Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-436
144 436'. országos ülés íQDk június ll-én, szombaton. olaszokkal mindenkor szivem egész melegével szimpatizáltam. Felemiitette itt tegnap Rakovszky István t. képviselő ur a politikai momentumokat. Én őt erre a térre nem követem, nem akarok a hármas-szövetségről beszélni, még csak Goluchowski külügyminiszter politikája felett sem akarok kritikát gyakorolni, de egy dolgot mégis fel kell, hogy említsek itt a t. képviselőház előtt. (Halljuk! Halljuk!) Régebben Magyarország és Olaszország élénk barátságban voltak; ennek a barátságnak és kölcsönös szimpátiának továbbra való fentartása tehát igenis érthetővé tette azt, hogy régebben egy tisztán gazdasági kérdésben a magyar törvényhozás talán egy fokkal még túl is ment azon a határon, a meddig az engedékenységben elmehetett. Ma azonban nem vagyok abban a helyzetben, hogy az olasz szövetség kedvéért csak egy fillérrel is több konczessziót adjak az olaszoknak, mint a mennyit a legszigorúbb igazság megkíván, mert sajnálattal látom, hogy Olaszországban egy nagy magyarellenes akczió folyik, a mely az embert valósággal kétségbeejti. Néhány év óta Olaszországban, természetesen nem a hivatalos körök, hanem a nép köréből olyan mozgalom folyik, a melyet feltétlenül szóba kell hozni. Tudjuk, hogy évtizedek óta mindig szemben állott egymással a szlávizmus és az olasz elem. Az osztrák-magyar monarchia határain belül meg épen erős küzdelem folyt a szlávok és az olaszok között. Ebben a küzdelemben a magyar mindig az olaszszal szimpatizált ; példakép hivatkozhatom Fiúméra, a hol a horvát elemmel szemben politikailag mind a magyar, mind olasz elem összetartott. Néhány éve azonban olyan propaganda folyik Olaszországban, a mely kimondottan magyarellenes. Czélja az olasz elemet a szlávokkal összeforrasztani, horvátokat, szerbeket, albánokat és olaszokat testvéresiteni azzal, hogy egyrészt Ausztriában a németség, másrészt Magyarországban a magyarság ellen lépjenek fel. Nem fogom a t. ház figyelmét annyira igénybe venni, hogy ezekből a dolgokból sokat hozzak fel,. . . Ugron Gábor: De halljuk! Ismerjük csak meg a szövetségeseinket. Gr. Batthyány Tivadar: . . . csak megjegyzem, hogy igen élénk sajtópropaganda folyik, a melynek élén Bieiotti Garibaldi áll, a melynek szóvivője Vico Mantegazza, Luigi Pavon és mások, a kik a legélénkebb harczot folytatják abban az értelemben, hogy az olaszok ölelkezzenek össze a szerbekkel, a horvátokkal a közös ellenség: a magyar ellen. Ezen czikkeiket azután brosürákban is összegyűjtik és nagymérvben terjesztik. Kezemben van egy ilyen brosüra, a Pavon-féle. Annak illusztrálására, hogy ott milyen állításokkal dolgoznak ellenünk, csak egyet említek fel, Az áll t. i. e brosürában, hogy 35 éven belül Magyarország Horvátországot 1750 millió koronával zsarolta, vagy nyúzta, Egy más helyen azt mondja, hogy mi a magyar-horvát kiegyezést okmány hamisítással értük el. (Mozgás a jobb- és abaloldalon.) Ilyen tónusban megy ez az egész propaganda. A »Corriere della Sera«,igen tekintélyes milanói újság egyik vezérczikkében, melynek czime : »La lotta contra il maggarismo«, feldiesőiti Stossmayert, a horvátokat, a szerbeket és harczra hivja őket a maggarizmus ellen. (Mozgás a baloldalon.) Azután, t. képviselőház, propagandát csinálnak a »Regno IlIyrico«, az illyr királyság mellett. Rákosi Viktor: A mellett a szlávok megeszik őket az olasz tengerparton! A legostobább olasz politika! Fiúméban mi védjük meg az olaszokat a horvátok ellen! Gr. Batthyány Tivadar: A midőn én azt látom, hogy Olaszországban — sajnálattal ismétlem — ilyen propaganda folyik Magyarország ellen, (Igaz! TJgy van! a baloldalon.) akkor én, t. ház, nem vagyok abban a helyzetben, hogy olasz barátságból konczessziókat tegyek a magyar érdekek rovására. (Elénk helyeslés a baloldalon.) Megengedem, t. képviselőház, lehet vitatkozni a vámtarifában ós a vámszerződésben megállapítandó borvám tétele felett; lehet igen sokat felhozni a 60, 40 és 50 koronás tétel mellett, de én mindezekre nem terjeszkedem ki. Én egyet látok, egyet tudok s ez az, hogy — szerintem — ennek a magyar képviselőháznak, ezen képviselőház bármely pártállásu tagjának az olasz szerződés tárgyalásának mai stádiumában kötelessége impozáns állást foglalni, ennek módja pedig Szederkényi Nándor t. képviselőtársam határozati javaslatának elfogadása. (Elénk Jielyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Azt hiszem, belenyugszik a t. ház abba, hogy miután az interpelláló képviselő urak közül ketten már megjelentek a képviselőházban, a vitának félbeszakításával most az interpellácziókra térjünk át, s a mennyiben azok félegyig be nem fejeztetnének, folytatnék a megszakított vitát. (Ellenmondások a baloldalon.) Ugron Gábor: T. ház! A tanácskozást a most napirenden lévő tárgy felett, a háznak előbb be kell fejezni és csak akkor térhet át más tárgyra. Arra mi nem szoktathatjuk sem a képviselő urakat, sem a miniszter urakat, hogy a midőn ők megérkeznek, akkor azonnal szolgálatukra álljunk. Ha bejelentetik az, hogy az interpellácziókra válaszolni fognak, akkor legyenek jelen az urak, de legyenek jelen a miniszter urak is. A házszabályokkal egyenesen ellenkezik, hogy a tárgyalást ily körülmények között megszakítsuk és azután ismét folytassuk. Fejezzük be előbb a kérdés tárgyalását, azután következzenek az intet pellácziókra adandó válaszok. (Mozgás és zaj. Einok: Csendet kérek! Ha a t. képviselő ur a ház ülésének elején itt méltóztatott voloa lenni, (Zajos félkiáltások a szélsöbaloldalon: Itt
