Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-414
kik. országos ülés 1904- április ík-én, csütörtökön. 4?. Erre én akkor nyomban megadott válaszomban kifejtettem, hogy a csákovai, illetőleg buziási közalapítványi főtisztség területén a képviselő iir panaszlevele következtében még a múlt év elején hivatalbeli elődöm rendelkezése folytán vizsgálat történt, a melyben a képviselő ur maga is közreműködött; hogy az ezen vizsgálatról szóló jelentés az összes jegyzőkönyvekkel együtt még Julius 2-án a minisztériumhoz beterjesztetett. Konstatáltam ezen jelentés és vizsgálati jegyzőkönyv alapján, hogy az ottani főtiszt részéről elkövetett bármely mulasztást, hibát, vétséget vagy visszaélést egyáltalában nem látok; hogy tárgyilagosan nem emelhető az a panasz, mintha az ottani közalapítványi bérlők a nép elszegényedésére törekednének, a néppel kegyetlenkednének, a néppel igazságtalanságokat követnének el ós a népet valóságos rabszolgaságban tartanák; hogy a képviselő ur egészen tévesen itéli meg az ott dívó bérleti rendszert, mert a képviselő ur mindig albérletről beszél, holott épen azon a környéken a közalapítványi birtokok kezeléséből az albérletek teljesen ki vannak zárva. Az a viszony, a melyre a képviselő ur hivatkozik, nem albérleti, hanem részes művelési viszony, vagyis egy munkabérviszony, a melyre nézve az illető bérlők szerződésileg nem korlátozhatók, annál kevésbbé, mert a munkabérszerződés kötése tekintetében alkalmazkodnak az azon vidéken főleg a kapás növényekre, különösen a tengerire nézve egyáltalában szokásban lévő munkabérszerződésekhez. Ezt a bérviszonyt a nép akarja, keresi s erre önként jelentkezik, itt tehát sérelemről szó nem lehet. Egyébiránt kijelentettem, hogy szívesen teszek megfontolás tárgyává minden olyan javaslatot, a mely által a közalapítványoknál dívó bérletek rendszere olyképen lenne módosítható, hogy azok mig egyfelől a közalapítványi vagyon érdekeit megóvják, másrészt a nép érdekeit is a lehető oltalomban részesitik, de kénytelen voltán^ megjegyezni, hogy felfogásom szerint a t. képviselő úr túlzott és nem mindenben ragaszkodott a valódi tényekhez. Mert pl. azt állítja, hogy az összes közalapítványi birtokok azon a vidéken nagybérlőknek adatnak bérletbe, pedig konkrét számadatokra hivatkozva kimutattam, hogy épen a csákovai főtisztség területén 14.579 katasztrális hold van ez idő Bzerint parczellázva, a népnek, a kisgazdáknak bérbe adva és azon a szűkebb vidéken, a melyre a panasz és interpelláczió vonatkozott, 5065 hold van közvetlenül a népnek bérbeadva és elhatároztatott, hogy Rakovicza község határában további 400 kat. hold birtok ugyancsak parczellázva adassék bérbe. Kifejtettem, hogy az összes közalapítványi birtokokat parczellázva bérbe adni nem lehet, még pedig némely birtoknak természete, épületekkel való felszerelése miatt, a mely ezt kizárja és lehetetlenné teszi. Végül pedig hangsúlyoz tam, hogy a vizsgálat eredményének érvényesülését semmiféle' eltussolási rendszer nem akadályozta ; hogy én a vallás- és közoktatásügyi minisztériumban ilyen eltussolási rendszert vagy törekvést nem ismerek és nem is tűrnék és hogy a t. képviselő urnak erre vonatkozó panasza legjobb meggyőződésem szerint alappal nem bir. Már most az akkor előadottakat legyen szabad még néhány adattal kiegészítenem. (Halljuk! Ralijuk!) Nevezetesen állítottam már akkor, hogy épen azon a vidéken a közalapítványi bérleteknél az albérlet ki van zárva. Ennek illusztrálására legyen szabad hivatkoznom arra, hogy a midőn megtörtént az, hogy nyomára jött a minisztérium annak, hogy egy bérlő, daczára a szerződésnek, a mely az albérletet kizárja, az általa bérelt birtok egy részét mégis bérbe adta, ennek következtében az illető bérlő, mint a ki a szerződésében foglalt szabályokat meg nem tartotta. 50 korona kötbér fizetésében marasztaltatott el. A t. képviselő ur kifogásolja azt, hogy az illető vidék bérlőinek némelyike azt a mívelési rendszert alkalmazza a maga bérleténél, hogy az igásmarhával rendelkező gazdáknak felerészben juttatja a terményben való részesedést, ellenben azoknak, a kik csak kézimunkával mívelik a földet, csak egyharmad részben, és hogy a bérlők arra törekednek, pláne az illető falu ló- és marhaállományának rendszeres tönkretételével, hogy mentől több olyan munkást vegyenek igénybe, a ki csak kézimunkát teljesít és ennek révén csak egyharmad rész termésre tarthat igényt, és hogy mennél kevesebb igásmarhás gazdát alkalmazzanak, a ki a munkája révén két harmadot követelhet. Azt hiszem, az, hogy az oly részesedési viszonyban levő munkások, a kik az illető földterületet a maguk igásmarhájával megmunkálták, megtrágyázzák, a termésből nagyobb részt kapjanak munkájuk fejében, mint azok, a kik csak kézi munkával járulnak a megmunkáláshoz, az bővebb indokolásra és magyarázatra nem szorul. Hogy a bérlők arra törekednek, hogy nélkülözhessék az igás marhával működő munkást, az sem szorul indokolásra, mert minden gazdának lehetőleg arra kell törekednie, hogy annyi igäsmarhával rendelkezzék, mint a mennyi földjének megmunkálására szükséges. Ezt már a megmunkálás egyenletessége kívánja meg, és azért ez a várható termés szempontjából is kívánatos. Hogy pedig olyanok, a kiknek igásmarhája nincs az illető községben, mégis mint kézimunkások e részes munkabérviszony mellett munkához és bérhez jussanak, ez épen a föld szegényebb népének érdekében áll, tehát ezt épen az a humánus szempont kívánja meg. a melyből a t. képviselő ur is felszólalt. A t. képviselő ur azután, annak bizonyításául, hogy a parasztgazdák a legkedvezőtlenebb feltételek mellett kapnak bérleteket, holott a nagy6*
