Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-413

12 Í13. országos ülés 1904 április 13-án, szerdán. Dedovics György jegyző: Tisztelettel jelentem, hogy az inditványkönyvbe be van jegyezve április 13-áról : Kelemen Béla indítványa a választói jog revíziójáról készülő törvényjavaslatra vonatkozóan a reformban megvalósítandó fó'elvek megjelölése tárgyában. (Helyeslés bálfelöl.) Elnök: T. ház! A házszabályok értelmében van szerencsém indítványozni, hogy ezen indítványnak indokolás végetti felvételét a szombaton, f. hó 16-án tartandó ülés napirendjére kitűzni méltóztassék. Méltóztatnak ehhez hozzájárulni? (Igen!) Akkor ezt határozatkép, kimondom. Dedovics György jegyző: Továbbá az interpellácziós-könyvbe be van jegyezve április 12-éről: dr. Hegedüs Lóránt interpellácziója a kivándorlási törvény végrehajtása tárgyában a miniszterelnökhöz és belügyminiszterhez. Az interpelláczió a mai napirendre kitűzött miniszteri válaszok megadása után fog megtétetni. Münnich Aurél: Félkettőkor! Hátha nincs vége addig! Sok tárgy van! (Ugy van! a jobboldalon.) Elnök: Tehát félkettőkor térünk át az interpelláczióra. (Egy hang a baloldalon: És ha előbb lesz vége a miniszteri válaszoknak ?) Ha előbb lesz vége, akkor előbb térünk át az interpelláczióra. Jelentem, hogy napirend előtti felszólalásra kértek és nyertek engedélyt Pap Zoltán és Visontai Soma képviselő urak. Pap Zoltán képviselő ur kérdést kivan intézni a honvédelmi miniszterhez azon rendeletét illetőleg, a melyben a magyar ifjúságot a hadseregbe való belépésre felszólítja, Visontai Soma képviselő ur pedig gr. G-oluchowski külügyminiszternek az olasz külügyminiszterrel való találkozása tárgyában kivan felszólalni. Kérem már most Pap Zoltán képviselő urat, szíveskedjék felszólalását megtenni. Pap Zoltán: T. ház! Engedelmet kérek a tisztelt börziáner uraktól és a társadalom nemes uri osztályának azon részétől, a mely mindent üzletnek tekint, azért, hogy a régen óhajtott, sóvárgott békét, a nemzeti " becsület árán is immár megkötött békét egy pillanatra megháborítom. Azon képviselők közé szeretnék tartozni, a kik a nemzet érdekeit minden körülmények között, még a társadalom akarata ellenére is meg akarják védelmezni és ezeknek a nemzeti érdekeknek az egyéni érdekeket mindenkor alá kívánják vetni. De, t. ház, vannak kérdések, a melyek, daczára a megkötött békének, megoldva nincsenek ; még Ígéretben sem töltötték be azon komplexumokat, a melyeket itt másfél esztendő óta hangoztattunk. Mindaddig, a mig ezek a kérdések megoldva nincsenek, békéről egyáltalán ne beszéljünk. (Mozgás jobbfelöl) Elég szomorú dolog, t. képviselőház, hogy a véderő fontosságának hangoztatásával ellepleztük a legnagyobb hazugságokat és kiszolgáltattuk fegyvereinket az ellenségnek, hogy bennünket még jobban üssön és verjen, mint azelőtt tette. Ott vagyunk, a hol évtizedeken át voltunk. Osepürágás az egész magyar politika. A közélet nem egyéb, mint egy ingyenes czirkuszelőadás, a hol hanyatt-homlok rohannak egymás fejetetején keresztül, mindenki élvezni és senki fizetni és szolgálni nem akar, Rakovszky István: Ez ugy van! Pap Zoltán: Sajátságos szatírája a sorsnak és ékes kinyomata a magyar gyámoltalanságnak az, hogy mikor az egész nemzet — vagy mint magukat régi törvényeink kifejezni szokták: az összes országlakosok, kivéve az ország választott mamelukjait — megmozdul a nemzet érdekei mellett, ugyanakkor vállalkozik egy fiatal ember arra, hogy ezeket a nemzeti reményeket és aspirácziókat kivégezze. Ki is végezte. (Zaj a jobboldalon.) T. ház! Egyes embereken nem múlik az ilyen dolog, csoportok sem segíthetnek. T. képviselőház! A nemzet őreinek leghivatottabb serege előtt elvonul ez a fiatal ember. Burnótos szelenczét tart az orrunk alá, a melytől elaludtunk és álmodunk. Mint álomkép vonulnak el szemeink előtt a mándlis parasztok, megtermett polgárok, barnafürtű ifjak, nyakas kálvinisták, reverendás alakok: mind, mind a nemzeti jogok kivívását követelték. Az a sok, ezer meg ezer kérvény, a mely a ház asztalán volt, mind csak arról beszél, hogy itt a múltban minő élet volt. T. képviselőház! JNÍem akarok eső után köpönyeget felhúzni, csak saját megszólalt lelkiismeretemnek akarok hangot adni, azt az érzést akarom kifejezésre juttatni, a melyet bensőmben elpalástolni nem tudok. Akkor, t. képviselőház, a mikor ezek a nemzeti jogok voltak napirenden, a mikor ezekért küzdöttünk, akkor az igen tisztelt miniszterelnök ur, ha jól emlékszem, 1903 február 21-én mondott itt egy beszédet a nemzeti jogok ellen. Rá egy esztendőre, a mikor a kilenczes bizottság megnyirbált javaslatát felvitte Bécsbe, viszszajött nagy gaudiummal, hogy: ime, oly dolgok történtek, a minőket egy évvel ezelőtt álmodni sem mertünk volna. Ha nem csalódom, a most a bársonyszékeken ülő kormány is a paritás jegyében működik, legalább azt hirdeti magáról, hogy a paritás alapján áll; éa a mikor a negyvennyolczas és függetlenségi párt megsiklott elvi álláspontjának talajáról és a hatvanhetes törvények végrehajtását követelte, azt mondották, hogy: ime, megvan. Ha nem csalódom, a miniszterelnök ur ugrai választóihoz irt levelében mintegy gaudiumkónt emlegette, hogy: ime, büszkék lehettek magyarok, mert ezentúl magyar tisztek fognak benneteket vezetni. Hát ez mind szép dolog, de elejétől végig nem egyéb csepürágásnál. Itt van a honvédelmi miniszter ur maga, aki a legnagyobb jóakarattal, Petőfi nyelvén szól a magyar ifjúsághoz, felszólítja, hogy lépjen be a hadseregbe és f jg-