Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-418

ÍÍ8. országos ülés Í904 április í9-én, kedden. 137 Én tudom, hogy az utóbbi időben a marha és sertés ára általában emelkedő tendencziát tanúsított; tudom azt is, hogy ennek oka egyrészt a marhavész, az ennek következtében behozott egészségügyi intézkedés, a marháknak egész vidékeken való lebunkózása; tudom azt, hogy a marha árának drágulásához hozzájárult a tejszövetkezetek megalakítása; mert a tejszövetkezeteknél kikötötték a tagok részére azt, hogy hány borjút szabad nekik kiszoptatni; tudom, hogy hozzájárult ehhez a nagy export. De mégis szükséges, hogy mi itt ezt megbeszélés tárgyává tegyük, mert lehetetlenség azt tűrni, hogy a főváros polgársága ilyen drága élelmezéssel láttassák el. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az egész vonalon megindult a fizetés javítás. De mi haszna javítjuk mi a fővárosban lakó tisztviselők fizetését, ha az élelmezés annyira megdrágult, hogy azt, a mit többfizetésben kapnak, a mészárosoknak és henteseknek kell elfizetuiök. Maholnap a húsevés Budapesten már luxus-számba megy. (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) A sertéshús emelkedésének a sertésvészen kivül legfőbb okát abban vélik felfedezni, hogy nálnnk csupán kishentesek vannak, a kik darabonkint vévén a sertéseket, spekulálnak. A kisember spekuláczióját ki kell zárni, mert a kisember nem képes a mellékterményeket értékesíteni és a mit a mellékterményeken vészit, a hus árán akarja benyerni. Azonkívül fontos dolog az, hogy a kormány indolencziája következtében és annak következtében, hogy sem a kormánynak, sem a fővárosnak élelmezési politikája általában nincs és nem is volt soha, bekövetkezett az, hogy az amerikai zsír és különösen ujabb időben óriási mennyiségben a kókuszzsir elárasztotta a budapesti piaczot és ez által az egészséges sertészsírnak az árát lenyomta. Nem hivatásom nekem most, hogy minden mozzanatra rámutassak, a mi a drágaságot okozta; hogy rámutassak mindazon intézkedésekre, a melyek szükségesek volnának arra, hogy a főváros polgárságának élelmezését és különösen a szegény embernek egészséges élelemmel való ellátását előmozdítsuk. Mégis kötelességemnek tartottam, hogy ezt szóba hozzam, hogy a belügyminiszter urnak az érdeklődését e kérdésre felhívjam és én azt hiszem, hogy közérdeket szolgálok, mikor ezt teszem. Mert, t. képviselőház, én nem kifogásolom azt, hogy a tisztított vesepecsenyének az ára 6—8 korona; nem kifogásolom azt, mikor a kecsege, a pisztráng, nagy árban árultatik; nem kifogásolom azt, mikor a fáczánnak és a császármadárnak az ára nagy: hanem igenis kifogásolnom kell azt, midőn azon élelmiczikkéknek ára, a melyek a szegény emberek élelmezésére szolgálnak, ilyen mértéktelen módon felemeltetik. Meggyőződést szerzendő, ma elmentem a helyszínére és ott a husnemüek árfolyamát megKÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIV. KÖTET, tekintve, ezen közvetlen tapasztalatom alapján állapítom meg a következőket: a borjúhús ára ma kilogrammonkint 2 korona 40 fillér, a vesepecsenyéé 6—8 korona, ezt nem kifogásolom, de mert a rostélyosnak ára 88 krajczár, a leveshusé 80 krajczár, a felsálé 80 krajczár, a borjúhúsból pörköltnek való mócsingos húsé 80 krajczár : ezek oly árak, a melyeket a szegény ember megfizetni nem képes. A sertéshús kilogrammjának ára ma 1 frt 20 krajczár. Képzeljünk egy szegény családot 3—4 gyermekkel. Hogyan adhat az a szegény ember az asztalára húst? Hiszen képtelen ilyen árakat megfizetni. Elsőrendű közgazdasági érdek tehát, hogy a főváros élelmezésén segítsünk, hogy a fővárost olcsóbb élelmiczikkekkel lássuk el. Kötelességemnek ismerem, hogy rámutassak egynéhány módra, a melylyel hiszem, hogy valamiképen hozzá lehetne járulni ahhoz, hogy a főváros élelmezése olcsóbbá tétessék. Itt van pl. a vadhús. Ez ma nálunk csak luxus-czikk, holott az egész világon a nép rendes élelmezésének egyik alkatrészét képezi, de nálunk olyan óriási fogyasztási adóval van megterhelve, hogy azért nem lehet a népnek élelmezési czikke. Hiszen vadászati idényben naponkint olvassuk az újságban, hogy 10—15—20 ezrével viszik ki a nyulat külföldre, Berlinbe, a hol nincs húsfogyasztás! adó. Ezzel tehát elvonják azt a mi népünktől, holott ez igen egészséges és olcsó élelmezési czikk volna. Rámutatok itt a halakra. Már előbb mondottam, hogy nem kifogásolom, ha a kecsege, a pisztráng drága, de méltóztassék az árjegyzéket megnézni, itt folyik el a főváros közepén a Duna és egy kg. dunai pontynak ára 2 korona 40 fillér, egy kg. harcsának ára 3 korona 60 fillér és a hitvány csukának ára 3 korona 20 fillér. Ilyen óriási árakat kell a szegény népnek fizetnie. Szükségesnek tartanám tehát, hogy a haltenyésztésre nagyobb gondot fordítsunk. Csodálom is a mi nagybirtokosainkat, hogy ezzel a kérdéssel nem foglalkoznak, pedig a haltenyésztésre befektetett összeg egyike a legproduktivabb befektetéseknek. Másrészről felhívom a kormány figyelmét arra, adjon reá módot, hogy tengeri halakkal láthassuk el a budapesti piaczot. Ne luxusvonatokat indítsunk, hanem olyanokat, a melyek a főváros élelmezését hivatvák előmozdítani és elősegíteni. Én nem okolom a mészárosokat sem, hanem okolom a rendszert. Okolom azt, hogy agyon vagyunk rendszabályozva minden tekintetben, mert a drágaságnak egyik nagy oka, hogy a fővárosi berendezkedéseket olyan drága pénzen létesítették és a főváros ezeket nem szükséges kulturális és humanitárius intézményeknek, hanem financziális berendezkedéseknek tekinti, a melyeken nyerészkedni akar. Egy marhának fogyasztási adója métermázsánként 7 frt 75 kr. Ez tehát a hus minden kilójának árát 7 '7 krral megdrágítja. Ezenkívül a vágóhídon minden db 18