Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-415

82 <M5. országos ülés Í90k április 15-én, pénteken. lat most a vármegyei tisztviselők fizetését a törvényhozás utján és az államkincstár terhére kívánja rendezni, minélfogva a jelzett szakasz hatályon kivül helyezése ezen törvényjavaslat intézkedéseinek természetes folyománya. (Ugy van! jobb felöl.) Mindkét bizottság igen nagy figyelemmel tárgyalta & r vármegyei tisztviselők beosztásának tervezetét, Es itt a bizottságok azon meggyőződés­ben voltak, hogy a tervezett beosztás, ugy a vármegyei alkalmazottak hivatali hatásköre szem­pontjából, mint az állami alkalmazottakéval hasonlatba hozva, teljesen megfelelő és méltányos. (Helyeslés.) A vármegyei tisztviselői karnak fizetési osz­tályokba való beosztásánál lehetetlen volt ki­térni azon szempont elől, hogy a vármegyei tisztviselők előlépési viszonyai határozottan ked­vezőtlenebbek, mint a hogy ez az állami tiszt­viselőknél fennáll, (Ugy van! jobbfelöl.) mert mig az állami alkalmazottak részére az egész ország területe áll nyitva, addig a vármegyei alkalmazottak csak egy vármegye szűk határai közé vannak szorítva. (Ugy van! jobb felöl.) Hogy csak egy példát említsek fel, a mig pl. egy járásbiró, egy királyi ügyész, rendes körül­mények között, ha hivatásának magaslatán áll, előléptetési viszonyainak körülbelül középső foko­zatát érte el, addig egy járási főszolgabíró, fő­ügyész, mert egy szűk vármegyére van szorít­kozva és mert abban csak egy alispáni, egy árva­széki elnöki állás van, karrierjének legmagasabb fokára jutót. (Ugy van! jobb felöl.) Pénzügyi szempontból a pénzügyi bizottság nevében csupán csak röviden jelezni kívánom, hogy ezen törvényjavaslat nyomán előálló teher az állampénztárra nézve négy millió és körül­belül 628.000 koronányi összeget jelent. Egyéb­ként a pénzügyi bizottság részéről is teljesen helyeseltetett a javaslatnak az az álláspontja, mely szerint tekintette] azon sok állami feladatra is, a melynek betöltésére a vármegyei közigaz­gatás hivatott, a vármegyei tisztviselők és alkal­mazottak javadalmazásának egész összege az állampénztár terhére vétetik át. (Helyeslés jobb­felöl.) Ezek voltak azok a szempontok, a melyek a közigazgatási és a pénzügyi bizottságok tár­gyalásai alkalmából felmerültek. De kidomboro­dott még egy más szempont is, kidomborodott az a szempont, hogy a törvényjavaslat, a midőn a vármegyei tisztviselők javadalmazását rendezi, egy nagy társadalmi kérdésnek a megoldását is előmozdítja, (Helyeslés jobbfelöl,) mert hisz épen a vármegyei tisztviselői állások azok, a melyeket a magyar középosztály mindig, már tradiczióinál fogva is, a legnagyobb előszeretettel keresett fel, s a melyet ily rendezés után a jövőben bizonyára még nagyobb előszeretettel fog felkeresni. (Ugy van! a jobboldalon.) A közigazgatási bizottság tárgyalásai folya­mán felmerült a vármegyei közigazgatási tiszt- I viselők minősítésének kérdése is. (Halljuk! Halljuk!) Ezt a kérdést az 1883. évi I. t.-cz. hozta szőnyegre, a mely 3. §-ában kimondotta azt, hogy a szűkebb értelemben vett vármegyei közigazgatási tisztviselők minősítése egy magasabb szakvizsga letevéséhez kötendő, a 23. és követ­kező szakaszaiban pedig már imperative rendel­kezik és felhatalmazza a kormányt arra nézve, hogy egy magasabb közigazgatási szakvizsgának felállításáról egy év leforgása alatt rendeleti utón intézkedjék, három esztendő alatt pedig a szerzendő tapasztalatok alapján törvényjavaslatot nyújtson be a közigazgatási magasabb szak­vizsga szabályozásáról. Hogy a jelzett törvénynek ez az intézke­dése a vármegyei tisztviselőkkel szemben eddig­elé végre nem hajtatott, az a közigazgatási bi­zottság nézete szerint csak a helyzet természetes következménye. A közigazgatási pálya javadalma­zásának rendezetlensége, a szebb és biztosabb jövő, a melyet az állami tisztviselői állások nyúj­tanak, kevesbítette mindig azon teljesen arra­való egyéneknek számát, a kik életpályájukul a vármegyei közigazgatási állásokat választották. (Ugy van! jobbfelöl.) Most a helyzet egészen megváltozott. A vármegyei tisztviselői állások egészen jól dotált, keresett állásokká válnak és igy a közigazgatási bizottság meggyőződése sze­rint m03t már elérkezett az az időpont is, hogy a törvényhozás a vármegyei tisztviselők minősí­tésével foglalkozzék. (Helyeslés jobbfelöl.) Épen ezért a közigazgatási bizottság azon, a házhoz benyújtott jelentésében is kifejezésre juttatott óhajának ad kifejezést, miszerint a vármegyei közigazgatás jól felfogott érdekében és a köz­igazgatási tisztviselők színvonalának emelése szempontjából kívánatosnak tartja, hogy a köz­igazgatási tisztviselői állások elnyerése magasabb közigazgatási szakvizsgához köttessék és ennek alapfeltételéül a közigazgatási joganyagnak az egyetemeken és a jogakadémiákon való intenzi­vebb oktatása az ép szőnyegen lévő jogi szak­oktatási reform alkalmából a tárgy fontosságá­nak megfelelő méltánylásban részesittessék. (He­lyeslés jobbfelöl.) Ha a vármegyei tisztviselők ezen magasabb minősítése is életbe lép, ezzel kihull az utolsó fegyver is azok kezéből, a kik oly előszeretettel szoktak a vármegyei tisztviselők hatásköréről és a vármegyei tisztviselők szervezetéről kicsinylő­leg megemlékezni. (Ugy van ! jobbfelöl.) Förster Ottó: Ez az első lépés az államosí­tás terén! Nyegre László: Pedig ezt a hatáskört és ezt a tisztikart kicsinyelni nem lehet. (Az elnöki széket Perczel Dezső foglalja él.) Ha megfigyeljük a vármegyei közigazgatás­nak, minden állampolgár létének úgyszólván minden mozzanatát érintő hatáskörét, ha látjuk az ország különböző pontjain emitt az állam I jogrendjét megzavarni kívánó szoczializmus,

Next

/
Thumbnails
Contents