Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-395

3.95. országos ülés Í904 márczius 7-én, hétfőn. 53 A most jelzett két kérvény kiadatik a kér­vényi bizottságnak. Tisztelettel jelentem a háznak, hogy napi­rend előtti felszólalásra kértek engedélyt Rakovszky István és Holló Lajos képviselő urak a miniszterelnöki indítvány tárgyában. Az elnök a felszólalásokra a kért engedélyt megadta. Jelentem továbbá a háznak, hogy Lovászy Márton képviselő ur sürgős interpellácziót jelen­tett be a 13. hadtest mozgósítása tárgyában. Hasonlóképen sürgős interpellácziót jelentett be Benedek János képviselő ur az illyefalvi válasz­tásnál történtek tárgyában. Ha a t. ház bele­nyugszik abba, hogy tekintettel az idő előre haladottságára, az interpellácziók megtételére a napirend előtti felszólalások és a következő ülés napirendjének megállapítása után térjünk át, akkor ezt határozatilag kimondom. (Helyeslés.) A mennyiben az idő a közben túlságosan előre­haladna, az interpelláló képviselő uraknak joguk­ban áll interpellácziójuk másnapra való halasz­tását kérni. Napirend előtti felszólalás czimén Rakovszky képviselő urat illeti a szó. Rakovszky István: T. képviselőház! Azok a sejtelmek, a melyek ellenzéki oldalról elhangzot­tak akkor, mikor gr. Tisza István a miniszter­elnöki széket elfoglalta, nagyon hamar meg­valósultak. Egy olyan hihetetlen lépéssel állunk szemben, mely Magyarország parlamentjében páratlan, mert még nem volt eset arra, hogy vezető állásban lévő alkotmányos érzésű állam­férfi hatalmát annyira meg kívánta volna ingatni, mint gr. Tisza István ezen javaslatával. (Igaz! Ugy van! hal felöl.) Mert, t. ház, nem egy párt egy miniszterelnök hatalmának igazi alapja, hanem az alkotmány, ha alkotmányos miniszter akar lenni- De ezen indítvány nem egyéb, mint az alkotmány legelemibb feltételeivel való ellen­kezés, az alkotmány talapzatának feldúl ása és szétrobbantása, (Igazi Ugy van! bal felöl.) Kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy mi ezen indítvány ellen, abban a perczben, mikor az tárgyalás alá kerül, a végletekig menő har­czot fogjuk megvívni. (Helyeslés a bal- és a szeísöbaloldalon,) Ezen indítvány a parlamenti rend tökéletes felfordulására igenis alkalmas, a béke létesítésére azonban a legalkalmatlanabb. (Ugy van! balfélöl.) Kijelentjük egyúttal azt is, hogy mi ezen indítványt ugy, a hogy van, egé­szében elfogadhatatlannak tartjuk, és nem tart­juk elfogadhatónak semmiféle rendelkezések ki­kapcsolásával vagy beletoldásával sem. (Egy hang jobbfelöl: Sző sincs róla!) Igen örülök, hogy semmi sem lesz belőle kikapcsolva, mert így annál nehezebb lesz önöknek ezt keresztül­vinniök. Ugron Gábor: A bolondság legyen teljes bolondság! (Zaj.) Rakovszky István: Ezt az indítványt mi az alkotmány elleni egyenes merényletnek tarjuk. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szeísöbal­oldalon,) Kubinyi Géza: Amit az obstrukczió csinál s az a merénylet! Rakovszky István: A t. képviselő ur azt mondja, hogy az a merénylet, a mi itt másfél esztendeje folyik. Elismerem, hogy az az obstrukczió káros tünet a parlamenti életben, hanem én nem fogok egy bajt azzal orvosolni, hogy a parlamentarizmust miatta egészen meg­fojtom. Ez az indítvány pedig nem tesz egye­bet. (Zaj. Elnök csenget.) És arról a másik kóros állapotról önök sohasem beszélnek, hogy 35 éve ott ülnek ugyanazon a helyen, elvek csereberélésével, miniszterelnökök csereberélésé­vel, de ott vannak, megadják magukat, hanem sohasem halnak meg! (Elénk helyeslés a bal­és a szeísöbaloldalon.) Olyan hajmeresztő, a szólásszabadságot, az alkotmány legelemibb biztosítékait eltörlő és eltipró rendelkezések vannak itten, . . . Nessi Pál: Egyszerűen gazság! Rakovszky István: . . . hogy én csodálko­zom, hogy önök a nélkül, hogy tudták volna hová vezetik önöket, a legnagyobb örömmel fo­gadták a miniszterelnök urnak sisakban, de le­eresztett rostéiylyal tett kijelentéseit. A mi­niszterelnök ur nyilt sisakot igért, de az a rostély le volt eresztve, és önök még ma sem látnának a szeme közé, ha Holló Lajos t. kép­viselőtársam ezt a rostélyt tegnapelőtt ügyesen fel nem emelte volna. Erdély Sándor: Dehogy nem! (FelMáltásoJc {óbbról: Még aznap kinyomatták volna!) Rakovszky István: No, no, igen t. volt igazságügyminiszter ur, hiszen az elnök urnak magániróasztal-fiókjában volt elzárva, a minek nem lett volna szabad megtörténnie, mert az közokirat volt abban a perczben, a melyben át­adták az elnöknek, és a közokiratot nyomban be kellett volna iktatni és abba mindenkinek betekintést kellett volna szerezhetnie. Ennyire féltették ezt a titkot. De, mondom, itt olyan támadások vannak Magyarország alkotmányos jogai ellen, a melye­ket még tetéz a miniszterelnök ur azzal, hogy a képviselő személyes biztonságát is martalékul dobja a párthatalomnak, hogy azzal a hatalmat magának továbbra is biztosítsa. Eddig a par­lament, és dicsőségére legyen a magyar par­lamentnek, 40 éven át működött, és nem volt szükség arra, hogy az erőszak alkalmazása iránt rendelkezzenek. (Félkiáltások jobbról: Nem is voltak ilyen állapotok soha!) Dániel Gábor : Kérdés, most szükséges lesz-e ? Rakovszky István: Most már szükséges? Hát idáig juttatta a liberalizmus a parlamen­tet ? (Mozgás a jobboldalon.) Oda juttatták önök, hogy most már szükséges ? Dániel Gábor: Én csak kérdezem, hogy most szükséges lesz-e?

Next

/
Thumbnails
Contents