Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-421
421. országos ülés 1904 Zboray Miklós: Atyai szeretet! Kecskeméthy Ferencz: Humánus bánásmód! Lengyel Zoltán: A budafoki állomásról ötszáz ember jött — vagy, ha nem is annyi, háromszázan voltak — a »Fecske« hajón. Ezeket megvárta a rendőrség a budapesti állomáson és ötvenes csoportokban négyszögben közrefogva, bevitték őket a Zrinyi-utczai palotába, a melynek udvarában reggeltől estig tartotta őket; egyenkint, két rendőr közé fogva, vezettették be őket és egyenkint vették fel a jegyzőkönyvet és a mig mindegyikkel fel nem volt véve a jegyzőkönyv, addig valamennyiöket ótlen-szomjan ott tartották. Molnár Jenő: Ellenben egyetlen embert nem tudtak elfogatni! Dienes Marczit szökni engedték! (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Gabányi Miklós: Khuent pedig megtették a király mellé miniszternek! Okolicsányi László: A vesztegető jó ide miniszternek! (Zaj. Elnök csenget.) Lengyel Zoltán: Mi már reggel megmondottuk, hogy az orvoslás módja nagyon egyszerű, nagyon olcsó és nagyon kényelmes. A kormánynak vissza kell vonnia rendeleti intézkedését, megszüntetni a büntetéseket, a gyűléseket engedélyeznie kell; a kormány küldje ki a maga képviselőjét; hallgassa meg a panaszokat, adjon nekik méltányos választ és a sztrájk nem üt ki, illetőleg, a mely részben kiüt, ott meg is fog szűnni. Mitt tett akkor a t. miniszterelnök ur és Hieronymi Károly t. miniszter ur, a ki itt az obstrukczió idejében a higgadt és okos beszédekkel tündökölt és batott ránk? Ott a tanácskozáson és itt a nyilvánosság előtt 80.000 emberre minden megkülönböztetés nélkül azt mondta, hogy félig művelt vagy egészen műveletlen tömeg; műveletlen emberek stb. A t. miniszterelnök ur pedig példa statuálásáról és más egyébről beszólt, azt hivén, hogy itt egy parlamenti ellenzékről van szó, a melylyel szemben a múltban hasonló eszközöket akart igénybevenni, és nem gondolván meg, hogy a midőn 80,000 embernek ilyen helyzetével szemben üszköt dob abba a mozgalomba, akkor az egészet lángra lobbantja, az országnak és nemzetnek helyrehozhatatlan károkat okozhat, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon,) Nem képzelek sehol a világon olyan minisztert és miniszterelnököt, a ki a dolgok ilyen állása mellett olyan beszédekkel állott volna elé (FelMáltások a bal és a szélsöbaloldalon: Uqy van! Könnyelműség!) és fenegyerekeskedett volna a nélkül, hogy a kérdést ismerte volna és annak a megoldására nézve egyetlenegy hajszálnyi javaslattal rendelkezett volna. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) A harmadnapja most, hogy a t. miniszterelnök ur egyet gondolt, kiküldte megbízottját hívatlanul és czim nélkül, de kötött marsrutával, de nem azért, hogy engeszteljen, nem is azért, hogy büntessen, hanem, hogy április 22-én, pénteken. 211 mégis valamelyes módja ejtessék az ügy rendezésének. A vasutasok bizottságának meghívása folytán szerencsés voltam azon a konferenczián egész nap jelen lehetni, és én konstatálom, hogy a t. kormány (Halljuk! Halljuk!) a helyzet szanálására egyetlenegy módot sem ajánlott. Pusztán csak arról volt szó, hogy a törvénytelenségeket megszüntetik. Megmondottam akkor, hogy a dolog gyökere sokkal mélyebben van; a sztrájk elő volt készítve: Sarlay, Turcsányi és Faludy felfüggesztése csak inczidensek voltak, de oka nem ez volt, hanem egész mélyen feküdt és a sztrájk egy nappal később, vagy még ugyanaznap este e nélkül is valószínűleg bekövetkezett volna. Megmondtam, hogy a sztrájk megszüntetése nem lehetséges másképen, mint ugy, hogyha a dolog érdemébe mennek bele: a vasutasok bizalmát visszaállítják és nekik megnyugtatást adnak. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Holott igen t. képviselőtársam legnagyobb jóakarata és ügyessége daczára, meghatalmazás hiányában, nem volt képes semmi olyat nyújtani, a mivel megelégedhettek volna, pedig konstatálhatom, hogy órák hosszat ugy állott a dolog, hogy ha a t, kormány részéről némi engedményekkel, nyilatkozatok formájában vagy egyébként teljes megnyugtatás érkezett volna, akkor a békességet létre lehetett volna hozni. Többet mondok, este 11 órakor azzal ment el t. képviselőtársam oda, hogy egy óra múlva a békét meg lehet csinálni. A mikor azonban a kormánynak erről referáltak és a kormány ennek alapján azt hitte, hogy ezek békülékeny emberek, akkor még annyi nyilatkozatot sem tett, mint a mennyit tett 11 óra előtt. A helyzet tehát az, hogy az egész vasutas közönség, az utolsó emberig, szolidaritásban áll egymással, még pedig oly mérvű szolidaritásban, hogy azt a miniszterelnök ur és a kereskedelemügyi miniszter ur soha sem fogja megbontani. Ezt azonban nem hitték el. Én megmondtam, hogy ez a szolidaritás közös eskün, fogadalmon alapul; de nem hitte el a miniszterelnök ur és a kereskedelemügyi miniszter, a kik nem gondolták meg, hogy ily alkalommal olyan a testületi együttérzés, hogy a ki őket cserben hagyja, az egyáltalában nem tudja, hogy mi fog vele történni; de különben ilyen eset nem fordult elő az egész idő alatt. A kormány és a miniszterelnök ur azt hiszi, hogy sikerülni fog a rendet helyreállítani és sikerülni fog a vasutasokat, vagy legalább egy részüket megnyerni a munkára és akkor ezzel aztán a másik részét valamiképen le fogják verni, meg fogják ijeszteni. (Ugy van! a balés a szélsöbaloldalon.) Nessi Pál: Ez rövidlátás ! Ugron Gábor : Erkölcstelenség ! Hock János: De mennyire erkölcstelenség [ (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) 27*
