Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

14 Ul3. országos ülés 1904 április 13-án, szerdán. képviselő ur felszólalására kötelességszerűleg bátor leszek felvilágosítást adni, és kimutatni, hogy itt sem színjátékról, sem pedig burnótszelenczéró'l, a melyet a nemzet orra alá akarunk tartani és a melylyel a nemzetet elaltatni akarnók, nincs szó; (Halljuk! Halljuk/) hanem csak a vállalt programmnak becsületes és őszinte végrehajtásáról. Az előttem felszólalt t. képviselő ur igen nagy sérelemnek tekinti azt, hogy a közös akadémiákban a magyar nyelvről a felvételi vizsgánál szó sincs, hanem azon csupán német nyelven követeltetik. (Elénk felkiáltások a szélsőbaloldalon : Elég szégyen! Gyalázat!) Madarász József: Elég szégyen! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: ügy a delegácziók alkalmával, valamint itt a ház színe előtt is és a véderőbizottság tárgyalásakor is részletesen kimutattatott, hogy miben állnak a katonai nevelésügy terén a reformok. (Felkiáltások a bal- és a szélsobaloldalon : Semmiben! Zaj.) Ki mutattatott, hogy a magyar nyelvű felvételi vizsgálat és a magyar nyelvű oktatásügy az alreál-, mint a főreáliskolákban, valamint a magyar területen fekvő összes közös hadapródiskolákban létesíttetik. Ez így is lesz; ez minden kétségen kivül áll. Nem mondatott ki ez azonban a közös akadémiákra nézve. Pap Zoltán: Itt van a burnót! (ügy van! a bal- és a szélscbaloldcdon. Zaj.) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Méltóztassanak meghallgatni és azután mondani bírálatot. (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Mert kik számára lesz a német nyelvű felvételi vizsga letétele a közös akadémiában megállapítva ? Csak azok számára, a kik a polgári életből lépnek be ezen kö?ös akadémia!,a. Tehát azok számára, kik nyolcz középiskolát végeztek és az érettségi vizsgát letették. A magyar honos ifjak természetesen a magyarországi iskolákban végezték ezt a nyolcz középiskolát és magyarul tették le az érettségi vizsgát. Tehát midőn e közös akadémiába lépnek, a magyar nyelvnek tökéletes tudásával birnak, azonkívül pedig a magyar irodalomnak ismeretét teljesen kimerítően bírják, vagy legalább is kell birniok, mert azzal foglalkoztak, az tárgyát képezi az érettségi vizsgának. Most ezek a magyar honos ifjak belépnek a közös akadémiába. Mi a czélja ezen közös akadémiának ? Ugyanaz, a mi a magyar Ludovika-akadémiának, t. i. hogy ott általános, széleskörű műveltséggel biró tiszteket neveljenek, a kik nemcsak az alantas rendfokozatokban, hanem a legmagasabb rendfokozatokban is szolgálatot tehetnek a trónnak és a hazának. (Helyeslés jobb felöl. Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Tehát széles látkörű, művelt embereket akarnak nevelni, a kik a hadi iskolába mehetnek, a vezérkarhoz jutnak. Szemrehányást érdemlünk-e tehát akkor, hogyha ezek az ifjak nem csupán és kizárólag a magyar irodalommal foglalkoznak, a melyet már amúgy is teljesen kimerítően ismernek? (Mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) hanem hogy abba a nyelvbe is, a mely a hadseregnek szolgálati nyelve, jobban beleéljék magukat, hogy annak irőit is megismerni tanulják, hogy tökéletességre tegyenek szert, a mely azután képesiti őket a legmagasabb rendfokozatok betöltésére? (Helyeslés jobbfelöl. Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) Hiszen természetes, hogy minden embernek a lehető legmagasabb műveltségre keli törekednie és nem helyes magunkat mintegy kinai fallal elzárni. (Nagy mozgás és zaj a bal- és a szélsobaloldalon.) Ugron Gábor: Nincs osztrák műveltség! Nincs osztrák nyelv! Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Hiszen e mellett a legjobb magyar emberek maradhatnak és kell, hogy maradjanak az illetők, a kik a közös hadseregben törekednek a legmagasabb rendfokozatokat elérni. (Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon) Ezért követeljük tehát tőlük, hogy a magyar nyelv mellett a német nyelvet is tudják. Hiszen minden család, a melynek módjában áll, igyekszik gyermekeinek mentül nagyobb műveltséget adni. Azért küldik is ki az ifjakat a külföldre, hogy ott tapasztalatokat szerezzenek, megismerjék a más nemzetek műveltségét és merítsenek abból maguknak nagyobb műveltséget és szélesebb látkört. De ezzel nincsen mondva és teljesen ki is van zárva az, hogy a saját nemzeti érzületük szenvedjen e miatt. (Elénk helyeslés jobbról. Mozgás a bal- és a szélsobaloldalon.) A magyar honos ifjak már magukkal viszik oda először a magyar nyelvnek teljes bírását, másodszor a magyar irodalomban való legszélesebb körű tájékozottságot; a szolgálati nyelv pedig német lévén és feltétele a továbbhaladásnak, természetes, hogy ezt követelni kell azoktól, a kik a németben nem birnak kellő jártassággal, de nem lehet követelni idegen nemzetiségektől, mert túlságba menne, hogy a magyar irodalomból nagyobb tájékozottságot szerezzenek. Hiszen a bécsújhelyi katonai akadémián és a műszaki iskolán a magyar nyelvet tanulják; erre kötelesek első izben a magyar honosok, a kikre nézve ez obligát tantárgyat képez, a többiek pedig jelentkezhetnek. Ott is foglalkoznak a magyar irodalommal, magyar írókkal és költőkkel, tehát itt a paritás és az igazság. Az a kifejezés különben, hogy osztrák irók, nem helyes, mert nem osztrák Írókról van szó, hanem németekről. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Ez egyszerűen helytelen kifejezés. Osztrák irók természetesen nem exisztálnak, mert hiszen azok a nemzetiségek egész konglomerátumából állanak. Németeket értettek itt, és azt hiszem, nem követnek el valami nagy bűnt akkor, a mikor egy általános műveltségű fiatal embertől követelik, hogy a német irodalomból bizonyos tájékozottsággal birjon. Ez kitűnik egysze-