Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-413
16 íi3 országos ülés 1904- április 13-án, szerdán. kívánhat. Ne tessék igazságtalan követeléseket felállítani. Keresztülvittük azt, hogy minden intézetben 43 százalék magyar honos lesz felvéve, tehát abban az arányban, a melyben a magyar állam a véradót teljesiti, az ujonczokat kiállítja. Hogy ezek amúgy is magyarul tökéletesen tudnak, az magától értetődik, hiszen tisztári magyar honosok ezek, a kik mind tudják a magyar irodalmat. Ne méltóztassanak tehát azt kiváuni, hogy 43 százalékon túl oktrojáljuk a magyar irodalmat. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A magyar hadseregben sem?) De nem magyar, hanem osztrák-magyar hadsereg. (Ellenmondás és felkiáltások a szélsobaloldalon: Olyan nincs!) Ne méltóztassék olyan állításokkal élni és ugy elferdíteni az én felszólalásom .t, mintha én azt mondtam volna, hogy a legmagasabb rendfokozatokra csak tizok érdemesek, a kik a német irodalmat ismerik. Én csak odaállítottam, hogy szüksége 2 , hogy a nagyobb rendfokozatban levő tisztek széles látkörrel bírjanak, (Helyeslés jobb/elől.) nagy műveltséggel magas nívón álljanak, a mihez természetesen hozzátartozik az is, hogy azon nyelvet, a melyen vezényelnek és a szolgálatot teljesitik, mentől alaposabban, jobban tudják, s ezért kell nekik az irodalmat ismerniök. (Helyeslés jobbfelöl.) Pap Zoltán: Személyes kérdésben kérek szót! Elnök: Pap Zoltán képviselő ur személyes kérdésben kivan szólani. Pap Zoltán: A honvédelmi miniszter urnak nem volt mit visszautasítania, mert én, hogyha személyét akartam volna bántani, azt megismételném most is. Én egyáltalában még csak funkcziójába sem akartam beleavatkozni, hanem felkérem most, hogy azt tessék visszautasítani, hogy az egész magyar politika Bécsből veszi a leczkéjét. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) Madarász József: Onnan parancsolnak. Elnök: Figyelmeztetem a képviselő urat, hogy ez már túllépi a személyes kérdés keretét. Pap Zoltán: Ez hozzátartozik, mert ezzel bizonyítom, hogy én nem akartam a miniszter urat bántani, mert ő, szegény, erről nem tehet. Ott van gróf Tisza István ur, a ki 1903. február 24-én felkelt és azt mondta: megszavazom a felemelt ujonczlétszámra vonatkozó törvényjavaslatot, mert ez a hadsereg részére szükséges, és ime, most mégis a kormányelnöki székben ül azon programra alapján, hogy az nem szükséges. így is jó, amúgy . is jó, szóval ennek a kormányzatnak minden jó, mivel minden attól függ, hogy onnan mit parancsolnak ? A t. honvédelmi miniszter urnak is el kell ismernie, hogy ez igy van Magyarország közéletében. Ezért voltam bátor használni ezt az általános jelzőt a magyar politikára, hogy az nem egyéb csepürágásnál. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Elnök: Visontai Soma képviselő ur következik. Visontai Soma: T. képviselőház! Az a találkozás, a mely külügyminiszterünk és az olasz külügyminiszter között a legutóbbi napokban Abbáziában történt és a melynek különös fontosságot tulajdonit az, hogy ebbe a találkozásba belevonatott a Bécsben székelő olasz nagykövet is, Averna herczeg, felköltötte az általános közfigyelmet. Hogy én az első alkalmat is megragadom arra, hogy ezt a találkozást ide, a ház elé hozzam és néhány kérdést intézzek az igen t. miniszterelnök úrhoz, ennek oka az, hogy egyrészt fontos politikai vonatkozások függnek össze e találkozással és hogy fontos gazdasági érdekeink látszanak érintve lenni e találkozás során. De idehozom e találkozás ügyét azért is, mert a mi alkotmányunk, az 1867: XII. törvényczikk és ennek 8. §-a alapján a magyar kormánynak, különösen pedig a magyar miniszterelnöknek, befolyás van biztosítva a külügyek vezetésére. Ennélfogva fontos miránk nézve tudni azt, hogy a mennyiben e találkozás elő volt készítve, a t. miniszterelnök ur mennyiben érvényesítette a külügyi vezetés egyik kicsúcsosodó pontját képező ezen találkozásra nézve az ő magyar alkotmányos befolyását? A mi a politikai kérdéseket illeti, felhívom a t. ház figyelmét arra, hogy mikor ezelőtt két esztendővel a hármasszövetség megujittatott, a mi épen a hármasszövetség államai között fennálló kereskedelmi szerződések lejártával esett Össze, ugyanakkor különös jelenségként merült fel az a körülmény, hogy ugyanakkor a német birodalmi kanczellár, Bülow, szükségesnek látta, hogy az akkori olasz külügyminisztert, Prinetti urat, meglátogassa, vele hosszasabban tanácskozzék és hogy ugyanezen tanácskozás után Bécsben ismét hosszabb tárgyalásokat folytasson a mi külügyminiszterünkkel, a mely tárgyalások egykét fázisánál már az akkori miniszterelnök, Széll Kálmán ur is részt vett. Én e találkozást már akkor is itt a t. ház előtt beszéd tárgyává tettem és különösen kértem az a tekintetben fenforgó aggodalomnak eloszlatását, hogy ez a találkozás nem történt-e oly képen, hogy a hármas szövetség megújításának szempontjából és ezen megújításnak elérhetése czéljából talán fontos politikai vagy fontos magyar gazdasági érdekek áldoztattak fel; mert, a mint méltóztatnak tudni, Olaszországgal szemben már akkor is bizonyos feszültség állott fenn a megújítandó kereskedelmi szerződés szempontjából, hiszen már akkor is felébredt Magyarországon az a tudat, hogy az Olaszországgal fennálló kereskedelmi szerződés súlyosan sérti a magyar gazdasági érdekeket, hogy tehát ennek megújítása abban a formában, a mint van, különösen a magyar bortermelést érintő pontjával súlyosan sérti a gazdasági érdekeket és semmiképen sem teszi