Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-417

kfl. országos ülés Í904- április 18-án, hétfőn. 129 szabad szakítani a meglévő állapotokkal, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a magyar társadalomnak vármegyékbe való tagolása sok évszázados múlttal birő élő organizmusokat teremtett, a melyek becses kincset jelentenek a nemzetre nézve, (Helyeslés.) a melyeknek szétszaggatása az elevenbe vágna és a melyeket nem szabad semmi külső mechanikus egyenlőség szempontjából feláldozni. (TJgy van! jóbbfelöl.) Ennek folytán a végleges rendezés alkalmával legfeljebb egyes olyan kisebb kiigazításokról, vagy javításokról lehet majd szó, melyek ugy a közigazgatás szempontjából czélszerünek bizonyulnak, mint esetleg az illető vidékre vonatkozólag is előnyöseknek mutatkoznak, de kíméletlenül belenyúlni a meglévő állapotokba egyáltalán helyes dolog nem lehet. (Helyeslés jobbfelöl.) De térjünk át már tulajdonképeni tárgyunkra, t. i. a vármegyei tisztviselők illetményeinek rendezésére. Szederkényi t. képviselő ur előadásában abból indult ki, hogy az államháztartásnak éveken át tetemes feleslegei voltak, ezekkel a feleslegekkel oly titkolózás folyt, hogy senki sem tudja, mi történt velük ? Hadi kincs lett-e belőlük, vagy mi lett velük ? Hát, t. képviselőtársam, itt egy baj van: az, hogy a zárszámadást senki sem olvassa el, (Derültség a jobboldalon.) mert a ki a zárszámadást elolvassa, az azután az utolsó krajczárig tudja is, hogy ezekkel a feleslegekkel mi történt. Gabányi Miklós: Ti nem olvastátok el, azért nevettek! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én megengedem, hogy Gabányi t. képviselőtársam akkor sem tudná, ha elolvasta volna. (Derültség a jobboldalon.) Gabányi Miklős: Lehet, mert olyan zavaros! Gr. Tisza István miniszterelnök: A zárszámadásoknak áttekintéséből meggyőződhetnék Szederkényi t. képviselőtársam, hogy ezek a feleslegek felhaszn áltattak r

. . . Szederkényi Nándor: Bn tudom, hol vannak! Gr. Tisza István miniszterelnök: Akkor mért nem mondta meg? Szederkényi Nándor: Azért, mert nagy vita lenne felette! Gajáry Géza: Milyen kíméletes! Gr. Tisza István miniszterelnök: Én már megkoczkáztatom, hogy nagy vita lesz belőle, és miután oly kegyetlenül bánt velünk t. képviselőtársam és a hadikincs veszedelmét fejünk felett lebegtette s eltitkolta, hova lettek ezek a készletek, kénytelen vagyok röviden rámutatni, hogy egyfelől ezekből vásároltuk meg a valutarendezés czéljaira szükséges aranyat, másfelől ezen czélnak befejezése után egy egész sorozatát az oly beruházásoknak teljesítettük, a melyekre az országgyűlés a kormányt felhatalmazta a pénztári készletek terhére, vagy felhatalmazta ugy, hogy egyenesen felhatalmazást adott állam" KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XXIV. KÖTET. adóssági czimletek kibocsátására és ezen államadóssági czimletek kibocsátása vált feleslegessé az által, hogy az évenkint mutatkozó feleslegek a pénztári készleteket felduzzasztottak annyira, hogy a kiadások azokból voltak teljesíthetők. Jól tudhatja t. képviselőtársam, hogy épen az 1903-iki költségvetési javaslatból ki lett hagyva — hamarjában a számra nem emlékszem — több millióra rugó kamatszükséglet, mely évrőlévre szerepelt a költségvetésben, mert a kormány fel volt hatalmazva a czimletek kibocsátására, de ezt megtakarította, mert ezen czimletek kibocsátásának szüksége nem forgott fenn. Nagyon jól tudhatja mindenki, mi történt ezen feleslegekkel; nagyon üdvös czélokra, nagyon helyes, többnyire közgazdaságilag produktív czélokra fordíttattak azok, és mindenesetre maga az a tény, hogy az államháztartásban, hogy ugy mondjam, rezervák mutatkoztak, nagyon megnyugtatólag hathatott mindenkire, a ki tudta azt, hogy mennyi minden téren üdvös és sok tekintetben nélkülözhetetlenül szükséges kiadás vár erre a nemzetre. Mindenekelőtt az adóreform, melyhez nem szabad hozzányúlni, ha tetemes ilyen feleslegek mint rezervák rendelkezésre nem állanak; azután az egész vonalon, közigazgatásunk, kormányzásunk, gazdasági, berendezésünk egész terén mennyi minden feladat áll ez előtt a nemzet előtt, a melyeknek teljesítése többé vagy kevésbbé, de mindig financziális következményekkel jár az államra nézve. Fájdalom, hiszen erről a közel múltban több izben volt már szó, ezek a feleslegek, ezek a rezervák apadni kezdtek, mert bevételeink fejlődése egy pár év óta nem tartott lépést kiadásaink emelkedésével, és most jött a fizetésrendezési akczió, mely azután ezeket a feleslegeket, ezeket a rezervákat, fájdalom, azt kell mondani, az utolsó krajczárig teljesen igénybe vette. T. képviselőtársam, gróf Batthyány Tivadar azt mondja, hogy ezt nem a fizetésrendezés teszi, vannak más kiadási többleteink is. Gr. Batthyány Tivadar: Is! Gr. Tisza István miniszterelnök: Igaza van, specziálisan sem az egyikre, sem a másikra külön nem mondhatjuk ezt. De méltóztassék megengedni, azon lefokozásával a fizetésrendezésnek, a melyre kénytelen volt *ez a kormány magát legalább átmenetileg elszánni, tehát azon megtakarítással, a mely az eredeti Széli-féle kormányjavaslattal szemben mutatkozik, a mely ott három millió koronával jelentkezik, de azután hatását érezteti természetesen a többi javaslatoknál is, mondom, ezen lefokozott alakjában is, a fizetésrendezés minimum 35 millió korona évi terhet ró erre az országra. Polónyi Géza: Ugy van, azért nem szabad a czivillistát emelni! Gr. Tisza István miniszterelnök: Ezzel számolnunk kell; ez egy oly tehertöbblet, a mely 17