Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.
Ülésnapok - 1901-416
4-1 fi. országos ülés Í90'i április 16-án, szombaton. 107 hetik a szolgálatot. Az erre vonatkozó választ tehát csak akkor vettem volna tudomásul, ha a miniszter ur azt mondta volna, hogy hazaengedtük őket, mert most a kiképzés öt hét alatt megvan. Végezetül Lukács László pénzügyminiszter ur vád alá helyezését vagyok bátor kérni, (Halljuk! Halljuk! Derültség.) még pedig azért, mert azt a négy millió koronát, a mely az október, november, deczember hóban törvénytelenül visszatartott, három évet kiszolgált 42 ezer katona élelmezésére veit szükséges, kiutalta az országgyűlés megszavazása nélkül. A miniszter ur válaszait tehát nem veszem tudomásul. (Helyeslés a szélsobaloldálon.) Elnök: T. ház! Következik a határozathozatal. Kérdem a t. házat, tudomásul veszi-e a miniszter ur válaszát a G-abányi Miklós képviselő ur által a három évet kiszolgált és törvénytelenül visszatartott katonák, valamint a szükségtelenül berendelt póttartalékosok érdekében hozzá intézett két rendbeli interpelláczióra, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, a kik a választ tudomásul veszik, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kétségtelen többség. Tehát a miniszter ur válaszát a ház tudomásul veszi. Következik a honvédelmi miniszter ur válasza Bakonyi Samu képviselő urnak a debreczeni 39. gyalogezred katonái ellen, az ottani szabadságszobor megkoszorúzásának szándéka miatt indított eljárás ügyében. Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: T. képviselőház ! Bakonyi Samu t. képviselő ur január 5 én (írom. 257) a következő interpellátiót intézte hozzám (olvassa) : »1. Van-e a t. miniszter urnak tudomása arról, hogy a debreczeni 39-ik császári és királyi gyalogezred hét katonája ellen a miatt, mert állítólag az ottani szabadságszobrot meg akarták volna koszorúzni, bűnvádi eljárás tétetett folyamatba s hogy a terheltek immár a harmadik hónapja vizsgálati fogságban tartatnak ? 2. Hajlandó-e a t. miniszter ur ezen ügy mibenállásáról a háznak tüzetes felvilágosítást adni s megmondani, hogy a vád a tényleg érvényben levő katonai büntetőtörvénykönyv melyik rendelkezése alapján emeltetett? 3, Hajlandó-e a t. miniszter ur törvényes hatáskörében sürgősen intézkedni, hogy a jelzett eljárás késedelem nélkül befejeztessék s a letartóztatott katonák mielőbb szabadon bocsáttassanak ?« Méltóztassék mindenekelőtt megengedni, hogy az interpelláczió 2. pontjának megfelelően a t. házat röviden tájékoztassam a katonai büntetőtörvénykönyv idevágó rendelkezéseiről. Azok a nagy érdekek, a melyek a véderőben a fegyelem fentartásával kapcsolatosan parancsolólag megkövetelik, hogy mindazokat, a kik az engedelmesség kötelessége ellen vétenek . . . (Egy hang a szásöbaloldalon: Gondolatban is!) Gondolatban nem, mert a gondolat szabad. (Derültség.) — mindazokat különös szigorral büntethessük. Ez az oka annak, hogy a katonai büntető törvény az engedetlenséget, szemben mindazon polgári egyénekkel, a kik állami szolgálatban vannak és a kikkel szemben az ilyen engedetlenségek kisebb-nagyobb fegyelmi vétségeknek tekintetnek, a katonai állományú egyénekkel szemben már bűntettnek, s a szerint, a mint azt egyesek követik el, vagy egyetértésben lévő több ember követi el, függelemsértésnek vagy zendülésnek minősíti. Szem előtt tartva továbbá azon imminens veszélyt, a mely egyeseknek bujtogatásából vagy többeknek ellenszegülés iránt való megegyezéséből a haderőre háramolhatik, befejezett zendülés bűntettének nyilvánítja a katonai büntető törvénykönyv 159. §-ának a) és 161. § ának 1. pontja és végre a 164. §. azt is, ha a katonai állományú egyének ily ellenszegülés czéljából csupán csak összebeszélnek, vagy ha az ily ellenszegülés előidézésére alkalmas nyilatkozatokat tesznek. A mi már most az interpelláczióban jelzett bűnvádi eljárást illeti, az interpelláczió előterjesztését követő negyedik napon, vagyis f. évi január 9 ikén már jogerős ítélet hozatott, ugy hogy azt sürgetni már nem volt szükség. Azonban intézkedtem arra nézve, hogy a bünperiratok megküldessenek és ezen iratokból merítettem a büntetendő cselekményre nézve mindazon adatokat, a melyeknek kapcsán bátor leszek most a tényállást röviden a következőkben előadni. (Halljuk! Halljuk !) A mikor a múlt év október elején Szegeden az ottan állomásozó közös hadseregbeli katonák a Kossuth-szobrot megkoszorúzták és pedig visszatartásuk ellen való tüntetésképen, ezen hírekre a hírlapírók utján eljutottak Debreczenbe és ott szóbeszéd tárgyát képezték az ottani közös hadseregbeli katonák között is. A 39. gyalogezrednek 2. számú századához tartozó Biró Sándor őrvezető október 6—7-ike körül megállapodott Kiss Sándor gyalogossal, a ki különben, mellesleg mondva, polgári foglalkozására nézve színész és a katonai szolgálat alatt már lopás büntette miatt fenyítve volt . . . (Egy hang a baloldalon: A szinéazség súlyosbító körülmény?) Hogy színész, az nem súlyosbító körülmény, hanem a lopás igen. Szóval: összebeszéltek, hogy mozgalmat indítsanak az ezrednek harmadéves katonái között, hogy ők viszont a debreczeni emlékkertben lévő szabadságszobrot fogják megkoszorúzni oly czélzattal, hogy ezzel visszatartásuk ellen tiltakozzanak. Lovászy Márton: Honnan tudja? A gondolat szabad! (Zaj.) Nyiri Sándor honvédelmi miniszter: Ezen tervükhöz Csáky Sámuel tizedes is csatlakozott, a ki azután Bíróval együtt felszólította és rávette Gráll Lajos őrvezetőt, a ki különben pol14*
