Képviselőházi napló, 1901. XXIV. kötet • 1904. április 12–1904. április 25.

Ülésnapok - 1901-416

kí6. országos ülés 190b április 16-án, szombaton. 101 kötelezettségeknek eleget tesz, másrészt ha sajá­tos állami viszonyainkra figyelemmel a politikai szabadság és közpolgári jogosultság körét, annak mértékét minden törvényhatóság területén belül az állampolgári összes kötelességek mikénti telje­sítésének alapjára fektetjük. Kérem a t. házat, miszerint a házszabályok 199, §-a alapján indítványomnak tárgyalás alá vételét elhatározni méltóztassék. (Hosszantartó élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Gr. Tisza István miniszterelnök: T. képviselő­ház ! Bárhogyan gondolkozzék valaki a válasz­tási reform egyes kérdései és azon eszmék felől, a melyeket t. képviselőtársam itt kifejtett, én meg­vallom, azt gondolom, hogy talán mégis egyet kellene mindnyájunknak abban értenünk, hogy egy ilyen rendkívül fontos kérdés eldöntésének bárminő előzetesen elfoglalt elvi határozatok által praejudikálni nem volna czélszerü. (Helyeslés a jobboldalon.) Hisz azért indult meg egy beható részletes munka, hogy azok az adatok, a melyek szükségesek arra, hogy megítélhessük a felvetett eszméknek gyakorlati konzekvencziáit, minden irányban rendelkezésre álljanak, nehogy egy sötétbe ugrás által olyan konzekveneziákat idéz­zünk fel az országra nézve, a melyekre egyik vagy másik elvi álláspont apriorisztikus elfog­lalásánál bizonyosan nem gondolhatunk. Ezen oknál fogva nem is kívánok jelenleg belebocsátkozni a t. képviselőtársam által elő­adottakba, mert hiszen még ha helyeselném is mindazt, a mit mondott, akkor is arra kérném a házat, hogy most ne határozzon ezekben a kérdésekben, de hagyja fenn a kérdés megvita­tására a teljes szabad kezet akkorra, mikor a javaslat le lesz téve a ház asztalára. (Élénk he­lyeslés a jobbóldalon.) Ezen indoknál fogva arra kérném a t. há­zat, hogy a most indokolt indítványt napirendre kitűzni ne méltóztassék. (Elénk helyeslés a jobb­oldalon.) Elnök: A házszabályok ' értelmében követ­kezik határozathozatal a felett: kívánja-e a ház a Kelemen Béla képviselő ur által a mai napon indokolt indítványt tárgyalás alá venni, igen vagy nem ? (Igen! Nem!) Kérem azon képviselő urakat, a kik az indítványt tárgyalás alá venni kívánják, szíveskedjenek felállani. (Megtörténik.) Kisebbség. Kimondom, hogy a ház az indítványt tárgyalás alá venni nem kívánja. Áttérünk most napirend ^szerint a várme­gyei alkalmazottak illetményeinek szabályozá­sáról szóló törvényjavaslat általános tárgyalásá­nak folytatására. Trubinyi János jegyző: Buzáth Ferencz! Buzáth Ferencz: T. képviselőház! A tár­gyalás alatt lévő törvényjavaslatra mindenek­előtt pénzügyi szempontból kívánom észrevéte­leimet megtenni. Midőn a tisztviselői fizetésrendezés moz­galma megindult, elsősorban a kisebb javadal­mazásu állami tisztviselők fizetésemeléséről volt sző és a kik ezen mozgalmat megindították, azzal a kérelemmel járultak a törvényhozás elé, hogy mivel az állam fináncziális helyzete ked­vezőbb, gondoskodjék a törvényhozás az állami tisztviselők fizetésének felemeléséről. Az igen t. pénzügyminiszter ur akkor expozéja alkalmával a kérdésről nyilatkozott s azon felfogásának adott kifejezést, hogy a tiszt­viselői fizetés emelésének kérdése nem rendez­hető akként, hogy bizonyos összeg a költség­vetés keretébe beillesztessék, mert az állandó megterheltetést képezne, mig ellenben a zár­számadásban feltüntetett pénzfeleslegek olyanok, a melyek az államnak biztos feltételeit nem képezik. Kiemelte azután azt is, hogy ha az állami tisztviselők fizetésének rendezése napi­rendre kerül, az nem történhetik csak ugy, hogy az alsóbb fokon lévő állami tisztviselők helyzete javíttassák, hanem keresztül kell hogy vitessék az egész vonalon, a mi körülbelül 40 millió korona terhet okozna, de ez oly tete­mes összeg, hogy ha az a költségvetésbe beil­lesztetnék, az által annak egyensúlya volna megzavarva. A pénzügyminiszter ur azon néze­tének is adott kifejezést, hogy a tisztviselői fizetés másként nem rendezhető, csak akként, hogy az ügykezelés egyszerüsittessék és hogy a tisztviselők száma apasztassék, a tisztviselők számának apasztásábóí befolyó összeg azután a meglévő tisztviselők javadalmazására fordíttatnék. Hát előttünk fekszik, t. képviselőház, a megyei tisztviselők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslat, valamint ismerjük az állami tisztviselők, továbbá a községi és körjegyzők fizetésének rendezéséről szóló törvényjavaslato­kat, és ezeknél azt tapasztaljuk, hogy a fizetés­rendezés nem a t. pénzügyminiszter ur által kifejtett elvek alapján van megoldva, mert nem látjuk, hogy a kormány akár az ügykezelés egy­szerűsítésére törekednék, akár a tisztviselők számát apasztaná, hanem ellenkezőleg, azt ta­pasztaljuk, hogy a tisztviselők száma folyton emelkedik és így ennek természetes következ­ménye lesz, hogy államháztartásunk e czélra mind nagyobb és nagyobb összegeket vesz igénybe. Már most, t. képviselőház, két eset forog fenn: vagy megváltozott kedvezően az államnak pénzügyi helyzete és akkor a tisztviselők fizetése rendezésének kérdését meg lehet oldani a költ­ségvetés keretében, vagy pedig a t. kormány­nak felfogása változott meg, a nélkül azonban, hogy az országnak pénzügyi helyzete kedvezőbbé vált volna. Ez esetben, t. képviselőház, egy könnyelmű léj>és megtételéről volna szó a kor­mány részéről, mert hogy ha ezen összegek a költségvetés keretébe lesznek beillesztve, akkor ez által államháztartásunk egyensúlya igenis meg lesz zavarva. A t. pénzügyminiszter ur ezeket a költ­ségeket annak idején 40 millió koronára tette.

Next

/
Thumbnails
Contents