Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-431

108 k'áí. országos ülés 1904 május 20-án, pénteken. közösen építtettek volna azon arányokban, a melyeket szerencséin volt előadni, kevesebb quóta esett volna reá, mint azáltal történt, hogy külön viselte töltései kiépítésének költségeit. Ezen előzmények után magára az ártérfejlesztésre vonatkozólag a következő adatokat van szerencsém előterjeszteni; Az ái tér fejlesztésre vonatkozólag 1900. évben teljesíttettek a munkálatok. Megjegyzem, hogy Bátkmonostor község határában 3673 hold ártér fejlesztetett be, tehát circa 600 holddal több, mint a mennyi a régi érdekeltségbe tartozott. Az ártérfejlesztési művelet az 1885 : XXIII. t.-cz. 105. § a alapján teljesíttetett. Maguk az ártérfejlesztésre vonatkozó munkálatok közszemlére kitétettek, a szabályok értelmében letárgyaltattak az ötös bizottság által s a báthmonostoriak akkor elmulasztották a törvényes jogorvoslattal élni. Panaszuk folytán, a mint ideiglenes válaszomban volt már szerencsém előadni, módot kerestem arra, hogy ezen meg nem elégedő felek kifogásainak újból való tárgyalása lehetővé tétessék. Daczára annak, hogy az előbb emiitett törvény értelmében magának a földmivelésügyi minisztériumnak az ügy érdemére vonatkozólag teljesen ki van zárva az ingerencziája és befolyása, mégis a módot sikerült megtalálnom annyiban,, a mennyiben az illető község érdekeltjeinek egyénenkint nem kézbesittet vén az ártérfejlesztési munkálat közzétételére vonatkozó hirdetmény, ezen munkálat Báthmonostor részére való uj kitétele rendeltetett el s igy a báthmonostoriak panaszaikat érvényesíthették. De azok a második tárgyaláskor sem vétettek figyelembe. Ekkor Zrínyi Péter és 257 társa felebbezett hozzám az alispáni határozat ellen. így újból hozzám került az ügy, de miután az 1885 : XXIII. t.-cz. idevonatkozó szakasza alapján a földmivelésügyi miniszternek csak annyiban van befolyása ennek a kérdésnek elbírálásánál, a mennyiben a törvény és törvényes szabályok meg nem tartattak, részemről nem maradt más hátra, miután az eljárás korrektségéről meggyőződtem, mint hogy az alispán határozatával szemben az illető kérvényezőket el kellett utasítanom. Tény, hogy az általam már többször említett törvény 108. §-a értelmében magának a földmivelésügyi miniszternek ezen ártérfejlesztési kérdésekben nincs egyéb ingerencziája, mint az, a mit most volt szerencsém előadni, s maguknak az érdekelt feleknek a törvény értelmében nem marad más lépés hátra, mint birtokon kiviil, a törvény rendes utján való további eljárás. Magára az ártérfejleszté3re vonatkozólag a legnagyobb sajnálatomra kell kijelentenem, hogy törvényes mód arra, hogy ebben a kérdésben uj eljárást indíthassak, még nem áll rendelkezésemre. Máskép áll azonban a kérdés az osztályozás és kivetési kulcs megállapítására vonatkozólag. Ez a kérdés még nincs eldöntve, erre vonatkozólag az eljárás most a legközelebbi időben lesz folyamatba téve. Az 1885 : XXIII. t.-cz. 107. §-a értelmében tehát módjában lesz a községi lakosodnak esetleges panaszaikat érvényesíteni, a mely felebbezések folytán azután, ha szüksége merülne fel annak, hogy helyszinelési eljárás rendeltessék el, én a magam részéről, a mennyiben annak indokolása előttem fog feküdni, az elől nem fogok elzárkózni. (Helyeslés.) Tekintettel tehát arra, hogy az ártérfejlesztésre vonatkozólag, a törvény értelmében a miniszternek több ingerencziája nincs, tekintettel másodszor arra a körülményre, hogy az osztályozásra és kivetésre vonatkozólag csak ezután indíttatnak meg az eljárások és legközelebb tétetnek folyamatba, én a magam részéről a bizottság kiküldését, miután az egyik esetben túlhaladott álláspont, a másikban még időelőtti, akkorra vélem halasztandónak, — méltóztassék ebbe belenyugodni — a mikor az osztályozási és kivetési kérdés fog felmerülni. Kérem a t, házat, méltóztassék válaszomat tudomásul venni, (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szederkényi képviselő ur kivan válaszolni. Szederkényi Nándor: Ez a vizszahályozás Magyarországon egy valóságos rákfene, a mely az országban mindenfelé a legnagyobb nyugtalanságot, a legnagyobb izgatottságot okozna. Mert ténydolog, hogy a legtöbb helyen a kisbirtokosok szenvednek legtöbbet a vizszabälyozással, úgyhogy elmondhatják magukról, hogy midőn a viz ellen akarják őket megmenteni, hát akkor a költséggel túlterhelik, hogy akár ez, akár az, az ő pusztulásuk elő van készítve. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én nem tudom, a törvény hibája-e vagy a törvény végrehajtásának a hibája, hogy ezek a dolgok ebben az országban, azt lehet mondani, vérlázító következményekben lyukadnak ki. (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Ez a kérdés is olyan, — hogyha egész tárgyilagosan nézi az ember, — midőn egy község kimutatja, hogy az ő községén sohasem járt viz, ez oknál fogva, midőn a kataszteri munkálatok történtek, felvették őket a legnagyobb adózási maximumba, mert az viz által nem járt föld, (Igaz! JJgy van! a bal- és a ssélsőbcű oldalon.) és most, midőn egy másik helyen, az ő szomszédságukban, megengedem, hogy helyesen, mert azoknak szükségük van reá, a községek ármentesitő társulatokat alkotnak, védműveket csinálnak, akkor ezeket is bevonják ezen társulatokba, és most már természetesen adószerüleg van kivetve a társulati költségekhez való hozzájárulás és az a birtokrész, a mely a legnagyobb kataszteri osztályba volt felvéve, most már kétszer vagy háromszor annyit fizet, sőt sokszor többet is, mint az, a melynek a mentésére van tulajdonképen a társulat összeállítva. Az illetőket nem kellett menteni, mert ők veszélyen kivül voltak, és most, midőn mentik a szomszédokat, őket háromszorosan terhelik. Ez a konkrét, ez a tárgyi-