Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-415
4-15. országos ülés 1904- április 15-én, pénteken. Öl A javaslat 1. §-a akképen intézkedik, hogy az állami alkalmazottakra, illetőleg azok javadalmazására nézve hozott törvények és a nyert törvényes felhatalmazás folytán kibocsátott miniszteri rendeletek a vármegyei alkalmazottakra nézve is érvényesek. Ennek folytán a vármegyei tisztviselők jelenleg a részükre megállapított fizetési osztály III. ás II. fokozatába lépnek, önként értetődik azonban, hogy abban a perczben, a melyben az állami alkalmazottakra nézve az osztályok I. fokozatába való belépés lehetővé válik, ez a vármegyei tisztviselőkre nézve is azonnal aktuálissá leend. (Helyeslés.) A javaslat a vármegyei tisztviselőkre nézve az automatikus előléptetést biztosítja és ennél azon, valóban igen méltányos álláspontra helyezkedik, hogy az egyéni igények beszámításánál az eddigi szolgálati időt is figyelembe kívánja venni. A törvényjavaslat azon intézkedése pedig egyenesen az önkormányzat respektálásáról tanúskodik, a mely szerint az egyik fizetési osztályból a másikba való átlépés, a mint az államiaknál csak kinevezés, ugy a vármegyei tisztviselőknél csak választás utján történhetik. (Helyeslés.) A bizottság helyeslőleg fogadta a törvényjavaslatnak a főszolgabírókra vonatkozó intézkedését. (Halljuk! Halljuk!) A közigazgatás ezen kiváló szerve valóban megérdemli, hogy ránézve különleges intézkedés történjek és így igen helyes a törvényjavaslat azon intézkedése, hogy a főszolgabíró a járásbirákhoz hasonlóan helyi előléptetésben is részesüljön. (Helyeslés.) Igen indokolttá teszi ezt az intézkedést egyrészt az, hogy sokszor igen nagy és fontos érdek, hogy a főszolgabíró ott, a hol működik, járása részére állandóan megtartathassák, de másrészt indokolttá teszi ezt a főszolgabiráknak egyes vármegyékben rendkívül nehéz előmeneteli viszonya is. (Ugy van! jobb felöl.) A törvényjavaslat 2-ik §-ának eredeti szövege az aljegyzők előléptetési viszonyaira nézve, különösen olyan vármegyékben, a hol sok aljegyző alkalmaztatik, hátrányossá válhatván, a bizottság olyan szövegezést fogadott el, a mely szerint az olyan vármegyékben, a hol az aljegyzők száma az ötöt meghaladja, az aljegyzők közül kettő a nyolczadik fizetési osztályba sorozandó, a mi azután az egész aljegyzői karra nézve előnyössé teszi az előlépési viszonyokat. (Helyeslés.) A nélkül, hogy a törvényjavaslat egyéb részletes intézkedéseivel foglalkoznám, méltóztassék megengedni, hogy még csak egy pár igen fontos szempontot emelhessek ki. (Halljuk! Halljuk!) A törvényjavaslatnak fontos elvi kijelentése az, hogy az ezen törvényjavaslat nyomán előálló összes költségek, tehát a vármegyei alkalmazottak összes fizetése és lakbére, az államkincstár terhére vétetik át. Már az 1883: XV. t.-cz. bizonyos fokig szintén ezen az állásponton állott; a jelzett törvényjavaslat KÉPVH. NAPLÓ, 1901 1906, XXIV. KÖTET, 3. §-a azonban kimondja, hogy a külön rendeltetéssel nem biró vármegyei alapok a vármegyei közigazgatás költségeire fordítandók; a 9. §. pedig megengedi, hogy a vármegyék házi kiadásaiknak fedezésére pótadőkat vethessenek ki. Ez a törvényjavaslat az összes e ezimen előállott terheket az államkincstár terhére veszi át és az ez által felszabaduló körülbelül 1,037.000 koronányi évi összeg a jövőben az illető vármegyék által tisztviselőik nyugdíjalapjának emelésére vagy kulturális, közgazdasági czélokra lesz fordítható. (Helyeslés.) Ha már a nyugdijkérdést megemlítettem, méltóztassék megengedni, hogy a vármegyei tisztviselők nyugdijkérdésével is foglalkozhassam pár pillanatra. (Halljuk! Halljuk!) A vármegyei tisztviselők nyugdíjigényeit ez a törvényjavaslat egyáltalában nem érinti. Tagadhatatlan, hogy az ezen törvényjavaslat által megállapított magasabb fizetések után előálló magasabb nyugdíjjárulékok sok vármegyének igen szegényes nyugdijalapja által fedezhetők nem lesznek. Másrészt azonban a bizottságok előtt kétségtelenül állott az is, hogy olj terv, a mely a vármegyei tisztviselők nyugdíjigényeinek az állam terhére való átvételét tartotta volna szem előtt, tekintettel az államkincstárnak különben is túlterhelt voltára, ezt az egész törvényjavaslatot esetleg problematikussá tehetné. (Ugy van!) Ennélfogva a bizottságoknak meg kellett ez idő szerint nyugodniuk abban, hogy a vármegyei nyugdíjrendszer egyelőre a jelenlegi keretek közt maradjon. A bizottságok számításba vették azt, hogy míg egyrészt a tisztviselő által fizetési többleteik után befizetett nyugdíjjárulékok a vármegyei nyugdijalapokat bizonyosan előnyösebb helyzetbe hozzák, másrészt számításba vették a bizottságok a vármegyék áldozatkészségét és különösen azt, hogy az ezen törvényjavaslat rendelkezései alapján felszabadult jövedelmekből bizonyára támogatni fogják a vármegyei tisztviselők nyugdijalapjait addig is, a míg a nagy közigazgatási reform életbeléptetésével a vármegyei tisztviselők nyugdíjigényei is az állami alkalmazottakéval teljesen hasonlóan és egyezően lesznek rendezhetők. (Helyeslés.) A közigazgatási bizottság szervezeti szempontból is megvizsgálás tárgyává tette e törvényjavaslatot és megállapította, hogy ez a törvényjavaslat az 1886 : XXI. t.-czikk által megállapított keretek között mozog és a vármegyei önkormányzat legkisebb sérelme nélkül kívánja feladatát megoldani. (Halljuk! Halljak!) A törvényjavaslatnak az az intézkedése, hogy az 1883: XV. t.-cz. 47. §-ának i) pontját, a mely a vármegyei tisztviselők fizetése megállapításának, leszállításának vagy felemelésének jogát a vármegyei közgyűlés hatáskörébe utalja, hatályon kívül helyezi, a bizottságok meggyőződése szerint az önkormányzatnak sérelmét nem képezheti, (Ugy van! jobbfelöl.) miután ez a törvényjavasíi
