Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

4-13. országos ülés 1904 április 13-án, szerdán. 13 lalja el a számára fentartott helyet. De legjobb lesz, ha felolvasom magát a honvédelmi miniszter ur felhivását, a mely teljesen Magyarország honvédelmi mioiszteréhez illő hangon van tartva. (Olvassa): » Magyar ifjúság! Mindnyájunk hő óhaja, hogy a magyar katonák magyar tisztek által képeztessenek ki és azok által vezettessenek a harczba. E hő óhajtás most teljesült, mert a közös hadsereg nevelőintézeteiben magyar honos ifjaknak annyi hely van biztosítva, a mennyi a magyar csapatoknak magyar tisztekkel való ellátására szükséges. A nagyszámú magyar alapítványi helyek pedig a szegényebb sorsú ifjak számára is megnyitják a katonai intézeteket. De hogy tényleg meglegyen a kellő számú magyar tiszt a közös hadseregben, ahhoz a társadalomnak és különösen a magyar ifjúságnak támogatása is szükséges. Hozzátok fordulok tehát, magyar ifjak! Lépjetek arra a tágas útra, a melyet számotokra építettünk, hogy a közös hadsereg tisztikarába bejuthassatok, foglaljátok el a számotokra fentartott helyet, vigyétek a hadseregbe magyar hazafiságtokat! (Élénk helyeslés jobbfelöl.) — nem ellenzi azt senki — egyesítsétek azt a magyar nemzet hagyományos király- és dinasztia-hűségével s legyetek szeretett hazánknak és a monarchiának erős védői s koronás királyunk hű katonái!« (Élénk helyeslés jobb/elöl.) Majd akadunk, kérem, olyan passzusra is, a melynél a szokott némaságban fogjuk az urakat látni, (ügy van! a szélsöbaloldalon.) A mi most következik, t. képviselőház, az egyszersmind eredményekép mutatkozik annak a vitézi tornának, a melyet a miniszterelnök ur az osztrák miniszterelnökkel folytatott és a melynek az volt a jaunctum saliense, hogy a magyar álláspontot gróf Tisza István miniszterelnök ur dicsőén megvédelmezte Bécsben Körberrel szemben. A honvédelmi miniszter ur levele kapcsán kiadott rendelet, a mely meghatározza a katonai iskolákba való bej áthatásnak feltételeit, teljesen eldönti a dolgot és kitünteti azt, hogy az egész nem volt egyéb egyszerű rendezett szinjátéknái, mert mindenben Körber miniszterelnök ur győzedelmeskedik. De lássuk azokat a feltételeket, a melyek alapján a magyar ifjú ezen katonai iskolákba bejuthat. (Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Mindenekelőtt kijelenti természetesen, hogy a felvételi vizsgálat nyelve a német. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Tárgyai (olvassa): »Német nyelv, földrajz, történelem, számtan, mértan, természettan, vegytan.« Felöleli tehát mindazon tárgyakat, a melyeket általában a középiskolákban szoktak tanítani, de sem a magyar nyelven leteendő vizsgálatról, sem a magyar nyelvről mint tantárgyról szó sincs. (Mozgás a szélsőhaloldalon.) A felvételi vizsga letevése két részből áll: egy szóbeli és egy írásbeli részből. »A szóbeli vizsga tárgyai: a próza és a költészet nemei ; a német irodalomtörténet fő időszakainak és a XIX. század legkiválóbb osztrák íróinak ismerete.« Punktum, nincs tovább; ezek a vizsgálat tantárgyai. (Nagy mozgás és felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Gyalázat! Szégyelje magát!) Most méltóztassék tapsolni; méltóztassék a választók elé állani ezekkel a vizsgálati feltételekkel, (ügy van! a szélsöbaloldalon .) Keresem a magyar nyelvet; próbálom gyenge eszemmel megérteni, hogy a magyar hadsereg tisztikarának mi köze az osztrák irodalomhoz, de ezt megérteni sehogysem vagyok képes; keresem, hogy a paritás elve talán annyira érvényesül-e, hogy talán a XIX. század vagy a megelőző századok magyar íróinak ismerete is megkívántassák, (ügy van! Mozgás a szélsőbaloldalon?) A paritás legalább is ennyit megkövetelne, de ezt sem találom. Azután következik az Írásbeli vizsgálat, a melyen német nyelven kell az adott feladatokat megoldani. Felszólalásom czélja az, hogy kissé jobban megnéznem annak a burnótos szelenczének a tartalmát; másrészt, a midőn a lefolyt nagy küzdelemben nekem is volt egy meglehetős kis részem, nem tudtam mindez ideig, — talán a lelkiismeretem szólaltatja meg az őszinteséget — hogy mit cselekszem; nem tudtam, hogy mi történik velem; csak azt tudtam, hogy valami nagy dologba kerültem, és valami gyalázatos mulatságba keveredtem, a mint az az életben sokszor megtörténik. Ennek nyomai még most is megvannak; az Íróasztalom tele van spirituszgőzzel, szivarhamuval. (Mozgás és derültség balfelölj Arra kérem a mulatság rendezőit, a kik boromba mákonyt, nadragulyát, maszlagot kevertek, hogy legyenek szívesek ezt a zűrzavart eltávolítani, hogy végre legalább polgári munkához foghassak. (Mozgás és derültség balfelöl. Halljuk! a szélsöbaloldalon.) És azt kérdezem a kormánytól, a honvédelmi miniszter úrtól és a kormánynak bármely más tagjától, hogy közbenjártak-e ők, különösen a honvédelmi miniszter ur közbenjárt-e a tekintetben, hogy ezen vizsgálati feltételeket meghatározzák, igen vagy nem? (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Ezt annál inkább kérdezhetem, mert tudtommal a közoktatásügy még nem közös ügy, annál kevésbbé osztrák ügy. Ha pedig nem jártak közbe ezen feltételek meg ülapitásánál, — mert azt róluk sem tételezem fel, hogy ezen feltételeket ők határozták volna meg — kérdem: miért nem jártak közbe? Kérdem továbbá, hogy megegyeztethetőnek tartja-e a honvédelmi miniszter ur, a miniszterelnök ur, vagy a kormány bármely tagja a paritás elvével, Magyarország szuverenitásával ezen merényletet, a melyet Magyarország ellen odafenn újra elkövetnek? (ügy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök: A honvédelmi miniszter ur kivan szólani. (Halhuk! Halljuk!) Nyíri Sándor honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! (Halljuk! Halljuk!) Pap Zoltán t.