Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-417

íí7. országos ülés 190í április 18-án, hétfőn. 113 odaadó és buzgó munkásságukért oly kevés elismerés, még kevesebb anyagi jutalom, de annál több gáncs és megszólás jutott. (Ugy van! jobbfelöl.) Ez indokolás fonalán főleg két szempontból fogadom el a szőnyegen lévő törvényjavaslatot. Az első szempont az, hogy biztosítja a vármegyei alkalmazottaknak megélhetését és ezzel a demokrata iránynak tör ujabb érvényesülést, a mennyiben a közigazgatási pályát megnyitja a polgári társadalom azon munkás és dolgos elemeinek, a kiket épen a javadalmazás elégtelensége tartott attól eddigelé vissza. És én ennek a szempontnak fontosságát nem tudom eléggé hangsúlyozni. Mert én a közigazgagatást a maga nemes hivatásánál fogva elite-pályának tartom, a közigazgatási tisztviselői kart elite-corpsnak szeretem látni;' ezt pedig csak ugy érhetjük el teljes mértékben, hogyha módot teremtünk arra, hogy a szolgálatban a nemzet java összeverődjön. A második szempont, a miért a javaslatot elfogadom, az, hogy ez a javaslat igazságot szolgáltat a vármegyei tisztviselőknek az állami tisztviselőkkel szemben. (Ugy van! jobbfelöl.) Már a t. előadó is emiitette, hogy míg a törvényhozás a többi állami közigazgatási ágak hatáskörének fejlesztésével egyidejűleg és fokozatosan kiépítette a betöltésükre hivatott, szervezetet és növesztette ennek anyagi javadalmát: addig a közigazgatásnál néhány csekélyebb jelentőségű szervezeti és javadalmi javításon kivül minden a régiben maradt; holott épen ennek a vállára rakta a törvényhozás a legtöbb és a legnehezebb feladatokat. (Ugy van! jobbfelöl.) De épen az ekviparáczió szempontjából látok még mindig bizonyos hézagokat fenforogni, a melyeknek betöltéséről, épen az állam anyagi erejére való tekintette], ezúttal le kell mondani, de azért szükségesnek tartom ezeket felemlíteni; mert előre látom, hogy azok a gyakorlati életben bizonyos árnyat vethetnek ezen törvényjavaslat üdvös intencziójára és annyira kiélesedhetnek, hogy előbb-utóbb a törvény revízióját fogják maguk után vonni. Hogy néhányat felemlítsek, itt van az alispán. Az alispánt a törvényjavaslat a VI. fizetési osztályba sorozza, de ebből azután ki sem engedi. Legyen bármily szorgalmas, szerezzen bármily érdemeket, ebből a fizetési osztályból ki nem mozdul, holott a vele egy rangosztályban lévő törvényszéki elnök, hogyha rá érdemesül, ugyanazon állásban a curiai bírói czim és jelleg elnyerésével az V. fizetési osztályba léphet elő. Gabányi Miklós: Lehet főispánná! Haydin Imre: De nem abban az állásban! Itt van a főszolgabirák esete .A főszolgabírót a törvényjavaslat a VIII. fizetési. osztályba sorozza és ebből csak az esetre engedi előlépni a VII. fizetési osztályba, ha 15 szolgálati évet betöltött és kiváló közigazgatási érdemeket szerzett, holott a vele egy fizetési osztályban lévő KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906 XXIV. KÖTET. járásbiró úgyszólván rendesen előlép a VII. fizetési osztályba, sőt ha érdemeket szerzett, nem is kiválóakat, akkor a táblabírói czim és jelleg elnyerésével a VI. fizetési osztályba jut el. Nem szeretném, t. ház, ha félreértenének. Korántsem az a szándékom, hogy ezeket sérelmek gyanánt tüntessem fel a javaslat terhére. (Helyeslés jobbfelöl.) Ellenkezőleg, csak az a szándékom, hogy igazi világításába helyezzem azon vélelmeknek értékét, a melyek ma az állami tisztviselők körében keringenek és azt akarják bizonyítani, hogy a vármegyei tisztviselők fizetésjavítása, illetőleg eló'nyösebb helyzetbe juttatása mintegy az állami tisztviselők rovására történik, (Hélyes'és a jobboldalon.) Áttérve most már a javaslat egyes részleteire, először is engedje meg nekem a t. ház, hogy én, mint a kinevezési rendszer hive, minél szűkebb térre szeretném szorítani a választási esélyeket. (Mozgás a szélsöbalóldálon.) Épen azért jobb szerettem volna, ha a szolgabiráknak és aljegyzőknek a X. fizetési osztályból a IX. fizetési osztályba való előmenetele nem választás utján, hanem automaticze történnék. Én a törvényre hivatkozom ebben a tekintetben, hogy az sem állit ennek akadályt, mert az 1886 : XXI. t.-cz. semmiféle különbséget nem tesz a szolgabirák között, de mi több, az aljegyzők közt sem. Ez utóbbiak tekintetében csak a vármegyei szervezeti szabályrendeletek tesznek különbséget, így tehát könnyű módunk lett volna arra, hogy a rendes előmenetelt legalább e két fizetési osztályon belül biztosítsuk azon tisztviselők számára, a kik munkájukkal és szolgálati idejükkel erre érdemeseknek bizonyultak, de- talán személyükkel nem bírták a választóközönség tetszését. Másik megjegyzésem a főszolgabírói paragrafusra vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Itt csak egyetlen szó ellen volna nérni észrevételem, az ellen a szó ellen, a mely az érdemeket »kiválóaknak« jelzi, a melyek alapján a r főszolgabíró a VII. fizetési osztályba juthat. Én a »kiváló« szót ebben az esetben szertelennek tartom, felette tágithatónak, és őszintén megvallom, hogy én kiváló közigazgatási érdemek alapján valakit nem a VII. fizetési osztályba léptetnék elő, hanem kinevezném tanácsosnak a belügyminisztériumba. (Derültség.) Azt hiszem, hogy ha mi pusztán e szót »érdem« iktatjuk be, ez a czélnak teljesen megfelel. (Helyesléseié!) Nem osztozom azon aggályokban, a melyek a nyugdij tekintetében felmerültek. Nem osztozom azért, mert előre látom, hogy ez a törvényjavaslat a maga gyakorlati következményeiben kényszerítő erővel fog a radikális megoldás felé vezetni és az nem lehet más, mint az, hogy a tisztviselők nyugdijáról is az állam gondoskodjék a nyugdíjalapok bevonásával, mert hiszen természetes dolog, hogy a Jtri a fizetés gazdája, az legyen egyúttal a nyugdíjé is. 15