Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

íí3. országos ülés 190í április íS-án, szerdán. 17 indokolttá a politikai szövetségnek megkötését, de túlnagy ár is volna ez a politikai szövetség megkötéseért. (Ugy van! halfelöl.) Az akkori miniszterelnök ur nekem azt felelte, hogy a politikai barátságért magáért gazdasági érdekeinket ignorálni, feláldozni és azokat lényegükben megsérteni sohasem fogjuk. Ez volt az egyik, a mit az akkori miniszterelnök ur válaszolt. Másik felelete pedig az volt, hogy a megújítandó hármasszövetség sem tartalmában, sem régi vonatkozásaiban módosulást szenvedni nem fog. Az a körülmény tehát, hogy daczára annak, hogy két év előtt a hármasszövetség állítólag régi tartalmával megujittatott és hogy akkor Olaszországgal szemben netalán fennálló mindenféle vitás pont vagy talán ambiczió is bizonyos rendezést vagy kiegyenlítést nyert, továbbá az a körülmény, hogy most épen az Olaszországgal fennálló kereskedelmi viszonyunknak módositásáról van szó, a mely nagyon behatóan érinti a magyar gazdasági érdekeket: sürgőssé teszi az én mai felszólalásomat különösen azon szempontból, és erre nézve kérem, hogy legyen szives a t. miniszterelnök ur nekem felvilágosítást adni, hogy miért kellett oly különös sürgősséggel ennek a találkozásnak épen most bekövetkeznie, a mikor parallel ezen találkozással ugy az osztrák kormány, mint a mi kormányunk is gazdasági alkudozásokat folytat Olaszországgal, a mely czélból, a mint méltóztatnak tudni, Olaszország szükségesnek látta még egy szenátort is ideküldeni a magyar kormánynak talán megpuhitására vagy befolyásolására? Kérdem tehát: miért kellett ezen találkozásnak épen most történnie, mi volt ennek indító oka, továbbá, hogy valami különös külpolitikai ok nem szolgált-e arra, hogy ez a találkozás megtörtént, érinti-e ez a találkozás azon rendezkedést és megállapodásokat, a melyek különösen a hármas-szövetség megkötése alkalmából a Balkán-félszigetre nézve történtek, de különösen azon egyezményt és megállapodást, a mely monarchiánk és Olaszország között épen a Balkán-félszigetre nézve történt? Érinti vagy módositja-e azon megállapodást, a mely Maczedoniára és különösen a lázongás megszüntetésére vonatkozó reformtervekre vonatkozik, vagy merült-e fel valami ujabb, talán aggodalomra okot szolgáltatható inczidens, a mely szükségessé tette, hogy ily különös, ünnepélyes formában történjék meg egy találkozás az olasz külügyminiszter és a mi külügyminiszterünk között? A mi pedig a gazdasági kérdéseket illeti, tisztelettel kérdem az igen t. miniszterelnök úrtól, vájjon ezen találkozás nem érinti- e azon szuverén állást, a mely különösen a gazdasági kérdések és gazdasági szövetségek megkötése tekintetében a magyar kormányt alkotmányjogilag megilleti és nem történtek-e olyan megállapodások, a melyek a magyar kormány kezét most már megkötötték, nem történt-e olyan KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIV, KÖTET. befolyásolás a külügyi kormány vezetősége részéről, a mely különösen a kereskedelmi szerződések szempontjából őt meg nem illeti, és nem illeti meg különösen most, a mikor, a mint a t. háznak tudni méltóztatik, az 1898 : I. törvényczikk értelmében Magyarország az önálló vámterület alapján van, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) tehát szövetség, gazdasági szövetség Ausztria és Magyarország között nem lévén, nincsen közös vámterület sem, a melyen egységesen szövetkezhetnénk akármilyen külállammal, nincsen ennélfogva olyan közös gazdasági terület sem, a melyre nézve egységesen és egyenletes szempontokból döntőleg már most disponálhatna a külügyminiszter, a kire nézve, mint méltóztatnak tudni, különben sem tart fenn az alkotmány semmiféle más jogkört, mint csakis a kormányok által megkötött gazdasági kötések egyszerű végrehajtását és azok diplomácziai keresztülvitelét ? Nyugtasson meg továbbá a t miniszterelnök ur arra nézve, hogy nincsen-e valósággal alapja és támpontja annak a nagy aggodalomnak, a mely széles Magyarországon minden polgárt eltölt, hogy talán épen ezen két külügyminiszter találkozása alkalmával politikai és diplomácziai érdekek találkozása, vagy kielégítése ezéljából tényleg megtörtént volna az a nagy támadás a mi gazdasági érdekeink ellen, hogy talán Ígéreteket tett a mi külügyminiszterünk, a melyek szerint bele fog nyugodni a monarchia és különösen Magyarorsza'g abba, hogy az Olaszországgal szemben már felmondott és ennélfogva nem létező kereskedelmi szerződésünknek a borvámra vonatkozó kedvezményes pontja bizonyos bormennyiségre nézve mégis fenn fog tartatni, a mi pedig kizárólag csak Ausztria érdekében történhetnék, tudva azt, hogy az osztrák borkereskedelem ilyen bizonyos mennyiségére a boroknak rászorul, de Magyarországra nézve ez kettős kárt jelent, mert hiszen Ausztriába való ezen kisebb méretű borkivitelünket ez megakasztja. Legyen szives a t. miniszterelnök ur minket minden irányban, különösen arra nézve megnyugtatni, hogy ez a találkozás nem volt egyéb, mint ujabb jelensége azon szövetséges viszonynak, mely Olaszország és a monarchia között fennáll, de a mely az udvariassági aktuson kívül, vagy talán szorosan a hármas szövetséggel összefüggő kérdések megbeszélésén kívül sem ujabb politikai megállapodásokat, sem olyan gazdasági döntéseket nem provokált, a mely a magyar kormányra nézve lekötöttséget jelentene, és a mely ennélfogva talán súlyosabb sérelmekkel járna akár a mi politikai, akár a mi gazdasági érdekeinkre nézve. (Helyeslések a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök ur kivan szólani. Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház ! Én nagyon sajnálom, hogy a t. képviselő ur ezen felszólalását nem a czélszerűbb interpelláczió alakjában intézte hozzám, már csak azért is, mert a képviselő ur szives volt 3