Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-421
210 4-21. országos ülés 1904 április 22-én, pénteken. h_zza és ennek folytán történt az, hogy én magam a » Független Magyarországában az ő panaszaik számára szabad tért nyitottam, a hol ők minden panaszukat megírhatták. Nem izgatta őket kívülről senki. Molnár Jenő : Az , éhség és a nyomorúság, meg a becsapás! Ez a legjobb izgató szer! (Zaj.) Lengyei Zoltán : Mert kívülről reájuk semmiféle befolyás nem érvényesült. Legutóbb megjelent egy vasutas lap, a » Magyar Közérdek«, Margulit Kálmán szerkesztése alatt, — ez is nyugalmazott vasutas, — de ebben a lapban sem volt izgatás, vagy valami olyan, a mely titokban történt volna, a melyről mindannyian nem tudnánk, a kik érdeklődnek a dolog iránt, A vasutasok körében nem történt izgatás, hanem az ő helyzetük megbeszélésében a mozgalom állandóan és napról-napra terjedt, nem egyes emberek által, hanem a vasúti alkalmazottak maguk között, nem inczidentaliter, hanem ezer és ezer számra beszéltek a maguk dolgaikról és tanácskoztak bajaiknak orvoslásáról. Ilyen stádiumban következett be, hogy megbukott két kabinet, az 1,600.000 korona nem osztatott ki, sat. miniszterelnök urnak Ludvigh Gyula elnökigazgató azt a tanácsot adta, hogy ne a pótlékot oszsza ki, hanem egy nagyszabású görögtüzes előléptetést rendezzen. És a t, képviselőháznak és az országnak bekötötték a szemét azzal, hogy 1600 ember egy napon előlépett, s azt mondották, hogy ez sokkal több, mint a pótlék kiosztása. És ezt elhitte mindenki, pedig ez is hazugság volt, mert annak az 1600 embernek az előléptetése a legutóbbi előléptetéstől számítva, nemcsak hogy nem volt nagyobb előléptetés, hanem még kisebb volt, mint a rendszerinti előléptetés. Az 1,600.000 koronát megspórolta a kormány Ígérete ellenére és a vasutasok előléptetését redukálta. Ezen természetesen igen erős reszenzust keltő dolog után a mozgalom a maga teljes erejében tört ki. Itt a képviselőházban többen interpellácziót is intéztünk, mert ez iránt minket mindig tömegesebben kerestek meg és elmondtuk bajaikat, kértük azok sürgős orvoslását, s nyíltságot és őszinteséget kértünk a kormánytól : mondja meg mit akar, az óhajtott törvényjavaslat-tervezetet bocsássa nyilvánosságra, engedje meg e felett a szabad diskussziót, s utólag vegye figyelembe kérelmeiket, a mennyiben azokat méltányosaknak találja. E helyett az történt, hogy a t. kormány a vasutasok köréből felmerült száz és száz kívánságra nem reflektált, a panaszokat figyelembe nem vette. Mikor azután körmére égett a dolog, akkor beterjesztett titokban egy fizetésrendezési javaslatot, meglepte vele .az egész vasutas közönséget. Ez a javaslat 6,600000 koronát kér a költségvetésben — nem arra, hogy ezt a kormány a vasutasok fizetésére fogja vagy köteles fordítani, hanem hogy ez összeg erejéig eszközölhesse a fizetésrendezést. Molnár Jenő: Tehát még az sem bizonyos! Lengyel Zoltán: Kérem, 6,600.000 korona van felvéve. Ennélfogva ugy van a t. képviselőház előtt bemutatva, mintha ez nagy áldozat lenne a nemzet és az adófizetők részéről és mintha előhaladás lenne a múlttal szemben. A t. miniszter ur többször is mondta kijelentéseiben, hogy ez a fizetésrendezési javaslat különben az osztrák fizetésrendezésnél, sőt palám et publice bizonyította, hogy jobb, mint a magyar állami tisztviselők fizetésrendezése, holott mindez a tényekkel ellentétben van. Mondom, 6,600.000 korona van felvéve. Azt mondják rá a vasutasok, hogy ugyanazon számvevőségi tisztviselők nyilatkozata szerint, ha ez a törvény végrehaj tátik, ez nem fog három millió koronánál többet igénybe venni. Ez az egyik pont. A második pont pedig az, hogy a fizetésrendezési törvény nagyon sok részletében tisztára visszaesést tartalmaz, ugy hogy a ki annak értelmében jövőre neveztetik ki vagy lép elő a mostani státusból, rosszabb helyzetbe jut, mint ha a mostani állapot tartatik fenn. A vasutasokat nagyon előkészített mozgalmaik közepette váratlanul lepte meg e törvény. A vasutasok gyűlést akartak tartani; a sztrájk nem volt kimondva, csak elő volt készítve szükség esetére ez az eshetőség is. Szervezve is voltak már nagyon hosszú időn keresztül. Április 20-án azon szándékkal jöttek fel Pestre, hogy. ha nem engedélyezik nekik a nagygyűlést, vagy ha egyenesen visszautasítják a nagygyűlésen előterjesztendő kívánságaikat, ők április 20-án kimondják a sztrájkot. Ez volt a vasutasok körében a köztudat. Mit tett ezzel szemben a t. kormány ? Felfüggesztette az ő becsületes, elszánt, tisztességes, jó vasutas és jó hazafi vezetőiket, a kiket nem a saját akaratuk, hanem negyvenezer ember közóhaja állított oda és a kik becsületvesztés nélkül nem retirálhattak meg. Zboray Miklós: Nem árulták el az ügyet, hát pusztuljanak! Lengyel Zoltán: így állott elő a helyzet. És a t. kormány, a helyett, hogy a vasutasok gyülekezési jogát respektálta volna, a helyett, hogy megkérdezte volna, miben is áll a dolog, mit kell csinálni, rendőri segítséghez nyúlt. Rendőri inzultusokkal nemcsak szabadságuktól fosztotta meg a vasutasokat, hanem végleg el is keserítette őket. Már április 30-án 2200 embert részben a tolonczházba vittek, a mihez pedig sem a törvény, sem rendelet, sem semmiféle jogszabály értelmében nem volt joguk. (Ugy van! balfelöl.) Ugron Gábor: Általános elfogatási parancs! Lengyel Zoltán: . . . hogy rendes lakással, foglalkozással biró kinevezett tisztviselőket tömegesen a tolonczházba vigyenek. Egész napon át inzultálták őket. A kelenföldi állomáson ötszáz embert öt-hat óra hosszat a mezőn, a napon tartottak és még a pereczes inasokat is elkergették onnan, hogy ne legyen mit enniök. Nessi Pál: És ez jog állam?
