Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-416

100 i-16. országos ülés 190í április 16-án, szombaton. omnipotencia. Á pozeni lengyelség élet-halálharcot viv a beolvasztási politika ellen, de az állami erőszakosság hatalmasabb az állam nélküli faj ellentállásánál és csak rövid idő kérdése, hogy nyoma se legyen az utóbbinak. De hát ez érdeke az »egységes« német birodalomnak, melyet, a jogosság látszatával sem enged kijátszani. De lássuk csak az esetet Egy pozeni lengyel apa egy galicziai iskolába küldte tanulni a fiait. Galicziában még lengyel világ van, Pozenben ellenben megbüntetik a szülőt, ha otthon lengyelül beszélget a gyermekével. A német hatóság pörbe fogta az apát és olyan czimen, hogy az apa fiával szemben nem tett eleget az iskoláztatás kötelességének, esküdtbíróság elé állította. A bíróság ítélete felmentő volt. Az apa igazolta, hogy gyermekét taníttatja. Az iskoláztatás kötelességének pedig ez a lényege, A német állami oinnipotenezia azonban a maga sérelmét látta, hogy nem az ő iskolájában tanul a gyermek és a rendes bíróság pénzbüntetésre ítélte az apát. Hiába volt minden felebbezés: a tartományi törvényszék helybenhagyta az ítéletet, sőt elvi kérdést csinált az ügyből és kimondta, hogy a hatóságok engedélye nélkül nincs jogában az apának, hogy gyermekét külföldi iskolába küldje. Mert az állam — mondja az elvi határozat — jogosan magyarázza ugy az iskoláztatás törvényét, hogy az csak az általa kijelölt tanítási elvek szerint történhetik, a nemzeti nevelés állami érdek, a melylyel szemben a szülőnek nincsen joga, hogy a gyermek nevelésének irányáról és arról határozhasson, hogy a tanítás hol történik.« Ugron Gábor: Ez már gonosz! Kelemen Béla: A. »Budapesti Hírlap* f. évi február hó 21-én megjelent száma ezt közli: »(A német sovinizmus.) Külföldi, de különösen a németországi sajtó egyrésze Korodi és Korn szökevény agitátorok vádaskodása alapján — azzal rágalmaz minket, magyarokat, hogy annyira sovinisták vagyunk, hogy lábbal tiporjuk a Magyarországon élő nemzetiségek jogát. Ellenségeink egyre hangoztatják, hogy erőszakosan magyarosítunk s börtönnel és szuronynyal üldözzük a köztünk élő németséget. Még ha igaz lenne is e vádaskodás, Németországnak nincB joga a följajdulásra e miatt, mert ők sovinisztábbak ós erőszakosabbak a maguk fajának és nyelvének érvényesítésében, mint bármely nemzet a világon. A németek páratlan intolerancziáját és más nemzetiségek iránt való elvakult és zsarnoki eljárását, mint Berlinből jelentik, illusztrálja Kraetke államtitkárnak a német birodalmi gyűlésen tegnap elmondott nyilatkozata, a mely szerint a német posta többé nem szállít olyan levelet, a mely lengyelül van ezimezve, s a melyet nem a külföldön, hanem Kelet-Poroszországban adtak föl. Hasonlóképen megtiltották a telefonkezelőknek azt is, hogy összeköttetést adjanak oly esetben is, a mikor nem németül beszélnek a felek a telefonkezelővel.* A hatalmas kulturállamnak, a szomszéd Németországnak az állam hivatalos nyelvét nem beszélő polgáraival szemben követett ezen eljárásához alig lehet találóbb megjegyzéseket fűzni, mint az egyik czikkiró tette, a midőn azt mondta, hogy az állami omnipotencziának ez a határtalansága, mi tagadás, imponál. A mi pedig bennünket illet, ez erő, mely megnyilatkozásában erőszak, jogos irigységünket válthatja ki. Mi tehetetlen vergődéssel mímeljük az állami omnipotencziát az állam létérdekébe vágó kérdésekben és tétlenül nézzük a mi nemzetiségeink munkáját, a mely ellen óhajtva óhajtjuk nem az erőszaknak, hanem csak az állami erőnek is a megnyilatkozását. Másodsorban és végül utalni kívánok arra is, hogy a kerületek ezen beosztásának keresztülvitele nyilvánvalóan épen azoknak az érdekelt törvényhatóságoknak a közvéleményét fogja megnyugtatni, a mely vármegyékben jelenleg még a magyarul nem tudó lakosság van többségben, s a melyek e szerint addig, mig a magyar nyelv terjesztése által maguknak több jogot nem szereznek, kevesebb választókerületet képeznének, mint jelenleg. Ezen feltevésemet arra alapítom, hogy itt, a képviselőház előtt van Szepes vármegye hazafias közönségének 1903. évi Julius 29-én tartott közgyűlésében kelt felirata, melyben azt mondja, hogy Magyarország ezeréves története igazolja, hogy állami fennállásunkat kizárólag nemzeti egyéniségünkhöz való ragaszkodásunknak köszönhetjük; — (Igaz! Ugy van! a szMsöbahldalon.) a felirat kiemeli a szükségét annak, hogy mielőbb megtegyük mindazokat az intézkedéseket, melyek a magyar állami nyelv érvényre juttatása és a magyar nemzeti kultúra fejlesztése utján az egységes magyar állam fennállásának biztositékait képezik ; — ós mert államiságunk niagyar jellegének elsősorban a parlamenti szervezetre vonatkozó törvényeinkben kell kifejezést adni, az iránt intéz feliratot a képviselőházhoz, hogy a jelenlegi választási törvény megfelelő módosításával a választói jog alapfeltétele a vagyoni czenzus helyett a magyar értelmiségi czenzusra: a magyar olvasás-, írás- és számolástudásra legyen fektetve, A képviselőház iratainak tanúsága szerint Szepes vármegye ezen feliratát pártolóan, hasonló szellemű indítványt tettek többek közt: Ugocsa, Bars, Szilágy, Arad, Zemplén, Abauj-Torna, s a mit különösen kiemelnem kell: Nyitra, Pozsony, Torda - Aranyos, Trencsén, r Torontál vármegyék hazafias közönségei. (Éljenzés a szélsőbalolda Ion.) Ezekben befejezem az indokolását az általam tett indítványnak és csak ismétlem, hogy a szabadság és a jog eszméjének teljesen megfelelő és kifogás alá nem jöhető berendezése az a parlamentáris intézménynek, ha a liberális politika követelményeinek megfelelőleg a választói jog megadatik minden teljeskoru polgárnak, a ki az állammal szemben ó't terhelő u honpolgári