. Mi ennek a következménye ? Az, hogy Krakóban és Lembergben tele vannak a pinczék olasz borokkal, mitőlünk üres gönczi hordókat kivisznek, s ezt olasz és más egyébbel megtöltik, s mint tokajit árulják. Hát ezért vagyunk mi Ausztriával közösségben, hogy ter­ményeinket nem vagyunk képesek megvédeni? Mi Ausztria érdekében igen sokat megteszünk és még csak annyit sem tudtunk Ausztriánál 19

Next

/
Thumbnails
Contents