Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-418

bl8. országos ülés 190í április 19-én, kedden. 139 valamit intézkedéseiről. (Helyeslés a szélsöbal­oldalon.) Elnök : Következik' a napirend. A vármegyei tisztviselők illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat folytatólagos tárgyalása, Szó illeti még a határozati javaslatokat benyújtott képviselő urakat és pedig elsősorban Szalay László, azután Buzáth Ferencz képviselő urat. Szalay László: Az engem megillető zárszó jogával élve, eleve is jelzem, hogy nagyon rövi­den kívánok a kérdéshez hozzászólani, a mennyi­ben az az álláspont, a melyet a tisztviselői fizetésrendezést tárgyazó törvényjavaslat tekin­tetében a függetlenségi párt elfoglal és a melyet én itt tolmácsoltam, megtámadva egyáltalán nem lett, tehát felesleges lenne újból hosszasabban szólnom, mert esetleg csak azokat ismételhetem, a melyeket már elmondottam. Engem felszóla­lásra leginkább az késztet, hogy kiemeltem, hogy a törvényjavaslatot a függetlenségi párt abban a feltevésben fogadta el, hogy ennek a javaslat­nak elfogadása egyáltalán nem jelenti az ön­kormányzati intézményeknek és a szabad válasz­tási rendszernek korlátozását és hivatkoztam arra, hogy mi feltevésünket alapítottuk a miniszterelnök urnak a bizottságban tett nyilat­kozatára is. Erre a miniszterelnök ur felszóla­lása folytán nem reflektált ugyan, mivel azon­ban ellent sem mondott, tehát helyesen vélem konstatálhatni, hogy feltevésünk helyes volt. Felszólalásra késztet továbbá a miniszter­elnök ur beszéde végén a függetlenségi párt részéről benyújtott határozati javaslatra vonat­kozólag tett ama nyilatkozata, hogy ő ezen ha­tározati javaslatot csak abból az okból nem fogadhatja el. mert a benyújtott határozati ja­vaslatban záros határidő kitűzése czéloztatik. Ebből a kijelentésből azt vélem következtethetni, hogy a mennyiben mi határozati javaslatunkat oly irányban módositanók, hogy abban záros határidő kitűzését nem kérjük, abban az eset­ben ő hajlandó lenne azt elfogadni, ahhoz hozzá­járulni. Ha a dolog igy áll, én a magam részé­ről kijelenthetem, hogy ha a miniszterelnök ur a benyújtott határozati javaslatot a záros határ­idő kihagyásával elfogadni hajlandó, az esetre mi készek volnánk a határozati javaslatot ebben az irányban módosítani, ha azonban a minisz­terelnök ur e tekintetben nem helyezné kilátásba hozzájárulását, a mi nézetünk szerint a párt hozzájárulását is jelentené, ebben az esetben határozati javaslatunkat változott alakjában tart­juk fenn és kérjük annak elfogadását. (Helyes­lés a szélső baloldalon.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház ! Talán helyén való a felvetett kérdésre azonnal válaszolni. T. képviselőtársam nyilatkozatára csak annyit vagyok bátor megjegyezni, hogy a záros határidőn kivül még következő kifogásaim is vannak a határozati javaslatra nézve, a melyek tegnapi beszédemben, ha nem is mint specziális kifogások, de szintén kifejezésre jutnak. (Hall­juk/ Halljuk!) Először is a határozati javaslat törvény­javaslatot kivan a törvényhatósági joggal fel­ruházott és rendezett tanácsú városi tisztviselők fizetésének rendezésének tárgyában. Én nem szeretnék ennek a kérdésnek ilyen irányban prejudikálni, mert, a mint tegnap is jeleztem, a városi tisztviselők érdekeinek megóvásáról való gondoskodásnak más formában kell megtörtén­nie, (Ugy van! a jobboldalon.) ugy hogy a vá­rosok olyan jövedelmi források birtokába helyez­tessenek, hogy ők ezt a fizetésrendezést a ma­guk hatáskörében eszközölhessék. (Helyeslés a jobboldalon,) Én tehát nem gondolom, hogy tör­vényjavaslat volna beadandó, hogy a városi tisztviselők fizetését rendezze ugy, a hogy az most a vármegyékre nézve megtörtént. (Helyes­lés jobbfelöl.) Második észrevételem vonatkozik a határo­zati javaslatnak a szolgálati pragmatikára vo­natkozó részére. (Halljuk! Halljuk!) A határo­zati javaslatban ugyanis az a.kifejezés foglalta­tik, hogy: »a tisztviselők függetlenségét biztosító szolgálati pragmatika«. Ez a kifejezés ugy oda­állítva félreértésekre adhat alkalmat, mert teg­nap is voltam már bátor jelezni, de, gondolom, a dolog természetéből is folyik, hogy olyan függetlenséget, mint a milyen például a birói állásnak egyik szükségszerű kelléke, adminisztra­tív tisztviselőkre nézve sehol a világon nem csináltak és nem is lehetne csinálni. (Ugy van! a jobboldalon. Ellenmondások a balolda­lon.) Arról lehetne — szerintem — csak sző, hogy a tisztviselői karnak minden jogos érde­két figyelembe vevő szolgálati pragmatika alkot­tassák. Ilyen kifejezésbe belemegyek, de egy­oldalulag és minden korlátozás nélkül odaállí­tani a függetlenség kritériumát, nézetem sze­rint, nem volna helyes. (Helyeslés jobbbfelöl.) Kubik Béla: A politikai függetlenség csak kell! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én tehát a határozati javaslat elfogadásától kénytelen vagyok eltekinteni még akkor is, ha abból a záros határidő kimarad. (Helyeslés jobbfelöl.) Buzáth Ferencz: T. képviselőház! Beadott határozati javaslatomra vonatkozólag egy észre­vételt kívánok tenni, miután az a miniszter­elnök ur részéről nem részesült abban a sze­rencsében, hogy elfogadta volna és igy nagyon természetes, hogy ennek a határozati javaslat­nak sorsát előre lehet tudni, a mennyiben vilá­gos, hogy ahhoz a képviselőház sem fog hozzá­járulni. A kisexisztencziáknak mindenesetre nagymérvű megnyugtatására szolgált volna, ha az igen t. miniszterelnök ur ezt a határozati javaslatot elfogadja, annyival is inkább, mert az nem ellenkezik a t. miniszterelnök urnak álláspontjával sem, a ki már előzőleg ki is nyilatkoztatta, hogy az adómentes létminimum­nak megállapítását maga is szükségesnek véli. 18*

Next

/
Thumbnails
Contents