Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-416

106 ÍÍ6. országos ülés 190í szemben, kicsinyes fejtegetésekre, a melyekkel a t. interpelláló képviselő ur ezen kérdéseket tárgyalta, és én azt hiszem, hogy a mikor ilyen elsőrendű és nagyfontosságú indokok és szempontok jönnek tekintetbe, akkor legalább most jogosan elvárhatom ugy a t. interpelláló képviselő úrtól, mint a t. háztól, hogy ezen intézkedéseinket és válaszomat most utólagosan tudomásul venni méltóztassanak. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezek után még csak egypár rövid megjegyzésre szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) A póttartalékosoknak januárban való behívása egyszerűen fegyvergyakorlat czéljäból történt, a mire a hadvezetőségnek törvényes joga van. És pedig azért alkalmaztuk ezen rendszabályt, mert az utolsó pillanatig mindig abban reménykedtünk, hogy az ujonczok megszavazását nem méltóztatnak megakadályozni és épen azért meg akartuk kimélni az országot attól, hogy az 1888: XVIII. törvényczikk értelmében hosszabb szolgálattételre családos póttartalékosok behívását kelljen igénybevenniink. Sajnos, hogy ez a reménységünk nem teljesedett, daczára annak, hogy én még idejében, ugy november, mint deczember havában voltam bátor ezeket a körülményeket behatóan fejtegetni és a következményekre rámutatni, ugy hogy azután kénytelenek voltunk ismét csak nagy államérdekek szempontjából február elsején az 1888: XVIII. törvényczikk alapján a póttartalékosokat behívni. Ezzel befejeztem volna válaszomat a t. interpelláló képviselő ur mindkét interpellácziójára. De a ház megnyugtatására vagyok bátor még hozzátenni azt, hogy a rendkívüli szolgálatra behívott póttartalékosok a magyar területen lévő csapatoknál már mához egy hétre, tehát f. hó 23-án lesznek hazabocsátva, tehát oly időben, a mikor az ujonczok még be nem vonultak. A lovassági és tüzérségi csapatoknál lévő tartalékosok azonban csak azon a napon, a midőn az ujonczok bevonulnak, tehát május 9-én. Kivétel lesz a visszatartott legényekre nézve a megszállt területeken egynéhány nagyon exponált helyen elenyésző csekély számban levő tartalékosoknál, azért, mert ott abszolúte nem lehet a felelőséget elvállalni a biztonság szempontjából, hogy kiképzetlen ujonczok legyenek, tehát egy, két, három, legfeljebb négy héttel az ujonczok bevonulása után ezek a legutolsó tartalékosok is haza lesznek bocsátva. Tehát elenyésző csekély számról van szó. Ezt is csak kiegészitésképen vagyok bátor megemlíteni, nehogy később szemrehányást tegyenek, hogy nem említettem. (Helyeslés.) Ezek után bátorkodom ismételten kérni az interpelláló képviselő urat és a t. házat, hogy, méltányolva ezen rendkívüli és az állam érdekére alapított indokokat, méltóztassanak válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbról és a középen.) április 16-án, szombaton. Elnök: G-abányi képviselő ur kíván szólani. Gabányi Miklós: T. képviselőház! Rögtön kinyilatkoztatom, hogy nem fogadom el a honvédelmi miniszter ur válaszát, és pedig azért,, mert ő azt meg sem indokolta. A mikor interpellácziómat beterjesztettem, jogtalannak és szükségtelennek tartottam a három évet kiszolgált katonák ben tartását azért, mert normális állapotban, mikor az ujonczok feljönnek és a hároméves katonák hazamennek, október, november és deczember hónapban az egy- és kétéves katonák teszik a szolgálatot és ezek közül is minden századból hatot beosztanak az ujonczkiképzéshez. Ez kitesz 140 ezredből 16 századonkint 23.400 at, a mi természetesen elesik, hogyha az ujonczok nem jönnek fel. A hároméves katonáknak meg épen nincsen semmi dolguk. Ez volt rövid foglalatja interpellácziómnak, a mire aztán a miniszter ur azt mondta, hogy nem válaszolhat, mert nincs elkészülve. Csodálkozom, hogy egészen mostanáig kellett erre készülnie, pedig akkor mindjárt válaszolhatott volna, még pedig olyanféleképen, hogy Gabányi képviselő urnak igaza van, törvénytelenül, jogtalanul és szükségtelenül taríjuk vissza a hároméves katonákat, mert nincs kilátás háborúra Maczedóniában, sem arra, hogy választások lesznek; csak azért nem engedjük haza a hároméves] katonákat, hogy pressziót gyakoroljunk az ellenzékre, hogy ne obstruáljon tovább. Ha ezt mondta volna a miniszter ur, akkor tudomásul vettem volna válaszát. Jól tudom én, t. képviselőház, hogy mit jelent a katonaságnál az, hogy: Befehl muss befolgt werden. Annyit, hogy a parancsot teljesíteni kell. De ismerek egy Kriegsartikelt is, — jói ismerem, mert sokat tanítottam — a mely olyan valamit mond, hogy ha törvényellenes és hazafiatlan dolgot parancsol a feljebbvaló, akkor azt a parancsot nem muszáj teljejesiteni, Én szerintem pedig a t. kormány törvényellenes és hazafiatlan dolgot követett el, mikor a hároméves katonákat nem engedte haza. A felvilágosodott katonák tudták is, hogy nekik nem dukál szeptember 30-án túl szolgálni és egynémelyikük Subordinationsverletzung-ot, fegyelem- vagy függelemsértést követett el. Már annyira germanizálva lettem, hogy azt sem tudom, hogy mondják ezt a német szót magyarul. Ezek szegények aztán három-négy évi börtönre lettek elitélve. Méltóztassék odaműködni, hogy mivel önök okozták a bajt. hogy a függelmet megsértették, legalább azok szabaduljanak a börtönből és mehessenek haza családjukhoz. (Helyeslés a baloldalon.) A póttartalékosokra azt vagyok bátor megjegyezni, hogy azokat haza lehetett volna bocsátani mindjárt, mihelyest az ujonczokat megadtuk és pedig azért, mert most nincsen tél és a kiképzés nem fog három hónapot igénybe venni, hanem öt hét alatt meglesz, ez alatt pedig az egy- és kétéves katonák könnyen teljesít-