Képviselőházi napló, 1901. XXV. kötet • 1904. május 7–junius 22.

Ülésnapok - 1901-430

430. országos ülés 190í május 19-én, csütörtökön. 95 Elnök: Kivan valaki a §-hoz szólani? Sebess Dénes: T. képviselőház! Csak egy rövid kérdést vagyok bátor intézni a belügyminiszter úrhoz. A belügyminiszteri tárcza körébe tartozik a marosvásárhelyi állami kórház. Bátor vagyok kérdezni: méltóztatott-e gondoskodni arról, hogy a rendes költségvetés keretében ez a kérdés megoldást nyerjen? Ez imminens nagy érdeke Marosvásárhely városának. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! A betegápolási költségek olyan rohamos arányban növekedtek, hogy kénytelen voltam minden oly kórház épitését, a mely fejlesztéssel jár, egyelőre megállítani és a mint lesz alkalmam a költségvetés tárgyalása alkalmával részletesen előadni, egy nagyon intenzív munkát teszek folyamatba azon czélból, hogy a betegápolási költségek az ügyeknek takarékosabb kezelése utján leszállittassanak. (Helyeslés.) Csakis ezen eljárásom eredménye után leszek abban a helyzetben, hogy a kórházak továbbfejlesztésére tért engedjek. A mint ez a helyzet beáll, Marosvásárhely kórháza azon objektumok egyike lesz, a melyeknek kibővítése nézetem szerint indokolt, s azért be is fog következni. Akkor majd a költségvetés keretén belül fogok intézkedni. (Helyeslés.) Lukáts Gyula: T. ház! Én a kereskedelemügyi miniszter úrhoz leszek bátor egy kérdést intézni. (Halljuk! Halljuk!) A fiumei építkezésekre 6.700,000 korona van felvéve. Ebből elköltendő lesz az első, vagyis 1904-ik évben 1.250,000 korona. Az uszódokk épitésére fel van véve 850,000 korona. Azt vagyok bátor kérdezni, hogy az uszódokk czéljára felvett ezen 850,000 korona el fog-e azonnal költetni az első, vagyis 1904-ik esztendőben? Megmondom, hogy miért kérdem ezt. Egy abszurd állapot keletkezett Fiúméban az utolsó esztendőben. A két dokk közül az egyiket eladta a kormány egy trieszti társaságnak. A másikra, a kisebb dokkra nézve a magyar kormány opcziót kötött április elsejéig, hogy akkor 300,000 koronáért, ha akarja, megtarthatja a dokkot. Ebből az árból azonban a tulajdonos engedni nem akart, hitem szerint pedig ezt az összeget nem követelheti. Ennélfogva ma másfél hónap óta Fiume dokk nélkül van, ugy hogy pl. a legutóbb megsérült Dalmácziát, a mely Arme kikötőjében van, a mai napig nem lehetett Fiúméban eldokkolni, s szégyenünkre és gyalázatunkra fog válni, hogy kénytelenek lesznek Lussinpiccolóba vagy Triesztbe elvinni kijavítás végett. Ezzel azt akarom indokolni, hogy ezen fiumei dokk felépítése olyan imminens szükséglet, hogy azt évekre vagy hosszabb időre tervezni- lehetetlen. Ennélfogva bátor vagyok a miniszter úrtól kérdezni, hogy ha ez a törvényjavaslat megszavaztatik és a pénz rendelkezésére fog állani, szándékozik-e Fiúméban az uj uszódokkot azonnal felállítani ós legkésőbb három negyed év alatt befejeztetni? Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. képviselőház! A dolog tényleg ugy áll, hogy jelenleg a kormány tulajdunában dokk Fiúméban nincs. (Zaj balfelöl. Halljuk! Halljuk! a jobbóldalon,) A t. képviselő ur csak egyben tévedett, ha mindjárt nem is szándékosan, vagy csak nyelvbotlásból mondta, hogy a dokkot a kormány adta el. Lukáts Gyula: El engedte adni! Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter: T. i. Fiúméban egy dokk-társulat, a mely tisztán ebből a czélból alakult, épített két dokkot, a mely vaslemezzel van burkolva, az egyik nagyobb, a másik kisebb volt; mind a kettő uszódokk, de ugy voltak készítve, hogy a kettő összeilleszthető legyen és igy összeillesztett állapotban nagyobb hajó is legyen benne dokkolható. Az uszódokk nagyobbik részét az a részvénytársaság eladta; az ő tulajdonát képezte és eladta. A másikra nézve csakugyan ugy áll a dolog, hogy április 1-óig a kormánynak opeziója volt és joga volt a kis dokkot 300.000 kor.-ért megvenni. A dolgok ily állapotában vettem át a minisztérium vezetését. De minthogy a kisebb dokk nagyon rossz állapotban volt, másodszor pedig helytelenül is volt konstruálva, a mennyiben a hajók, a melyek benne dokkoltattak, nem voltak biztosítva arról, hogy az egész szerkezet fel nem fordul-e, minthogy súlypontja nem volt helyesen elhelyezve, továbbá, minthogy szakértők szerint 300.000 koronát ez a kicsi, amúgy is nagyon korlátolt használhatóságú dokk meg nem ért, én az opezió jogával annál kevésbbé éltem, minthogy alapos reményem volt már akkor is, hogy a beruházási javaslatban fölvett 850,000 koronáért jó, minden tekintetben a czélnak megfelelő uszódokkot lehet felépíteni, ha ez az összeg r rendelkezésemre fog állani. Éu tehát, mivel csakugyan szükséges, hogy Fiúméban is legyen dokk. a melyben a hajók kijavíthatok legyenek, természetesen a javaslat törvényerőre emelkedése után azonnal az uszódokk építését és pedig a lehető legrövidebb idő alatt, biztosítani fogom. Hogy épen 9 hónap alatt-e, nem tudom; esetleg még rövidebb idő alatt. Még egyet vagyok bátor megjegyezni. Az, hogy a most megsérült hajók nem hozhatók Fiúméba dokkolásra, nem onnan van, mert az állam nem vette át az uszódokkot, hiszen az most is ott van, használhatják most is; a részvénytársaság tulajdona és ha arra való dokk volna, használnék is, daczára, hogy részvénytársaságé és nem az államé. A baj abban van, hogy a kis dokk, a melyet épen én nem akartam megvenni, mert nem tartottam megfelelőnek, ilyen hajók dokkolására nem alkalmas. Legnagyobb bizonysága ennek az, hogy az Ungaro-Kroatá-nak csaknem összes hajóit mind Triesztbe viszik. Lukáts Gyula: Rosszul van informálva!