Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-417

128 kii. országos ülés Í904- április i8-án, hétfőn. ez irányban a törvényjavaslatba pótló intézkedéseket vegyen fel és azokat terjeszsze a törvényhozás elé«. (Helyeslés a szdsöbaloldalon.) Elnök: Szólásra nincs senki feljegyezve. Kiván-e még valaki a törvényjavaslathoz szólani ? (Nem!) Ha nem, a vitát berekesztem. (Helyeslés.) A miniszterelnök ur kivan szólani. (Halljuk ! Halljuk!) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. ház! Tekintettel az előrehaladott időre is, igyekezni fogok lehetőleg rövidre vonni felszólalásomat, és csakis ennek kérem, hogy tulajdonítsák egyes felszólalt t. képviselőtársaim, ha tán minden egyes, általuk megpendített kérdésre választ nem kapnak beszédemben; hisz arra úgyis a részletes vita során nyilhatik azután alkalom. (Halljuk! Halljuk!) Elimináljuk mindenekelőtt a vita keretéből azokat a kérdéseket, melyeknek megoldása ennek a törvényjavaslatnak a során ugy sem lehetséges. Felemlítették, és az egyik határozati javaslatba, gondolom, bele is foglalták, a városi tisztviselők helyzete rendezésének kérdését. T. képviselőház ! Tudatában van a kormány annak, hogy a városi tisztviselők anyagi helyzetének kérdésével is foglalkoznia kell, de foglalkoznia kell nem kiszakítva a városok általános helyzetéből, hanem foglalkoznia az által, hogy maguknak a városoknak anyagi helyzetét kell akként rendezni, hogy azok azután a tisztviselőikről megfelelően gondoskodhassanak, (Helyeslés a jobboldalon.) mert a városi tisztviselőknél már a városnak, mint községnek a maga specziális viszonyait kell tekintetben venni, s ennek folytán a városi tisztviselői karnak helyzetét csak az által Jehet állami eszközökkel megfelelően javítani, ha a községek érdekében intézkedünk ebben a tekintetben. Polónyi Géza: Helyes, csak nem kell késlekedni ! (Mozgás a jobboldalon. Felkiáltások: Egyszerre nem lehet mindent!) Gr. Tisza István miniszterelnök: Ugyancsak készséggel elismerem azt is, hogy a körorvosok helyzetével is foglalkoznia kell a törvényhozásnak. Ez is egy olyan kérdés, mely elől elzárkózni egyáltalán nem kívánok, s az a körülmény, hogy az nem annyira ebbe a javaslatba, de talán inkább a községi és körjegyzőkre vonatkozó javaslatba felölelve nem lett, nem azt jelenti, mintha nem érezné a kormány azt, hogy itt valamit tennie kell és valaminek történnie kell, de ugy gondolom, lehetetlen lett volna egyszerre valamennyi hátralevő teendőt sikerrel vezetni a megoldás felé, lehetetlen az idő beosztása szempontjából, és mindhiába, a pénzügyi szempontból is. (Igaz! Ugy van! a jobboldalon.) Bizonyos egymásutánt kellett tehát követni, és ebben az egymásutánban a szóbanlevő kérdések megoldásánál, ugy gondolom, helyesen jártunk el, midőn a vármegyei feztviselők és a községi és körjegyzők viszonyainak megoldását vettük első sorban tervbe és tekintetbe. (Helyeslés a jobboldalon.) Egy egész sorozata a kérdéseknek vettetett fel a vitában, a melyek a közigazgatás végleges rendezésével függnek össze. Ilyen mindenekelőtt a nyugdíjügy, ilyen a szolgálati pragmatikának a kérdése, ilyen a fegyelmi eljárás kérdése és az inkompatibilitás kérdése, a mely szerintem csakis a szolgálati pragmatikával kapcsolatban, illetőleg a pragmatikában oldható meg. Ezen kérdésekre nézve, természetes dolog, nem lehet más az álláspontunk, mint az, hogy ezen kérdéseket a közigazgatás végleges reformja alkalmával kell megoldani. Meg kell pedig azt oldanunk akkép, hogy a tisztviselők viszonyai lehetőleg kielégitőleg szabályoztassanak, hogy a tisztviselők bármilyen önkénynyel szemben lehetőleg védelemben részesüljenek, de egyúttal akkép, hogy megmaradjanak a fegyelemnek azon eszközei, a melyek nélkül azután a közigazgatásért sem ebben az országban, sem máshol felelőséget senki nem vállalhat. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Pelemlittetett — hogy ez elől a kérdés elől se térjek ki — maga az inkompatibilitás kérdése is. Ez a kérdés óvatos megfontolást igényel; óvakodnunk kell itt is attól, hogy egyik tiílságból a másikba ne essünk. Á tisztviselőt az életből kiszakítani sehol sem helyes dolog. Különös sulylyal esik a mérlegbe az a nagyon fájdalmas tény, hogy ez országnak széles részeiben az intelligenczia számban oly csekély, hogy ott igen sok hasznos közgazdasági dolognak egyenesen létfeltétele lesz az, hogy abból a tisztviselői kar ki ne zárassék. Ezek mind oly momentumok, melyeket közérdekből alaposan meg kell fontolnunk, s a melyeket azután a szolgálati pragmatika megalkotásánál kell tekintetbe venni. (Ugy van! jobbfelöl.) Ugyancsak felemiitette maga gr. Batthyány Tivadar t. képviselő ur a vármegyék uj területi beosztásának a kérdését is. Hiszen ez is és^ a többi kérdés is meglehetős távol fekszik. Én nem tudom, hogy egyáltalában nagyon fogja-e t. képviselőtársaimat érdekelni az én egyéni nézetem ezekben a kérdésekben, (Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) de mégis valószínűnek tartom, hogy az én t. képviselőtársaim buzgó fáradozása talán hamarább fog engem felmenteni az ezen helylyel járó kötelesség teljesítése alól, mielőtt én ezen kérdésekkel itt felelős állásban foglalkozhatnánk De hát utóvégre semmi sem bizonyos; tegyük fel, hogy nem így lesz az eset. (Derültség.) Erre az esetre bátor vagyok a magam nézetét akként preczizirozni, a mit különben a pénzügyi bizottságban is mondtam, hogy én minden uj területi beosztási kérdést nagyon kényesnek és nagyon megfontolandónak tartok. (Ugy van! jobb felöl.) Egyébiránt a közigazgatás végleges berendezésénél sem szabad tabula rasat csinálni, nem