Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-414

44 kik. országos ülés 19üí április lk-én, csütörtökön. bérlőket a közalapítvány, a mint kifejezte magát egy izben, hizlalja, kimutatja, hogy kis paraszt­gazdák, mint közvetlen bérlők egyes parczellák­ért holdankint 70—80 koronát fizetnek, holott a községbeli kabátos emberek 32 koronát fizet­nek és a tőszomszédságban lévő birtokrész bér­lője, a ki a főtisztnek rokona, fizet 5—600 hol­das birtokért holdankint 18 forintot. A t. képviselő ur ezen számadatoknál egy kissé önkényesen, hogy ne mondjam, tenden­cziózusan járt el. Mert a kisbirtokoknál a leg­nagyobb jövedelmezőségű birtokokat állította oda, ellenben a nagybirtokoknál a legolcsóbb bérletü, mert legkisebb jövedelmezőségű birto­kokat állította ezekkel szembe. A tény az, hogy az a birtok, a hol a nép állítólag 70—80 kor. holdankinti haszonbért fizet, egy rendkívül dús. televényben gazdag erdőirtás, a mely kitesz 654 kat. holdat. Ez kétholdankint van parczellázva s ezért a nyilvános árverésen nem mint a kép­viselő ur mondja, 70, — a mely kivételesen egyes parczellákért jár csak — hanem holdan­kint 50 korona haszonbér éretik el. A másik, u. n. 100 holdas terület egy különálló birtok­test, — tulajdonképen 92 hold terület — és már 18 éven át mindig 6—6 évre adatott ki egy tagban, négyes nyomás betartása mellett. Mindenkor nyilvános árverésen történt ennek is a haszonbérbe adása és 38 koronánál magasabb bért ezekért elérni soha nem lehetett. A két szomszédos nagybérlőnek ez a terület odakínál ­tátott és mégsem voltak hajlandók még 38 kor. bért sem fizetni. A mi végül a harmadik birtokot illeti, a melyre a képviselő ur hivatkozott, ez először is nincs tőszomszédságban, hanem jó nagy távol­ságban van a Temes folyótól, talaja homokos agyag és messze van attól a termőképességtől, a melylyel a képviselő ur által előbb emiitett birtokrész bír. Ez a birtokrész a házi gazdál­kodás kötelezettsége mellett lett bérbe adva és fizet a bérlő érte holdankint 19 koronát, egy­úttal azonban az Összes állami adókat és köz­terheket viseli. Ez a bérlő, a kiről a képviselő ur azt mondja, hogy a főtisztnek rokona, a fő­tiszt veje elhalt fivérének az özvegye. (Derült­ség.) Hát valami közeli rokoni viszonynak ez nem mondható. Megjegyzem, hogy ezt a bir­tokot nem mint rokon, hanem mint a nyilvános árverésen legtöbbet ígérő ajánlattevő kapta meg, illetőleg tartotta meg mint régi bérlő továbbra is. Hogy egyébként a t. képviselő urnak a bérösszegekre vonatkozó adatai egy kissé czélza­tosan voltak csoportosítva és ez által elhomályo­sítva a tényállás, azt igazolja az az egyszerű tény, hogy ha tekintetbe veszszük azt az 5500 kat. holdas birtokot, a mely a nép kezén van és ha az általuk fizetett bérösszeget átlagosan számítjuk, átlagosan ezen területre kat. holdan­kint 20 korona 80 fillér esik. Hogy tehát itt a kisgazdák és a nép túlságos bérrel volnának ter­helve, azt nem lehet mondani. Hátra van még egy vád, a melyet a kép­viselő ur beszédében a főtiszttel szemben han­goztatott : hogy a nagybérlők búzát és tehenet szállítottak a buziási főtiszt udvarába. Erre vonatkozólag a vizsgálat szintén megállapította a tényállást, a mely abból áll, hogy ez a jelzett szállítmány, a mely tényleg beszállittatott a fő­tiszt udvarába, a főtisztnek zsoldföldjéről szár­mazott, a melyet megmívelés végett az egyik bérlőnek adott át. Tehát a főtiszt azzal, hogy a maga zsoldföldjét, a melylyel ő rendelkezik, al­bérletbe adta mívelés végett, semmi szabálytalan­ságot és futott dolgot nem követett el. Be ez az egy eset is tanúsítja, hogy az ilyen eljárás könnyen ad gyanúsításra okot és épen ezért ebből az alkalomból szigorúan el lett rendelve, hogy a közalapítványi tisztek tartózkodjanak attól, hogy a zsoldföldjeiket közalapítványi bér­lőknek adják át művelés végett. Ezek azok a tények, a melyeket előbbi elő­zetes válaszom kiegészítéséül tartottam szüksé­gesnek felhozni. Ha, a mint nem kétlem, a kép­viselő úr csak az igazságot keresi és nem akar elzárkózni az igazság elől, remélem, ezen felvilágo­sításaim megnyugtathatják őt annyiban, hogy interpellácziójára adott válaszomat tudomásul veheti. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Lendl Adolf kőjiviselő ur kíván szólani. Lendi Adolf: T. képviselőház! Méltóztassék megengedni, hogy röviden reflektálhassak a t. miniszter ur elmondott beszédére. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Mikor interpellácziómat előterjesztettem, az azt kisérő beszédemben külö­nösen négy pontot emeltem ki, mely egymástól lényegesen különbözik. Először azt, hogy a kerü­letemben lévő közalapítványi birtokok nagy területe nagybérlőknek adatik bérbe, s hogy azután a nagybérlők azt részben kiadják al­bérletbe a parasztgazdáknak és pedig feles al­bérletbe oly feltételek mellett, melyek tényleg a népet rontják. Másodszor azt állítottam, hogy közvetlenül a népnek is adnak kisebb területeket a közalapítványi főtisztség részéről, de akkor oly magasra hajtják fel a bérleti összegeket, hogy a nép ezt meg nem köszöni. Harmadszor állítottam, hogy az a vizsgálat, a mely épen az én kérésemre lett elrendelve és körülbelül egy évvel ezelőtt Buziáson folyt, nincs befejezve, különösen egy pontra vonatkozólag. Negyedszer megemlítettem azt, hogy mivel ez a vizsgálat nincs befejezve és ez az egy'pont súlyos, ezért én ebben eltussolási szándékot látok. Ezek vol­tak akkori kisérő beszédem főpontjai. Az igen t. miniszter ur mostani fel­világosításai megfelelhetnek a tárgyiratokban foglalt adatoknak, meg vagyok győződve róla, hogy ő elébe igy terjesztették a dolgot, de a tényleges valóságnak bizony nem felelnek meg ezek az adatok. Méltóztassék megengedni, hogy ezekre vonatkozólag bővebben szóljak. (Halljuk ! a baloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents