Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-431

A3i. országos ülés Í90í májas 20-án, péntekén. 99 T. képviselőház] Rá akarok mutatni először, hogy a nemzeti vívmányok tekintetében vannak-e eredmények, azután a külpolitikára és harmadszor a hadügyi kormánynak túlzott pénzbeli követeléseire. Hanem hogy a nemzeti követelések tekintetében tiszta legyen a kép és összeköthessem azzal, hogy a nemzeti követelések körül mivel tartozik a kormány is a parlamentnek, röviden, de pragmatikusan a történteket vissza kell az emlékezetbe idéznem. (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőház még emlékszik rá, hogy az u. n. parlamenti nagy harczok miből keletkeztek? A katonai létszám felemelése ellenében indultak meg. Hónapokon keresztül a vita ebben a mederben folyt, azonban a nemzetnek igaz érzése, ezeréves lelke azokban a napokban jobban látott, mint a parlament és a nemzet volt az, a mely az igazi ösvényt megmutatta s a függetlenségi pártot és az egész ellenzéket mintegy kényszeritette arra, hogy necsak a katonai létszám felemelése ellen, hanem a nemzeti szellemnek a hadseregbe való beviteleért és egyúttal a magyar hadsereg gondolatáért vigje tovább a harczot. (Igaz! Ugy van! a szélsőhalóidalon.) Ez a harcz azt eredményezte, hogy a t. többség, a mely annyi időn át kezében tartotta az uralkodást s egy időben az elzüllésnek állapotába jutott, a kormányzó többség, a mi majdnem hihetetlenül hangzik, mintegy kényszerítve volt arra, hogy katonai programmot is alkosson. Es a t. többség összeült és elkészítette az ő katonai programmját. Ahhoz képest, a mit a nemzet akart, az a programm, a melyet a t, többség elfogadott, igazán csak a jogoknak morzsáit tartalmazta. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Talán röviden rámutatok arra, mi volt ez a programm? Három pontban emelkedett az ki: az egyik az volt, hogy a tiszti nevelés és ez által a magyar szellem a közös hadseregbe bevitessék; a második irányult arra a kérdésre, hogy a jelvény- és czimerkérdés meglegyen oldva; a harmadik pedig irányult a katonai büntetőperrendtartásnak elkészítésére. A t. többség még arra az álláspontra sem helyezkedett, a melyre az 1867 : XII. t.-czikk igaz értelmében helyezkednie kellett volna, hogy a kiegyezésben lévő alapgondolat az önálló magyar állam (Zaj a jobboldalon. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) ne csak a terhekben és terhek viselésében fejeződjék ki Magyarországra nézve, hanem kifejeződjók a hadseregben is. Még erre az álláspontra sem helyezkedett rá, csupán a három lefokozott követelményben fejeződött ki a többség akarata, s ez a mostani t. kormány ezeknek keresztülvitelére vállalkozott. Ez volt a mostani kormány bölcsője; ha rossz humort vagy szójátékot akarnék alkalmazni, azt mondhatnám: ez a t. kormány ezeknek a katonai követeléseknek a virága. Már most lássuk, hogy mik történnek a delegáczióban. Vájjon a t. kormány keresztülviszi-e azt a programmot, a melyet igért? ígért pedig erősen! Méltóztatik rá emlékezni, hogy midőn a függetlenségi párt a harczot abbanhagyta, de az ellenzék másik része vitte tovább, a t. kormány mindig azt ismételgette, hogy legyen egyszer vége a küzdelemnek, hogy ő a tettek mezejére lépve megmutathassa, hogy nemcsak programmot ad, hanem azt tettekre is fogja váltani. Rákosi Viktor: Itt vannak a tettek: a 40Ö millió! Rátkay László: 1904 tavaszán összeült az első delegáczió, s mit láttunk ott? Azt, hogy a t. hadügyminiszter, Pitreich ur ő kegyelmessége mintegy megvonta a határvonalakat, a melyekbe bele kell gyömöszölni a nemzeti követeléseket. Az a gondolat, a mely az 1867: XII. törvényczikkben benne van: hogy a két önálló félnek egyenrangú hadserege legyen, a t. hadügyminiszter előtt ismeretlen fogalom. Neki egy egységes hadsereg kell szellemben és névben, a minő volt és szerinte a minő fog maradni beláthatlan időkig. S hogy állunk a czimer és a jelvények kérdésével? Még nem hallunk felőle semmit sem. Hogyan állunk a katonai büntető törvény könyv tekintetében ? A t. kormány hallgat. Azt mondja, hogy tárgyalás és tanulmányozás alatt van a kérdés; pedig az osztrák delegáczióban tett nyilatkozatokból látjuk, hogy a kérdés tisztázva van. Csak egy nagy kérdés: a nyelv kérdése nincs tisztázva és ezért nem mer a t. kormány előjönni a dologgal. Nincs és nem is lesz megengedve, hogy a magyar államnak, az egységes magyar nemzetnek nyelve: a magyar nyelv a katonai büntető eljárásban érvényesíttessék. (Ugy van! a baloldalon.) Az u. n. katonai vívmányok tekintetében tehát mindjárt az első delegáczió, a mint összeült, a nemzeti követelményeket cserbenhagyta. Azóta összeült másodszor is a delegáczió és mi történt? (Halljuk! Halljuk!) A t. hadügyminiszter urat egy osztrák delegátus felköszöntötte és az ő lábaihoz rakta az elismerés koszorúját azzal, hogy hiszen megérdemli a bizalmat a t. hadügyminiszter ur, mert ő neki vezérlő csillaga a nyelvben és szellemben egységes német-osztrák hadsereg és a t. hadügyminiszter urnak egyetlen tiltakozó szava sem volt ez ellen, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert egy szóval sem mondotta azt, hogy ezt az elismerést 6 nem érdemli meg, hanem csak néma hallgatást és néma beleegyezést tapasztaltunk részéről, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy a katonai vívmányok tekintetében a magyar delegáczió miképen gondolkozik, arra nekem kiáltóbb, fényesebb bizonyíték nem kell, mint az a beszéd, melyet a magyar delegáczió elnöke tartott. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.)