Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

36 h!3. országos ülés 190Í április 13-án, szerdán. 35.714 korona alattvalók hazaszállítására. Reméljük, hogy különösen magyar alattvalókról van szó. Most már, a mint a külügyminiszter ur az osztrák delegáczióban Sylvester képviselő kérdésére kifejezte, gondoskodni kell, hogy legyenek állampolgáraink részére külföldön iskolák. Ezekben azonban, a mint értesülve vagyok, a tanszemélyzet rendesen német, s ezekből igy nekünk semmi hasznunk nincs. Külföldi magyar iskoláról egyről hallottam, a mely konzuli iskola lenne és a melyben a magyar volna a tanítási nyelv. Én bátor voltam ezen iskolát meglátogatni és saját tapasztalatom alapján vagyok bátor a t. háznak a következő jelentést tenni: Ez az iskola, t. ház, a mely egy Balkánállamban van, áll két kis épületből, a mely épületeket — ne méltóztassék profanálásnak venni — igazán csak az imádság tartja össze, ugy hogy az illető kormánynál többször kellett kérni, hogy ezen épület még össze nem dűlő félben lévőnek jelentessék ki. Ebben csakugyan van magyar tanitó, a kinek tanítani kell 12 magyar gyermeket magyarul, 12 németet németül, négy olaszt olaszul, és azonkívül tanítani kell azt a nyelvet, a mely az illető államban államnyelv. Én nem vagyok jjedagogus, de azt hiszem, könnyű kiszámítani, hogy ilyen módon sem; pedagógiai, sem nemzeti eredményt elérni nem lehet, annál is inkább, mert meglepetésemre láttam, hogy a rosszak, jók és hiányzók már az illető állam nyelvén voltak a táblára felírva. A falakon látható volt a magyar államnak egy korrekt térképe, a melyet a magyar kormány küldött oda igen helyesen, voltak régi osztrák katonai térképek, és volt, az illető államban beszerezve, Magyarországnak egy oly térképe, a melyen Magyarország már a Tiszánál véget ért. Méltóztassék elképzelni, hogy az illető fiúnak a fejében, a ki itt felnő, micsoda nemzetiségi kotyvalék fog ettől [támadni és milyen nehéz lesz azzal megértetni, hogy mi az a magyar állameszme. Én, méltóztatnak tudni, körülbelül a Csendes-tengertől a Fekete-tengerig bejártam ezen magyar telepeket, de sehol 'sem láttam, hogy a magyarok és osztrákok együtt egy utczában laktak volna. Ezért nagyon helyeslem, hogy kórházakat, betegápolási intézményeket közösen tartsunk fenn, de iskolákat közösen fentartani lehetetlen. (Helyeslés.) Én tehát arra vagyok bátor felhívni a belügyminiszter ur figyelmét, hogy ezen, szerintem teljesen helytelen, a j>énzkidobással egyenlő állapotot akként változtassa meg, hogy a hol magyar nyelvű alattvalók vannak többségben, tisztán magyar nyelvű, a hol osztrák alattvalók vannak többségben, tisztán osztrák iskolák állíttassanak fel, hogy teljes biztonságot nyerjünk a felől, hogy az alattvalók nemzetiségi érdekei megóvatnak. A. t. ház figyelmét megköszönve, a következő interpellácziót vagyok bátor intézni a miniszterelnök úrhoz mint belügyminiszterhez (olvassa): Interpelláczió a miniszterelnök, belügyminiszter úrhoz, a kivándorlási törvény végrehajtása ügyében. 1. A kivándorlásról szóló 1903 : IV. t.-cz. miért nincs mindeddig végrehajtva; mikor és miként akarja azt a kormány végrehajtani ? 2, Mi igaz a hírlapokban megjelent ama közleményekből, melyek a kormány és egyes hajóstársaságok között kötött szerződésről szólana k, s mily irányt akar a kormány e tekintetben követni ? 3. Kellő figyelemmel van-e a kormány a kivándorlást szabályozó törvénynek azon világos szándékaira, melyek egyrészt a magyar kivándorlók védelmét, másrészt pedig a visszavándorolni kívánó magyarok hazaszállítását czélozzák ? Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! A beterjesztett interpelláczióra azonnal kívánok válaszolni, és mielőtt magára a felvetett kérdésekre felelnék, meg akarom t. barátomat nyugtatni az iránt, hogy a kivándorlási törvény végrehajtása semmi esetre sem fog számos uj tisztviselői állás kreálásával kapcsolatba hozatni. E tekintetben a dolog ugy áll, hogy a már kineveztetósem előtt folyamatban levő előmunkálatok miatt két tisztviselő neveztetett ki, a kinek ügyköre kizárólag a kivándorlási ügyekkel áll kapcsolatban, és most, a törvény végrehajtásával kapcsolatban, még egy tisztviselőnek a kinevezése válik szükségessé, a ki a fiumei kormányzósághoz lesz beosztva, hogy az ottani helyi teendőket végezze el. Én azt gondolom, hogy egyéb személyzetszaporitásra egyáltalában nem lesz szükség. Felhozta továbbá t. barátom a kivándorlók hazaszállításának kérdését, és ott megemlékezett a közös költségvetésnek egy tételéről. Meg kell jegyeznem, hogy mióta a kivándorlás — fájdalom — olyan nagy arányokat öltött, és pedig nemcsak Magyarországon, de Ausztria bizonyos részeiben és tartományaiban is, azóta az az ott kimutatott összeg merőben elégtelennek bizonyult. A megoldás, a melyet e tekintetben egyetértőleg követni szándékozunk, az, hogy mindegyik állam bocsássa a diplomáczia rendelkezésére azon anyagi eszközöket, a melyek saját honpolgárainak visszaszállítására szükségesek. Én azt tartom, helyesebb volt erre a térre lépni, hogy közvetlen befolyásunk legyen magára a visszatérni szándékozó magyar honpolgárok hazaszállítására is. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi pedig a fedezetet illeti, én ngy gondolom, hogy az a kivándorlási alap, a melynek kreálását a törvény elrendeli, módot fog nyújtani ugy ezen állami kötelesség megfelelő teljesítésére, mint arra is, hogy a külföldön élő honpolgárok érdekeinek megfelelő gondozása terén — és ide tartozónak tartom az iskola kérdését is — az állam sokkal többet tehessen, mint a mennyit eddig tehetett. Ebben a tekintetben hivatalbeli elődeim részéről igen becses és igen nagy ügyszeretettől áthatott kezdemé-