Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

50 kik. országos ülés l'JOk április Ik-én, csütörtökön. Egészen a legújabb tanévig nem ia fordult elő semmiféle fermakadás. A lakosság a helyi viszonyok szerint oszlott meg a két iskola között. Ujabb időben azonban bizonyos mozgalom és áramlat mutatkozott, a mely az állami iskola közelében lakó szülőket attól, hogy gyermekeiket az állami népiskolába járassák, visszatartani igyekezett. Ennek a mozgalomnak magyarázatául, vagy legalább illusztrálására hivatkoznom kell arra a tényre is, hogy mig az állami népiskolában a törvény rendelkezésének megfelelően a magyar nyelvet teljesen kielégítő eredménynyel tanulták, addig a gör.-kel. román felekezeti népiskolában, daczára annak, hogy a tanitó tud magyarul, a magyar nyelv tanitása eddig majdnem teljesen eredménytelen volt. A gondnokság panaszt emelvén a fenforgó állapotok miatt, azokat előbb a tanfelügyelő, azután a tanfelügyelő megkeresésére a főszolgabíró is megvizsgálta és megállapította, hogy a felekezeti népiskolába, a melynek tanterme térfogatánál fogva — az 1868 : XXXVIII. t.-cz. 27. §-ának megfelelően, miután csak 39 négyszögméter területű — legföljebb 40—50 tankötelest fogadhat magába, mégis nem kevesebb mint 72 tanköteles iratkozott be, mig ugyanakkor a nagyobb befogadási képességgel bíró állami népiskolába csak 22 tanköteles iratkozott be, a többi 26 pedig egyáltalában be nem iratkozott és iskolába nem jár. Látva ezen helyzetet, a főszolgabíró a gondnoksággal és a tanfelügyelővel egyetértőleg olyképen intézkedett, hogy meghagyván a felekezeti iskolában azon tanulókat, a kiknek szülei a felekezeti népiskola közelében, vagyis a hegyközségben laknak, számszerint 50-et, azon szülőket, a kik közelebb laknak az állami népiskolához, és a kiknek gyermekei 2 — 3 kilométernyi utat voltak kénytelenek megtenni, hogy az állami népiskola elkerülésével a felekezeti népiskolába jussanak, a kik tehát a felekezeti iskola tűizsúfolását, vagyis a teljesen törvénytelen állapotot idézték elő, mert a törvény szerint ezek nem lettek volna felvehetők az iskolába, utasította, hogy a közelebb fekvő állami népiskolába járassák gyermekeiket, (Általános, élénk helyeslés.) és azokat a szülőket, a kik gyermekeiket ennek az intézkedésnek daczára az állami népiskolába való járástól visszatartották, tekintet nélkül, vájjon jártak-e azok a gyermekek a felekezeti iskolába, a mely törvény szerint őket nem is fogadhatta be, avagy egyáltalán nem járnak iskolába, mint iskolamulasztó gyermekek szüleit megbírságolta. (Általános élénk helyeslés.) Bátor vagyok itt, t. ház, utalni az 1868. évi XXXVIII. t.-cz. 27. és 28. § ainak világos rendelkezéseire. Ezek közül a 27. §, a mely felekezeti iskolákra is érvényes, így szól: »Az újonnan építendő iskola-épületek egészséges helyen épültek, szárazak, s a gyermekek létszámához mérten — egy teremre 50—60 gyermeket, s minden gyermekre legalább is 8—12 négyszöglábnyi helyet számítva — elegendő számú tágas, világos és könnyen szellőztethető termekkel legyenek ellátva.« A 28. §. pedig ezeket tartalmazza: »A népiskolai hatóságok, felekezeti, községi, megyei és kormányközegek egyaránt kötelesek minden hatáskörükhöz tartozó eszközökkel odahatni, hogy a már fennálló iskolai épületek is, a mennyiben az előbbi szakaszban emiitett kellékeknek nem felelnek meg, mind a hitfelekezetek, mind a községek által, mihelyt lehetséges, mindenütt az érintett kellékeknek megfelelőleg alakitassanak át.« Ez a törvény 36 év előtt hozatott. Azt hiszem tehát, hogy a hol a kellő jóakarat megvolt, ott lehetetlen, hogy 36 év alatt az iskola viszonyait e szakaszok rendelkezésének megfelelően nem lehetett volna berendezni, (ügy van! jobbfelöl.) De feltéve, hogy az itt fenforgó esetben erre az anyagi erő csakugyan hiányzott, az állam segítségére sietett a községnek, az állam felállította a maga iskoláját és ugy rendezte azt be, hogy az ottani görög-keleti felekezetű és román ajkú lakosság igényeinek teljes mértékben megfeleljen. Ha ennek daczára is az a törekvés mutatkozik, hogy az állami népiskolához közelebb lakó gyermekek elvonassanak az iskolától és saját egészségük veszélyeztetésével bejárjanak a felekezeti népiskolába, a mely távolabb esik és túlzsúfolt: ez nézetem szerint világos kijátszása a törvénynek, (Ugy van! jobbfelöl.) oly törekvés, a melyet megtűrni, vagy épen helyeselni nem lehet. (Általános élénk helyeslés.) Erre a tényállásra való tekintettel én azért, hogy a gyermekeknek az állami iskoláktól való elvonásának utolsó ürügyét is eltávolitsam, ebben az állami népiskolában a tandijat egészen eltörültem (Elénk helyeslés.) és a felvételi dijat a minimumra, vagyis 50 fillérre szállítottam le. (Élénk helyeslés.) Ilyen körülmények között azonban semmi ok sem forog fenn arra, hogy az eljárt közegek eljárását hibáztassam vagy megrójam. (Általános, élénk helyeslés.) Ezekben adván elő a tényállást, kérem, méltóztassék az interpelláczióra adott választ tudomásul venni. (Általános, élénk helyeslés.) Elnök: Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat: tudomásul veszi-e a miniszter urnak az interpelláczióra adott válaszát, igen vagy nem? (Igen!) Kijelentem tehát, hogy a t. ház a választ tudomásul vette. Következik a földmivelésügyi miniszter ur válasza Nősz Gyulának a Tátrában történt állami birtokvételek tárgyában a (írom. 226) belügyi és a földmivelésügyi miniszterekhez intézett interpellácziójára. (Halljuk! Halljuk !) Tallián Béla földmivelésügyi miniszter: T. ház! Mindenekelőtt szíves elnézését és beleegyezését kérem a t. háznak arra, hogy miután öt interpelláczióra kell válaszolnom, ne túlterjengően, de — természetesen nem az érdemnek