Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-418
138 47S. országos ülés 190b április 19-én, kedden. marha és sertés után 1 frt 05 kr. Bzurási dijat is kell fizetni. Én a magam részéről nagy súlyt helyezek az egészségügyi intézkedésekre is, mert ezeket szükségeseknek és elkerülhetetleneknek tartom, Jó volna azonban megvizsgálni, hogy nem estünk-e itt is túlzásokba, mert tudomásom van róla, hogy sok esetben, a mikor egy sertésen egy kis borsókát fedeznek fel, azt már nem engedik a sertésközvágóhidról kivinni, hanem eldobják. Heltai Ferencz: A párolóba viszik! Nessi Pál: Ezzel az a hentes, a ki 60—70— 80, sőt 100 forintot adott azért a sertésért, elveszti ezen összeget (Ellenmondások jobb felől.) és kénytelen azt valahol másutt behozni. Igaz, hogy az egész érték nem vész el, mert a párolóba viszik és a mit lehet, azt ott felhasználnak, de ez mégis óriási veszteség, holott az a hus egészen jó volna értókesithető a nélkül, hogy közegészségügyi szempontból ebből valami hiba keletkezhetnék. A hibát — ismétlem — itt is abban találom, hogy túlmentünk a szükséges határokon a köz egészségügyi rendszabályokban. Nem tartom hivatásomnak, hogy ezt a kérdést ma a maga egész nagyságában felöleljem, a költségvetés tárgyalása alkalmával lesz erre módunk bőven, de a midőn az a riasztó hir járta be a fővárost, a mely minden háztartást aggodalommal töltött el, hogy 24 óra alatt a hus ára 40 fillérrel emelkedett, akkor azt hiszem, csak kötelességet teljesítettem, a midőn ezt a dolgot szóba hoztam és a midőn arra kérem a t. belügyminiszter urat, hogy ismert erélyét mutassa meg e kérdésben is és legyen szíves intézkedni az iránt, hogy a főváros élelmezése végre-valahára helyes irányba tereitessék és hogy a főváros megfelelő helyes közélelmezési politikát kövessen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Ne vegye rossz néven a t. képviselő ur, de legjobb intenczióktól vezetett előadása csak ugy hemzseg a tévedésektől. A képviselő ur a tejszövetkezeteknek tulajdonitja a húsárak megdrágulását. Ez csak kardinális tévedés lehet. Továbbá számításainál száz kilónak veszi az egy marhából nyert kivágni való hus mennyiségét és így megint óriási mértékben téved. Nessi Pál: Métermázsánként 7 frt 75 krajczárral van a hus megadóztatva! Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor a kifejezésben tévedett. Ezután plaidojál a borsőkäs hus kimérése mellett. Azt hiszem, hogy ezzel a nézetével is meglehetősen izolálva marad. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) De, t. képviselőház, nem kívánok most a részletekbe belemenni, hanem azt igenis hangsúlyozni kívánom, hogy a főváros élelmezésének kérdése rendkívüli fontos közérdek, a mely természetesen elsősorban a főváros autonóm ügykörébe tartozik. (Ugy van! jobbfelöl!) Ezen fontos kérdésben azonban mégis azt tartom, hogy a fővárosnak, a kormánynak, a társadalomnak karöltve kell abban a tekintetben eljárni, hogy üdvös eredmény éressék el és a mennyiben a magam részéről tehetek valamit, azt a legnagyobb készséggel meg is fogom tenni. (Általános helyeslés.) Nessi Pál: T. képviselőház! A midőn köszönettel veszem a t. miniszterelnök ur jóindulatú válaszát, felelnem kell azon, különben szintén jóindulatú megjegyzésére, hogy én mennyire tévedtem, mert bizony én korántsem tévedtem annyira, mint a / hogy ezt a t. miniszterelnök ur mondja. Én a marhahús árát métermázsánkint értettem, csak lapsus lehetne részemről, ha másként fejeztem ki magamat, mert a hus métermázsánkint van 7 frt 75 kr. fogyasztási adóval megróva és darabonkint kell 1 frt 05 kr, szurási dijat fizetni. A mi pedig a borsókáshust illeti, én sem vagyok barátja annak, hogy az kiméressék és ezért csak azt állítottam, hogy a közegészségügyi intézkedésekben se menjünk túlzásokba és hogy azt a húst, ha egy borsókát találnak is benne (Egy hang a néppárton: Van abban több is!) nem föltétlenül szükséges mindjárt elkobozni és hogy kellő ellenőrzés mellett azért azt ki lehetne mérni és nem kellene azt teljesen a főváros élelmezéséből kizárni. Engedje még meg itt a t. miniszterelnök ur, hogy egy más körülményre is rámutassak, a mit az imént elfelejtettem felemlíteni és ez az a feltűnő jelenség, hogy a mikor vidéken 44—48 vagy 50 krajczár a marhahúsnak az ára, honnan van az, hogy a fővárosban ilyen óriási a differenczia ? A t, miniszterelnök ur, mint gazda, tudni fogja, hogy a fehér marha átlagos ára 34, a nyugoti marha átlagos ára 44 krajczár, a sertésé pedig 60 krajczár, ez pedig olyan óriási árkülönbség, a mely okvetlenül feltűnik. A legfeltűnőbb azonban mégis az, hogy a vidéken majdnem ugyanazt a mennyiségű húst féláron mérik ki, a melyet a fővárosban kétszeres áron kapnak. A miniszterelnök ur tehát meg fogja nekem engedni, hogy rámutassak ezen kívül még valamire, a mi a főváros élelmezésére igen fontos volna. Jó volna ugyanis, ha megnyitnák a szabad vásárt, a melyet a főváros nagy költséggel berendezett, de a melynek megnyitására mind a mai napig engedélyt nem kapott. Ezenfelül arra kérem a miniszterelnök urat: méltóztassék intézkedni, hogy a sertésvásároknál ne álljon fenn kétféle rendszer, mert Kőbányán az élősúly perczentek levonásával, a konzumvásárnál pedig az élősúly perczentek levonása nélkül adatik és vétetik, mert ily körülmények közt természetes, hogy a hentesek, akár olcsóbban, akár drágábban veszik is áruikat, mindig a drágább számítást veszik alapul. Tudomásul veszem egyébként a miniszterelnök ur válaszát és remélem, hogy már legközelebb hallunk is
