Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.
Ülésnapok - 1901-430
94 430. országos ülés 1904 május 19-én, csütörtökön. a törvényjavaslat minden részletével, mégis olyannak találják azt, mely az ország érdekének a fenforgó viszonyok közt eleget tesz és a mely a nagy közérdek igényeivel is számol. Azt hiszem, ily körülmények közt talán fölösleges volt Komjáthy t. képviselőtársamnak az a fentartása, hogy az a körülmény, hogy az ő pártja elfogadja a javaslatot, nem szolgálhat okul félreértésre. Azt hiszem, senki az országban nem fogja félreérteni azt, hogyha az ellenzék egy ily törvényjavaslatot elfogad, mert nézetem szerint helytelenebb értelmezése az ellenzéki álláspontnak nem lehetséges, mint az, ha valamely általa is helyesnek és jónak talált törvényjavaslatot tisztán csak ellenzékiességből ellenez és elvet. Komjáthy t. képviselőtársam ezt a törvényjavaslatot is az önálló, vagy a közös vámterület szempontjából méltatta, holott azt hiszem, hogy ez a törvényjavaslat vottaképen a közös vagy a külön vámterület kérdésével összefüggésben nincs; mert bármikép álljunk is e tekintetben, azokat a létesítményeket, melyeket ezzel a törvényjavaslattal meg akarunk valósítani, nekünk a közös vámterület mellett ós a külön vámterület mellett is egyaránt meg kell csinálni, a vámterület közössége pedig nem akadályoz bennünket abban, hogy iparunkat erőnkhöz képest fejleszszük. És ha, a mint nem vonom kétségbe, minden iparfejlesztési akczió, mely Magyarországon történik, bizonyos kellemetlen visszhangra talál is Ausztriában, ez abszolúte nem képezhet ránk nézve sem törvényes, sem tényleges akadályt a tekintetben, hogy iparunkat fejleszszük, fejlesztésére annyit tegyünk, a mennyit akarunk és ! a mennyit tenni birunk. Nagyon különösnek találom t. képviselőtársam azon megjegyzését, melyben azt a tényt, hogy mi a beruházási törvényjavaslatban 15 milliót meghaladó összeggel az ipari alapot akarjuk dotálni, ugy értelmezi, hogy ezzel halálos csapást mérünk az ipar fejlesztésére, mert ugy látszik, abban a véleményben van, hogy ezzel véglegesen megszüntetjük az ipari akcziót a költségvetésben. Ez szándékunkban egyáltalában nincs. És hogy ha egy pár évre meg is szorítjuk azt a rendes dotácziót, mely az iparfejlesztés czéljából a költségvetésbe fel volt véve, ez abszolúte nem jelenti azt, hogy a későbbi években az iparfejlesztésre ne állítanánk be annyit, a mennyit erőnkhöz képest erre áldozhatunk. Ernszt képviselő ur folytonos teheremelésről beszél. Azt hiszem, nem egészen helyes kifejezése volt ez annak az eszmének, a melynek a t. képviselő ur kifejezést akart adni. Igenis, a kiadások emelkedése jelentékeny, és tagadhatatlan, hogy az utóbbi években, és igy az 1904-ik évi költségvetésben is, igen jelentékeny kiadási emelkedéssel találkoztunk. Éz azonban nem teheremelkedós az állampolgárok szempontjából, mert sem ujabb adókkal, sem semmiféle más ujabb megterheltetésével az állampolgároknak ez a megterheltetés összeköttetésben nincsen. Csak akkor lehetne teheremelkedésről beszélni, hogy ha ezen terhek elviselése szempontjából kénytelenek lettünk volna uj adótörvényjavaslattal vagy más hasonlóval jönni a ház elé, a mi meg nem történt. Mindaddig, a mig képesek vagyunk ezen emelkedő terheket eddigi bevételi forrásainkból fedezni, a nélkül, hogy az állampolgárok áldozatkészségét nagyobb mértékben volnánk kénytelenek igénybe venni, lehet költségemelkedésről, a kiadások kisebb vagy nagyobb szaporulatáról beszélni, de az állampolgárok szempontjából teheremelkedésnek ezt nevezni nem lehet. Azt méltóztatott mondani, hogy 70 millió adóhátralék mutatkozik a zárszámadások szerint. Igaza van a t. képviselőtársamnak, de egy dolgot tévesztett össze, hogy az a 60 vagy 70 milliónyi adóhátralék, a mely a zárszámadásokban mutatkozik, az 1867 óta folytatott pénzügyi kormányzat alatt felgyűlt hátralékok összeredménye, végsummája, de ez a 70 milliónyi visszaesés a bevételekben, a melyről én megemlékeztem, egy évnek a produktuma, a kettő között pedig igen jelentékeny különbség van. A mi a vasműveket illeti, erről szintén többen emlékeztek meg. Én nem kívánok e tekintetben részletes fejtegetésekbe bocsátkozni. A pénzügyi bizottságban igyekeztem kimutatni, hogy a vasműveknél beállított ezen összeggel nem akarunk valami konkurrencziát csinálni, nem akarjuk nyomni a magánvállalkozást. Erről szó sincsen és hogy azok a beruházási összegek, a melyek ezen a czimen a javaslatba fölvétettek, azt czélozuák, hogy a magánipsrnak ártalmára szolgáljanak, arról sem beszélhet senki, mert ezt abszolúte bizonyítani nem lehet. Azért nem kívánok ez alkalommal e váddal szemben védekezni. Csak még annyit jegyzek meg, Hock János t. képviselőtársamnak a vaskartellre vonatkozó észrevételére, hogy a mennyiben vaskartell nem létezett volna, méltóztassék elhinni, hogy Magyarországon olyan vasipar, a minő ma létezik, nem volna, mert csakis a kartell által voltunk képesek a gyenge vasipart az ausztriai versenynyel szemben megvédeni. (Helyeslés jobbfelől.) Ezek után, t. képviselőház, kérem, hogy a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni szíveskedjék. (Helyeslés.) Elnök: Következik a szavazás, t. ház. Felteszem a kérdést: elfogadja-e a ház a javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául, igen vagy nem? (Igen!) Kimondom, hogy a ház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Most bemegyünk azonnal a részletes tárgyalásba. Következik először a törvényjavaslat czime. Nyegre László jegyző (olvassa a törvényjavaslat czimét és 1—12. §-ait, a melyeit észrevétel nélkül elfogadtatnak. Olvassa a 13. §-t).
