Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-431

100 431. országos ülés 190b május 20-án, pénteken. Másfél esztendei nagy harcz után, a mely a nemzeti jogért folyt s a melyre nézve önök, ha látszólag ellene is voltak, sziveikben meg vol­tak győződve, hogy az igazságos; másfél évi harcz után, a melyben a nemzetnek, mondhatom, kivétel nélkül minden része egységesen gondol­kozott és érzett akkor, előáll a magyar delegá­czió elnöke és ő Felségéhez intézett beszédében a következőképen szól: (Olvassa): »Felséged vitéz s a múltban oly sok dicsőséget aratott hadserege, a mely a monarchia ós az ország biztonsága felett őrködik s a mely a mienk is, mert ebben róják le a mi fiaink a haza iránti védelmi kötelezettséget, a melynek tehát egy része a mi vérünkből való vér, a Felséged legmagasabb intenczióihoz képest, melyeknek megvalósításához mindenkor készsé­gesen járult a két állam képviselete, a belterjes fejlődés oly fokán áll, hogy a teljes megnyugvás érzetével tekinthetünk feléje.« T. képviselőház! Nem nemzeti vágyakról van itt szó, hanem tételes törvénynek becsületes végrehajtásáról. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) S ez nem nyilatkozik meg a t. delegáczió elnöké­nek beszédében egyetlenegy szóval sem, hanem e helyett a legteljesebb megnyugvás gondolatát rakja le a trón zsámolyához! (Ugy van! a szélsobáloldalon.) Rákosi Viktor: Oselédí szolgálatokra vállal­kozik ! Rátkay László: Az a Felség, a kiről önök azt állítják, — és én hiszem is, hogy ugy van — hogy alkotmányos érzésükirály, a ki, ha megtudja, meg is érti a magyar nemzetnek vágyait, ha azokat hűen tolmácsolják neki, az a Felség hogyan láthatna tisztán, mikor magyarság, magyar környezet és magyar udvartartása nincs, és a mikor egy-egy alkalommal, midőn a magyar nemzet nevében eléje mennek, igy nyilatkoznak, mikor a magyar nemzet nevében azt mondják, hogy a legteljesebb megnyugvással van a magyar nemzet Felséged hadserege iránt. (Ugy van! a szélsobáloldalon.) Ezeket a tényeket látva, igazán elkeseredik az ember és ha egyszer elmondhatta a magyar költő a fmagyar nemzetről, hogy te a hősök nemzete vagy, ma elsóhajthatjuk, hogy ez a nemzet most nem a hősök nemzete, hanem a túllojalitásnak, a szolgai érzelmeknek és hazug­ságoknak a nemzete. (Ugy van! a szélsobál­oldalon. Mozgás jobbfelöl.) Rákosi Viktor: Tányérnyalók! Meg van ez írva Bánk bankban! Rátkay László: Lehetetlen továbbá, hogy a függetlenségi párt nevében óvást ne emeljek az ellen a külügyi politika ellen, mely a magyar delegáczióban megnyilatkozik. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nem akarok én itt hosszú elmefuttatást tartani a külügyi politikáról. Ugy látszik, a külügyi politikában a tiszta józan magyar látás­nak és a logikának ma semmi beleszólása nincs, hiszen méltóztassék csak figyelemmel kisérni a helyzetet: hármas-szövetségünk van s ezt dicsőíti a közös hadügyminiszter, szónokol­ván, hogy a legteljesebb béke uralkodik. E mel­lett látjuk, hogy egy második, kettős-szövetség is van, Ausztria — és tegyük hozzá a forma kedvéért — Magyarország és Oroszország között. A legteljesebb egyetértés van Angol­országgal és Francziaországgal. Tehát Európá­nak minden számottevő nemzetével a legteljesebb egyetértésben élünk, ugy hogy a béke dühöng közöttünk. És e mellett mégis mit látunk? Azt, hogy folytonosan rettegnünk kell, illetőleg hogy azt akarják elhitetni a t. delegáczióval, s ennek utján a nemzettel, hogy rettegnünk kell folytonosan, hogy mindenfelől ellenségünk van, tehát fegyverkezzünk, fegyverkezzünk! Madarász József: Tehát adjunk milliókat! (Ugy van ! a szélsőbaloldalon.) Rátkay László: Sőt a t. külügyminiszter ur Törökországgal szemben legutolsó expozéja al­kalmával oly hangot használt, a melyet egyik nemzet a másikkal szemben, egy állam a másik állammal szemben már csak az illedelem szem­pontjából sem szokott használni még akkor sem, ha e között a két nemzet között nagy gazda­sági vagy politikai kérdéseket érintőleg nem volna meg a kellő összhang, (Ugy van! a szélső­baloldalon.) Hanem mert Törökország ma egy beteg ország, haldokló oroszlán, tehát a külügy­miniszter ur azt a bátorságot, a melyet nem fejt ki másutt, a hol jobban kellene, mind ki­adta Törökországgal szemben. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Valóságos fenyegetés, valóságos provokálás volt ezekben a szavakban, azzal a nemzettel szemben, a mely iránt — hiába be­szél a t. külügyminiszter ur ezen a hangon — én a függetlenségi párt nevében most ós min­denkor is a legteljesebb rokonszenvemet fejezem ki. (Elénk éljenzés és taps a baloldalon.) Ezzel a nemzettel szemben mi sohasem fogjuk feledni azt, a mit 1848-ban a magyarsággal szemben tett, mikor a magyar nemzetnek menekültjeit barátsággal és nagylelkű szivélyességgel fogadta és védelmezte meg. (Igaz!. Ugy van! a szélső­baloldalon.) Politikailag pedig ő ma nekünk odalenn a legmegbízhatóbb szomszédunk és ba­rátunk ! Madarász József: Ugy van! Éljen Török­ország ! Rátkay László: Boszniának és Herczegovi­nának elfoglalása, mely annyi pénz- és véráldo­zatába került ennek a nemzetnek, biztosítékot nyujt-e nekünk odalenn? Méltóztassék csak figyelemmel kisérni és keresztüljárni Bosznia­Herczegóvinát, vájjon a magyarságnak, a ma­gyar nemzet gondolatának és az államnak van-e ott kifejezése valamiben ? Nyelv tekintetében vagy gazdaságilag van-e nekünk abból hasz­nunk? Nincs, de egy következménye van: a gyűlölség a magyar nemzet ellenében, (Ugy van! a szélsobáloldalon.) pedig a magyar nem-

Next

/
Thumbnails
Contents