Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-421

212 Í21. országos ülés Í90í április ^2-én, pénteken. Lengyel Zoltán: A kormány abban a nézetben van, hogy meg fogja nyerni egy részüket, még pedig oly eszközökkel, a miken a kis gyermek is elcsodálkozik. Hogy a t. háznak csak két példát mondjak, egyik az, és itt már jórészt a t. képviselőtársaimnak és a sajtónak beszélek, hogy körsürgönyöket adattak fel, a melyekben az áll, hogy a sztrájk megszűnt, legyetek nyugton, álljatok munkába. A ki nekem ezt elmondta, az állomásfőnök végig olvasta a sürgönyt, de félretette, mondván : hogy ilyet már tizet kaptam a mai nap; azok a szamarak azt hiszik, hogy annyi eszünk sincsen, hogy ne tudjuk azt kitalálni, hogy ez álsürgöny, mert inig a megállapított titkos jel meg nem érkezik, addig nem hiszszük el, hogy a sztrájk megszűnt. A másik kormányzati eszköz az volt, hogy egy úriembert odakültek a telefonhoz és azt mondatták vele a Demokrata-Körből, hogy megvan a békesség, a kormány megtett mindent, legyenek nyugodtan és hirdessék ki, hogy megvan az egyezség. Es tényleg elterjesztették hamis sürgönyökkel az egész országba ezt a hamis hirt vidékről-vidékre, azonban mindenütt tudták azt, hogy az nem igaz, mert nem volt ott a bizottságnak titkos és megbeszélt jelszava. A t. miniszterelnök urnái jobban látta a helyzetet egy osztrák képviselő, Kaftan, a mi van Magyarországon sok, de ilyen nevű egy sincsen. (Derültség.) Hogy ez a Kaftan képviselő miképen látja a helyzetet, mennyire világosabban és tisztábban áll előtte a helyzet, annak illusztrálására fel fogok a »Budapesti Hirlaps-ban közölt czikkéből egy részt olvasni. Azt mondja Kaftan osztrák képviselő, hogy a magyar kormánynak sejtelme sincs egy sztrájk óriási jelentőségéről, (Felkiáltások a bal- és a szeísöbaloldalon: Igaza van ') melyet a laikusok csak hetek múlva fognak megérteni. A kormány a hibás, mely engedte, hogy ennyire fejlődjenek a dolgok. (Ugy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) Ha erőszakoskodni akart a kormány, akkor ezt már jóval előbb kellett volna kezdenie és nem a sztrájk kitörése után. (Ugy van! a bal- és a szeísöbaloldalon,) »A vasutasok kívánságát mindenesetre meg kellett volna fontolni, annyival is inkább, mert az ő szolgálatukat csupán pénzzel meg sem lehet fizetni. A magyar vasutas sokkal rosszabb fizetésben részesül, mint az osztrák« — a miniszter ur pedig azt mondja, hogy most már jobb lesz a fizetésük, mint az osztrákoké — »bär a magyar államvasút tiszta jövedelme 4°/o, míg az osztrák vasutaké csak félannyi, alig 2%. A helyzeten nem igen javított az uj fizetésrendezés, mert a törvényjavaslat az osztrák vasutasok véleménye szerint sem kielégítő. Mikor már a sztrájkról folyt a beszéd, akkor a kormánynak az ellentállás helyett okvetlenül a békés kiegyenlítés álláspontjára kellett volna helyezkednie, (igaz! Ugy van! a baloldalon,) Mert egy vasutas sztrájkot megtörni nehéz. Teljes lehetetlenség, hogy a sztrájkolókat más személyzettel helyettesítsék. Külföldről sem lehet vasutasokat szerezni, mert ezek nem ismerik a magyar vasutak jelzéseit. Ebből oly veszedelem származnék, hogy idegenek alkalmazására még gondolni sem lehet. A vasúti ezredet már lehet használni, de ennek a létszáma oly csekély, hogy az ezred legfeljebb csak a becs—budapesti összeköttetést tudná fentartani, igen korlátolt személyforgalommal, s az áruforgalom teljes kizárásával«. Azt mondja továbbá aczikk: »Kétségtelen, hogy az esetleges zavargás, valamint a sztrájk miatt bekövetkezett jövedelemcsökkenés sokkal többe került Magyarországban, mint a mennyi pénzzel békés megoldást lehetett volna elérni.« Hock lános: Én is mondtam! Lengyel Zoltán (olvassa): »Most már a rend helyreállítása más utón nem remélhető, csak ugy, ha a kormány a merev ellenállással felhagyva, békés tárgyalást kezd a sztrájkolókkal. Mert az, hogy a vasutasok, bár elégedetlenül, újra megkezdik a munkát, nem sokat használ Magyarországnak. A vasúti szolgálat olyan, hogy ha az alkalmazottakban nincs meg a buzgóság bizonyos foka, akkor a vasút inkább költséges, mint hasznos intézmény. Buzgóságot pedig csak ugy várhatnak a magyar vasutasoktól, ha sebükben nem hagyják benne a tüskét. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szeísöbaloldalon.) Mindenki meg lehet róla győződve, hogy a magyar vasutasok nem könnyelműen kezdték a harczot és tettüknek borzasztó következményeit ők sokkal jobban ismerik, mint a közönség; ha mégis sztrájkot kezdtek, akkor az elégedetlenségre mindenesetre komoly okaik is voltak.« (Ugy van! bal felöl.) Majd rátérek a kérdésnek azon részleteire is, a melyek itt nincsenek felemlítve. (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.) Már most nyilvánvaló, hogy itt ebben a czikkben az illető képviselő urnak tökéletesen igaza van. ISfyolczvanezer emberről van szó. Nem 80 ezer munkásról, zsákhordóról, a kit könnyű helyettesíteni, nem 80 ezer kapásról, de szakemberről, a ki a maga szakmájában úgyszólván mind pótolhatatlan. (Igaz ! a baloldalon.) A bécs-budapesti gyorsvonatok mozdonyvezetőjét a t. volt államtitkár nem tudja 20 emberrel sem pótolni, és ha az államvasút minden gyorsvonatának mozdonyvezetője sztrájkolna, akkor sehonnan sem tudnák pótolni, ha az egész világot bejárnák is. Senki más ezeket a gyorsvonatokat kellően vezetni nem tudja. De tovább megyek. Most nem rendes állapotról van szó, hanem egy összetorlódott állapotról, a melyet nem lehet megszüntetni azzal, ha ma két vonatot indítanak, holnap meg ötöt, a melyeken senki sem utazik és a melyek soha sem érkeznek czélhoz, Az ilyesmi csak arra való, hogy a t. képviselőház örüljön, mint a gyermek annak, hogy tegnap két vonat és ma már öt indult