Képviselőházi napló, 1901. XXIII. kötet • 1904. márczius 5–márczius 29.

Ülésnapok - 1901-395

54 5.95. országos ülés Í904 márczius 7-én, hétfőn. Rakovszky István: Azt kérdezi, hogy most már szükséges-e? Ugy látszik, a t. miniszterelnök ur ellenkező véleményben van; ő azt hiszi, hogy igenis szükséges, mert itt olyan pontokat állított fel, a melyek ellen pedig a legnevesebb kormánypárti képviselők akkor, a mikor a miniszterelnök ur legelőször állt elő ilyen tervvel, azt mondották, hogy mi ezt nem tűrjük, és Széll Kálmán, Andrássy Gyula és Szilágyi Dezső közbenjárására történt az, hogy egy ily indítvány négy év előtt megbukott. Négy évig fennállott ez a képviselőház a nélkül, hogy szüksége lett volna rá; hát mit akarnak az urak most, hogy egyszerre azzal jönnek, hogy a képviselőnek személybiztonságát is veszélyeztetni akarják azzal, hogy az elnöknek kényére és kedvére bízzák azt, hogy mikor tolonczoltatja ki e teremből egyik vagy másik képviselőt. T. képviselőház, más vége is van annak a dolognak. Mit mondanának önök hozzá, hogy ha az, a kinek testéhez nyúl valaki, azt mondaná: hogy ha én hozzám nyúl, magamnak nyomban szatiszfakcziót veszek azon, a ki ezt megengedte? S hova fog jutni a parlament, ha az erőszakkal szemben mi is az erőszakot alkalmazzuk ? (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsobaloldalon. Mozgás jobbfelöl.) Lukáts Gyula: Olvassák el »Egy Bűn Történetiét Hugó Viktortól. Nessi Pál: Lelőjjük, mint a kutyát! Gabányi Miklós: Magyar emberekkel van az uraknak dolguk, nem az osztrákkal! (Folytonos zaj a jobh- és a baloldalon.) Rakovszky István: Én is vallom és ebben egyetértek a t. kereskedelemügyi miniszter úrral, hogy hiányosak a házszabályok. Készek vagyunk rendes parlamenti viszonyok között, pártok közös megállapodása és egyetértése alapján a házszabályok revíziójára, de csak egy feltétel alatt: hogy ez junktimtnal történjék, a választási szabadság nagyobb biztosításával, a választási jognak nagyobb védelmével, a közigazgatási hatóságok a választásokra való befolyásának kizárásával és a szolgálati pragmatikával. (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.) T. uraim! Ezek a junktimok. Hogyha az egyik alkotmánybiztositékot gyengítem, akarom a másikat erősiteni. így lehet beszélni. De azt, hogy önök választást csinálnak kényük-kedvük szerint, s ha mégis egy kis csomó független ember itt összejön, ezek működését itt akarják megfojtani: arra, t. képviselőház, hiába gondolnak, hogy ezt érvényre fogják emelni. Ez ebben a r házban törvényerőre sohasem emelkedik! (Elénk felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Soha!) Ez egy végvonaglásnak^ paroxizmusa. (Ugy van! Ugy van! balfelöl,) És ha valaki azzal jön, hogy egy házszabály rossz, akkor én annak egy történelmi ténynyel felelek. Yolt egy szerencsétlen király, a ki gyönyörű szép volt, elmés volt, jószivü volt, de voltak gonosz tanácsadói, (Egy hang a szélsobaloldalon: Mint a mieink!) és a ki évek hosszú során át uralkodásának bölcseségét abban találta, hogy azt hirdette, hogy ez a parlament nagyon jó, hogy ez a legjobb eszköz, mert ezáltal lehet leggyorsabban pénzhez és katonához jutni. Ez a király annyira ment, hogy gonosz tanácsosainak kívánatára a parlament működését akként akarta irányítani, a hogy azt a gonosz tanácsosok kívánták. Odáig ment, hogy erőszakkal behatolt abba a parlamentbe; s a vége az volt, hogy a nép felkelt ellene s ezt a szerencsétlen királyt elfogták, törvény elé állították és halálra Ítélték. A mikor pedig már halálra Ítélték, nem merték őt hű népe sorain keresztül vezetni, hanem az emeletből egy fényes palota ablaka alatt állították fel a vérpadot, hogy az ablakból kilépve egyenest lépjen a vérpadra. S a mikor jött a kivégzés napja, hiába kerestek az országban hóhért, nem akadt hóhér; és a kivégzést egy férfi végezte, a ki álarcz alatt volt elrejtőzve. És a mikor a király feje lehullott és lehangzott a szó a vérpadról: »Ime, itt esett le egy zsarnoknak a feje«, a néptől visszajött a felelet: 0 jó volt! A mikor azt mondották: nézzétek e gonosztevő fejet, azt felelték: minő szép volt ő! És mikor azt mondották, éljen a köztársaság, a felelet az volt: ő a mi vérünk volt, e királynak elődei az országot megvédték és az országot megmentették; ne ő veszett volna el, hanem inkább a gonosz tanácsadók! (Elénk tetszés balról.) T. képviselőház! így vagyunk mi is. Van itt egy ezeréves alkotmánynak egy nagy biztosítéka, ezt ki akarják most végezni azért, mert hibái vannak. Erre mi azt mondjuk: minő szép a mi alkotmányunk! Mások azt mondják itten: visszaélnek vele, zsarnokoskodnak ezzel az alkotmánynyal. A mire mi azzal felelünk: hogy nekünk pedig jó volt az, és ha még olyan hibás is, századokon át erőt adott ennek a nemzetnek, megmentette

/ ezt a hasát. (Elénk helyeslés a baloldalon.) És, t, képviselőház, nem akadt ebben az országban, a ki megfojtsa, a ki kivégezze ezt az alkotmánybiztositékot, hanem egyszerre megjelent a t. miniszterelnök ur, álarczot vett magára és azt mondja: én nem akarok klotürt behozni ebbe a házba, én nem akarom a szabadságot megnyirbálni, én nem akarom a vitatkozás lehetőségét elvenni, és ad ezzel szemben egy olyan javaslatot, mely mindezen szép szavaknak ellenkezője. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon. Zaj a jobboldalon.) T. képviselőház! Könnyen lehet önöknek ott a hatalom mögött ezen mosolyogni. Mi, a kik ezen az oldalon ülünk, harczolunk, harczolunk akkor, a mikor ezen mandátumért küzdünk, harczolunk akkor, a mikor itt r káros törvényjavaslatokkal szemben állunk. És mi, kiknek osztályrésze az üldözés, mellőzés, har-